Címkék
2012. március 11., vasárnap
Számomra példás életet élt:Hamvas Béla író
"Az embernek önmagából művet kell alkotnia, hogy az örökben abban éljen.
De a műnek nyitva kell állnia, hogy aki be akar lépni, befogadja.
A mű lehet ház, lehet festmény, lehet ország. A művet meg kell különböztetni a mutatványtól. A mű az emberi
élet anyagából készül, mintha egyetlen, sűrű és végleges alakja
lenne annak, ami veszendő; a mutatvány bravúr, ami megtanulható
és ismételhető. A mutatványból az ember hiányzik. A művet a
hindu hagyomány karmának nevezi, valaminek, ami enyészetből készül, de
megmarad. A mutatvány nem opus, csupán aktus, rangtalan és nagyság nélküli.
Mű az, hogy van valami, ami az életnél több, és az életet ezért oda kell
adni. Nem azért, hogy megmaradjon, hanem azért, hogy legyen. De az örökben
legyen. Az életmű minden téglája az életben valamiről való lemondásba kerül.
Az életet élvezni, ugyanakkor a művet felépíteni, ilyen nincs. Elvetemült
hűségéből nem enged, s ezért a mű az embert az élettől független következetességbe
emeli át, felsőbb szinten megfogalmazott létbe, az én méreteit messze meghaladó
arányokban, és önmagát mint önmagánál többet megismétli."
3.Versbe rántva
Női tarot rongyszőnyegen: 3. Uralkodónő
Bűbájos
fénykörök ékesítik évköröd,
most
lelked vágyait szövöd.
rád
tapadt húsod tűzében égsz.
Kilobbanó
fényeket takarsz,
hiába
küldenek mégis maradsz.
Kínokat
küldesz bíborpalástba,
szemeket
mártasz boros pohárba.
Szépség
fakad a lépted nyomán,
meg meg
akadva az idő torkán.
Hazug
vagy igaz ez a varázslat,
gyümölcseiben
hamar elfárad.
Csalétek
gyönyör torkodon akadt,
kezeden
bilincs, szádon a lakat.
Oda kell
adnod ami elmúlhat,
így
szerzel erőt, találsz kiutat.
Percekkel
szaladnak most el az órák,
szépségeidet
lassan megfosztják.
Örömet
adni kell most a mának,
mielőtt a
percek éltet zabálnak.
Mámorból
szülhetsz hitet a jóra,
termékenységed
a földnek sója.
2012. március 9., péntek
2012. március 8., csütörtök
1. Versbe rántva
Uram,
aki végig nézed ezt a színjátékot.
Egyetlen
néző milliárdok fájdalmainál.
Vétkező képlékenységünk oltárainál,
fogd meg kezünk, hogy a taps után visszajöhessünk meghajolni.
fogd meg kezünk, hogy a taps után visszajöhessünk meghajolni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




