Kérges keze feje alatt, bőre
szikkadt, szája rés.
Édesapám egy-két szava, homlok
barázdákat vés.
Ezüst pénzzel a nyelve alatt, és konoksággal a szája szélén, így született.
Öreg volt, amikor először felsírt.
Hideg esőbe forgatja most is a gondolatait:
"Ha lebontják a test házam,
mondjad hova mehetek?
Mi lesz akkor anyátokkal,
s mi lesz akkor veletek? "
Apámra csak rálegyintek,
válasz nincsen, élet szép.
De belátom ez a világ, nem vénnek való vidék.
Mi lesz akkor anyátokkal,
s mi lesz akkor veletek? "
Apámra csak rálegyintek,
válasz nincsen, élet szép.
De belátom ez a világ, nem vénnek való vidék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése