Sahasrara csakra: a fejtető kereke
Az életenergia körbeért. A kígyó a saját farkába harapott. Végpontjához érkezett, ami egyben a kiinduló pontja is. A fejtető ezen legmagasabb pontján olyan erőket veszünk birtokba, amelyek alapjaiban határozzák meg létezésünk minőségét. Ez az egyéni sajátosságokat hordozó életenergia a koponyán keresztül folyamatos kapcsolatot tart fenn az egyetemes életerőkkel.Nem is csakra, inkább felszabadításra váró isteni tudatosság területe ez, ahol minden megtörténhet.
Ez a hely az igazi otthonunk. Innen indul nagy utazásunk az életbe, és fejlődésünk végén ugyanerre a helyre érkezünk vissza. Az ember sok mindenre törekszik belső hajtóerőinek erőssége szerint, mégis legmélyebb célja az egység
és üdvösség létrehozása. Itt a létünkért felelős életenergia elérheti az emberi képességek csúcsát. Csak a tapasztalat a megmondhatója, milyen lehet egy ilyen egységben hosszan leledzeni. Az egybeolvadás az én összeolvadása az univerzum kozmikus
energiáival az emberiség kissé elfeledett képességévé vált. A
megvilágosodás, mint valami nehéz gyakorlat tornyosul fölénk és széttáratja elernyedt karjainkat, mintegy kifejezve tanácstalanságunkat és segélykérésünket a láthatatlanná vált erők irányában. Pedig ahogyan mára már megtudtuk, az erő bennünk lakozik. Amint fent úgy lent, amint kint, úgy bent, keresztjét hordozzuk. A nyugalom állapotának létrehozásával, válik ez a kereszt teherből, áldott állapottá. Könnyű örömmé, amiben feloldódik a te és az én fogalma, a dolgok valódi természetének
megértését adva. Ilyenkor kapcsolatba lépünk a hatalmas, korlátlan tudással.A tudással, mely sosem vész el,de mindig átalakul, és átalakulásaival, folyton keresésre ,belső és külső utazásokra kényszerít. Olyan utazásokra, amiben önmagunkat egyre jobban elhelyezhetjük a kozmikus rendszer fogaskerekeiként. Mozgásban lenni azt jelenti, hogy élni. élni azt jelenti, hogy részt venni. Részt venni azt jelenti, hogy hatni. A hatás pedig megszüli a saját ellenhatásait, ami újabb és újabb körforgások képeit vetíti elénk. Ezekben a körforgásokban tapasztalatokra, bölcsességekre jutunk.
A korona csakra az egység és a bölcsesség központja. Megfelelő
működésekor, tisztában vagyunk önmagunkkal, tudjuk kik vagyunk, és miért
jöttünk. A felsőbb akaratba való hit, beépül
mindennapjainkba. A Korán
szerint, a középkori iszlám misztikusok a létezést fénynek tekintették.
Felfogásuk szerint, az agy igen sok fényt sugároz ki. Ez az elgondolás a
kereszténységben, mint a glória fogalma, és ábrázolása jelenik meg. A
koronacsakra minden kultúrában azzal a fénnyel függ össze, ami egyszerre
rezgés és anyag. Ezt a fénysíkot mindenkinek egyedül kell elérnie. Még a
tekintélyt igen tisztelő klasszikus jógatanítások is azt hangsúlyozzák,
hogy egyetlen mester sem juttathat el arra a szintre, ahol a szellem és
az anyag összekapcsolódik. Az, hogy a koronacsakra szintjén az anyag és
a szellem eggyé válik, azt jelenti, hogy az anyag engedelmeskedik a
szellemnek. Ezen a szinten tehát az ember szellemi erejével uralja az
anyagot, így a saját testét is. A koronacsakra szintjén már nem félsz,
felelősséget vállalsz a saját életedért, és megbízol belső hangodban,
intuíciódban.Energia színe lila és ragyogó
fehér. A hetedik csakrában valójában soha nem jönnek létre zárlatok. Ez a
csakra csak fejlett, vagy kevésbé fejlett lehet. A
többi
csakrával ellentétben a koronacsakra problémái ritkán okoznak
klasszikus betegségtüneteket. Az itt fellépő zavarok inkább
pszichózisban és különféle személyiségváltozásokban nyilvánulnak meg. A
legtöbb embernél nyugalmi állapotban van a koronacsakra. Problémák akkor
léphetnek fel, ha aktiválod a csakrát, és nem ennek megfelelően
viselkedsz. Amikor a korona csakra
kezd megnyílni, egyre gyakrabban élünk meg olyan pillanatokat, amikor
megszűnni érezzük a szakadékot belső lényünk és a külvilág között.
Tudatunk tökéletesen lenyugszik és megnyílik, s ebben a nyugalomban és
csendben saját életünket mint örök érvényű tiszta létet éljük meg,
amelyben a dolgok összességükben léteznek.Mégis léteznek olyan betegségeknek mondható problémák, amelyek ehhez az
energia központhoz köthetőek. Ilyen például a parkinson kór, aminek sajátossága, hogy hiányzik a dopamin, egy
neurotranszmitter, ami pedig a végtagok remegéséhez és megmerevedéséhez
vezet. A betegség okát még nem ismerik, de azt megfigyelték, hogy ezeknél a betegségeknél teljesen zárt a koronacsakra,
a gyökércsakra viszont egészen nyitott. Ez megmagyarázná e betegség
funkcióját, vagyis azt, hogy a betegnek nincsenek belső képei, és
teljesen a külvilág segítségére van utalva. A parkinsonhoz hasonlóan ide tartozik az alzheimer és az elmegyengeség is. Különösen időskori elbutulás
formájában lép fel az agy elsorvadása miatt. Ezt jelentős
emlékezetvesztés követi, amely a racionális gondolkodás és ítélőképesség
lassú, de állandó gyengülésével és regresszióval jár. Az, hogy a beteg
ismét olyan lesz, mint egy kisgyerek, arra utal, hogy belső gyermekének
kellett volna több
teret engednie. Alzheimernél hasonló tünetek lépnek fel, mint az elmegyengeségnél. Ez a
regresszió is a belső gyermek háttérbe szorításáról szól. A
skizofrénia minden formájánál a beteg csak befelé tekint, a saját
világába, és kikapcsolja a külvilágot. Az érintett nagyon gyakran
rendkívül érzékeny a kollektív tudattalan üzeneteire, amelyeket azonban
nem lehet a hétköznapi valóságra vonatkoztatni. A beteg koronacsakrája
tehát állandóan szélesre tárt, és semmilyen módon nem tudja bezárni.
