Mélyben az erők fordulnak,
akarások mozgolódnak.
Magból csírák alakulnak.
Érlelődj ne akarásba,
Szívósságod tedd át másba.
Szelídülj várakozásba.
Nem értek meg körülmények,
nem adtak teret időnek.
Nincs még vége a mesének.
Címkék
2016. április 29., péntek
2016. április 24., vasárnap
25.Ji King:Vu Vang(spontán cselekvés)
Tested megborzongva szorong,
Elméd szánakozva forrong.
Szíved sóvárogva borong.
Hagydd a tested megborzongni,
Elméd, szíved elborulni.
Ihletedet jönni menni.
Ha önfeledt cselekvésed,
Erőteljes keresésed.
Saját hangod megvár téged.
Elméd szánakozva forrong.
Szíved sóvárogva borong.
Hagydd a tested megborzongni,
Elméd, szíved elborulni.
Ihletedet jönni menni.
Ha önfeledt cselekvésed,
Erőteljes keresésed.
Saját hangod megvár téged.
2016. április 17., vasárnap
24.Ji King:Fu(visszatérés)
Most elindult újra sorsod,
lendületed újra ontod.
Erőtered tettre bontod.
Ott vagy kemény, hol eltörtek,
ott vagy erős, hol legyőztek.
Kudarcból kaptad erődet.
Mélynek mélyére ért a nap,
a fény mostmár megfordulhat.
Ami zuhant, kapaszkodhat.
lendületed újra ontod.
Erőtered tettre bontod.
Ott vagy kemény, hol eltörtek,
ott vagy erős, hol legyőztek.
Kudarcból kaptad erődet.
Mélynek mélyére ért a nap,
a fény mostmár megfordulhat.
Ami zuhant, kapaszkodhat.
2016. április 10., vasárnap
23.Ji King:Po(felbomlás)
Életünk energiagörbe,
három fázisban fut körbe.
Egymást folyton örökölve.
Ami egyszer keletkezett,
az időbe temetkezett.
Nemlétről megfeletkezett.
A magnak meg kell hát halni,
hogy csíra tudjon sarjadni.
Most kell a semmit akarni.
három fázisban fut körbe.
Egymást folyton örökölve.
Ami egyszer keletkezett,
az időbe temetkezett.
Nemlétről megfeletkezett.
A magnak meg kell hát halni,
hogy csíra tudjon sarjadni.
Most kell a semmit akarni.
2016. április 5., kedd
22.Ji King:Pi(megszépítés)
Itt és most a harmónia,
döntéseknek lágy oszlopa.
Mélységeken nincsen ruha.
A virágnak belső lénye,
belefér a szépségébe.
Az ember löttyög szerepében.
Szebbik arcunk értünk kiállt,
rövidre metsz minden vitát.
Belülre zárva a csodát.
döntéseknek lágy oszlopa.
Mélységeken nincsen ruha.
A virágnak belső lénye,
belefér a szépségébe.
Az ember löttyög szerepében.
Szebbik arcunk értünk kiállt,
rövidre metsz minden vitát.
Belülre zárva a csodát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)