 |
|
Elindultam középről. Mint ahogyan jobb esetben mindig kellene. Barna maradék fonalamról azt feltételeztem, hogy ha nem is tart ki végig, legalább azt az illúziót kelti, hogy nem teljesen feketét horgolok. Gondoltam legalább egy szép nagy kör erejéig befedi a hátam. De hát nem ez történt. Valahogy, mint oly sok mindenben elszámítottam magamat. Még jó, hogy idejében észrevettem, és ezért hagytam a befejezéshez is egy ugyanannyi adagot. Szóval feketével folytattam amikor beláttam, hogy nem járhatok a barna fonal végére véglegesen, hiszen úgy kerek egy történet ha valahol a végénél újra felbukkan az eleje. Mikor már elég nagy lett a kör, akkor kihagytam az ujjának való helyet, ami annyiból állt, hogy a levegőben horgolgattam egy húsz centiméternyit.És mentem tovább a körrel. Amikor eszembe jutott, akkor számolás nélkül egy egy szemmel bővítettem. Szóval a kör olyan jutkásan bővült. Valami rendszerrel ugyan próbálkoztam, de az vált be, hogy figyeltem, hogy egyenletes maradjon a kör. Bár nem látszik, de az ujjak kihagyásán kívül végig egy kör mentén haladtam. Mintha csak egy csipke terítőt horgoltam volna és vágtam volna valahol a csipkén egy egy lyukat a karjaimnak. Mint látszik a fekete fonalam is elfogyott, ezért egy kis szürkésfekete is van benne,de ez csak a képen látszik ilyen nagyon, egyébként nagyon cuki mellény lett. Kár, hogy nem hordom. De fogom, hiszen olyan szép...és olyan jól áll, valahogy olyan lett, mintha direkt lekarcsúsítottam volna, pedig nem... Van ennek a tárgynak egy önálló élete és úgy vettem észre, hogy nem egy alkalmazkodó fajta. Amikor feladnám és hátra raknám a szekrényem polcán, kiderül, hogy az aznapi ruhám pontosan gyönyörű lesz tőle...így hát mindig szem előtt van, és egy hónapban egyszer ki is kéri magának, hogy felvegyem. De csak ha már leakarok mondani róla. Szeretem, hogy bátor voltam és belekezdtem anélkül, hogy számítgatok, számolgatok. Nem szeretem, hogy azon kaptam magam, hogy a munkát amit elkezdtem túl sok kiszámíthatatlanság követte. Azt tanultam, hogy még mindig nehéz a spontaneitást tökéletes kivitelezéssel párosítanom. Ezért az eredmény bár végtelenül megtisztelően gyönyörű lett, de mégiscsak a véletlennek köszönhetően tökéletes.