Mint minden pszichózisnál, itt is elsősorban a gyökércsakrával kell
foglalkozni.Van még egy szent betegségnek tartott idegrendszeri betegség, ami ide tartozik, és ez az epilepszia. Őket régen
bölcs, vagy szent embereknek tartották, akik képesek kapcsolatba
lépni
más világokkal, és képesek beszélni az istenekkel. Az epilepszia az agy
elektromos zavaraira vezethető vissza, és ugyan gyógyszeres kezeléssel
megszüntethető, mégis azok akik a betegségeket mélyebb szinten szemlélik, úgy vélik, hogy az
epilepszia oka az, hogy a fejtető és a köldökcsakra túlzottan nyitva
van. Az érintett ezért pontosan érez minden atmoszferikus, és érzelmi
zavart. A pszichológusok szerint a beteg arra használja a rohamot, hogy
kimeneküljön egy kellemetlen helyzetből. A nagy rohamoknál, a realitással való kapcsolat is
bezárul, és a beteg kizáródik mindenből, ami rajtra kívül áll. Ez a bezáródás, nagyon sok úgynevezett új keletű betegségeknél is megjelenik. Mintha a határaink kijelölésével lennének gondjaink, és folyton attól kellene tartanunk, hogy nehogy mások túl közel jöjjenek hozzánk. De pánikban esünk akkor is, ha túlságosan el távolodni látszanak. Se túl közel, se túl távol. Ha ez sérül, depresszió és különféle elhatárolódási problémákkal birkózódunk, hangulataink ingadozásának jelzőtüzénél. Szinte általánosnak mondható a depresszió elterjedése, főleg az utóbbi
pár évtizedben.
A valódi depresszió és a depresszív hangulatok is arra vezethetők
vissza, hogy a koronacsakrát ugyan aktiválod, de nem tudsz bánni az
energiájával. A reaktív depressziónál, amelyet a társ, a gyermek, vagy
akár a munkahely elvesztése vált ki, nagyon fontos megtartani a
koronacsakra képi energiáját, vagyis a jövőképed. Bármi történjen, az
élet megy tovább. Ha nincs jövőképed,
nincs reményed és depressziós vagy, akkor fennáll az öngyilkossági
kísérlet veszélye. Ez a kilátástalanság és a reménytelenség
kifejeződése. Egyúttal kommunikációs stratégia is, hogy segítséget kapj.
Aki öngyilkos lesz, annak a nehéz problémákat
meg kell megoldania akkor is, ha mostani élethelyzetében kimenekül belőle. Igazából az öngyilkosság végtelenül elfáradt segélykérés. Sokszor csak pihenni szeretnénk a probléma teljes kiiktatásával, időt kérünk arra, hogy más szempontok szerint belátásokra tehessünk szert. Aludni szeretnénk, elpihenni az élet terhétől. Az alvás töltekezés, nemcsak azért mert a test pihen, hanem ,mert a tudat a teljes nyugalmi állapot megvalósulásának állapotában van.
Amikor a tudat eléri a legmagasabb szintet, akkor az energia a
keleti
pszichológia szerint itt koncentrálódik. A díszes korona elhelyezése az
uralkodó fején valószínűleg erre utal, miszerint annak kell uralkodnia,
aki a legfejlettebb tudatú ember. Születésünkkor még nincsen teljesen bezáródva a fejünk tetején ez a rész. Úgy is mondhatnánk, hogy a koronánk felül nyitott. Fokozatosan
keményedik meg ez a rész, ahogy az értelem és ego megszületik bennünk és
ezzel párhuzamosan az intuíciónk elpárolog, vagy legalábbis jelentősen csökken. A jógában azonban
hangsúlyozzák, hogy ezt az ablakot ki lehet nyitni ha a kellő tudatállapotot sikerül megszereznünk. A jógik
nem véletlenül tudják meghatározni azt is, hogy mikor hagyják el
testüket. Itt, a koronacsakránál a tapasztaló és tapasztalt közti
különbség is eltűnik. A jógában ezt a csakrát az ezerlevű lótusszal
szimbolizálják. A tudat tágabb szintre terjed ki, mint amit szavakkal ki
lehet fejezni. Itt már a koronacsakrában széleskörű tudatosság van
jelen, ami nem ismer korlátokat.
Tibetben, a Himalájában található a koronacsakra, ahol a keleti tanok szerint megnyílik az univerzális tudás kapuja. A
Kailash-hegy és a környező táj látványa csodálatos élményt nyújt az utazónak, habár ez, a buddhisták és további négy vallás által is a legszentebbnek mondott hely még nem vált turistalátványossággá. Ha idelátogatsz, kissé nehézkes, bár annál szebb út vár rád. A zarándokok által folyamatosan látogatott hegy gyönyörű környezetben.A tibeti Manasarowar- és Rakshastal-tó közelében magasodó hely olyan benyomást kelt, mind amitől egy lépés csak a mennyország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése