Február 11: A betegek világnapja

A Szűzanya 1858-ban, ezen a napon jelent meg  Soubirous Bernadett, 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. I. János Pál kezdeményezésére 1993-tól ez a betegek világnapja. Mindezt azért, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”Nem tudom csak nekem tűnt-e fel, de fura ez a mondat.  Nem az áll benne, amit várnánk. Nem azt mondja, hogy a szenvedés megszüntetését segítse elő. Nem a megoldását. Nem a legyőzését. Hanem megértését. Mi is lenne a megértés ebben az összefüggésben? A megértés komplex folyamat, hiszen nem elég hozzá az ismeret feldolgozása, nem elég hozzá az értelmezés. A megértés, beavatás a dolgok mikéntjébe. Az összefüggések olyan átlátása, amiben a probléma új megvilágításba kerül. Amikor betegek vagyunk, lila ködként osonnak körülöttünk az események. Nem tudunk fókuszálni, legkevésbé bizalommal fordulni magához a betegséghez. Pedig pontosan az hozhatja meg a gyógyulás szelencéjét, hogy

gondolatainkat egy másik fénykör fókuszába szemre vételezzük. Ez a leghatékonyabb de egyben a legnehezebb munka is. Az általánosan elfogadott verzióban, miszerint a betegség az egészség ellentéte, elvesz a lényeg. A betegség ugyanis nemhogy nem az ellentéte, hanem szerves része. Viszonyítási pontja. Testünk, és nem testi folyamataink állandó kommunikációban vannak. Ez egy nagyon kényes egyensúlyt feltételez, amiben a nap minden percében elindulnak kórosnak nevezett, de valójában csak helyreállító folyamatok. Az élő szervezet mindennap a születés és halál körforgásában tanulja a betegség tudatosító szerepét. Ami kiesik a tudat fókuszából elvész, ami nem az továbbszüli önmagát.

Megjegyezném, hogy ez a fajta sejtszíntű tudatosság minden szervünk sajátja. A betegség az egyensúlyvesztés mutatója. Ezért bár túl leegyszerűsítettnek tűnhet, de ha megértjük az üzenetét, a betegség elveszíti létjogusultságát. De ennek az a feltétele, hogy az egyensúlyvesztést, már az elején  meg tudjuk ragadni. Mielőtt, még az életfolyamatok dominójának minden kockája el nem dőlt. A betegség tanító mester, hiszen nélküle eltévelyedéseink a helyes életfeltételektől végzetesek lehetnek. A helyes életfeltételnek pedig olyan összetevői vannak, mint helyes gondolkodás, beszéd  és  cselekvés. Minden betegnek zarándoklatot kell tennie a maga belső erőforrásának Lourdes-jában. Ott a gyógyuláshoz, először együtt kell lüktetnie a világ minden szenvedésével, majd innia kell az élet vizéből, hogy a hit lemossa betegségeit. A betegek világnapja tehát, a megértést ünnepli. Azt a mozzanatot amiben a dolgok a legnagyobb szenvedésben is értelmet nyernek. Azt a tudatosságot, amiben az ember egyszerre az életének a kovácsa, és a fizikai síkokon túl mutató kegyelem elfogadója.