Tarthatatlan most a helyzet,
nem bírod a rondát, szennyet.
Régi magból csíra erjed.
Ne akarjál most kitörni,
két malomban is őrölni.
Nyugalmat kell örökölni.
Mindent mi nyom, most lerázol,
de a sietséggel ártól.
Lépjél hátra, maradj távol.
Újabb köröd most bezárult,
végpontra futott míg tágult.
Mit szorítottál, elájult.
Törékeny most minden levés,
körbezár az újrakezdés.
Csíra lett a befejezés.
Ami volt annak van árnya,
ami lesz az van kitalálva.
Minden gyökere a mába.
Csak kicsit lépj, sűrű csendben,
értsd, hogy most vagy átmenetben.
Mértéket hagyj minden percbe.
Késztetéseid légvárak,
összetörik bomló szárnyad.
Nem építik, bontják házad.
Nagy dolgokra ne áldozzál,
kis dolgokkal foglalkozzál.
Az elégre áhítozzál.
Éberséged most a szikra,
mi a középpontod nyitja.
Lelked igazságát szítja.
Tartsd most tisztán éberséged,
tartsd most ébren tisztességed.
Képzeld drámába az éned.
Mágnesed állítsd varázsra,
alkalmas légy társulásra.
Magadra várj, sose másra.