Fékezd a meglendült lépést,
ne mondd ki a félig kérdést.
Így kerüld a félreértést.
Az ütéstől hajolj félre,
gázolástól az útszélre.
Ahol a csend, ott a béke.
Lépjél hátra, maradj csendben,
légy közömbös mindenedben.
Láthatatlan az örvényben.
A nap benned nem az égen,
sorssal mozdulsz át a léten.
Árnyak nélkül ülsz középen.
Sejtjeid kicserélődnek,
húsod dobja öregségnek.
A változást érzi végnek.
Ha hosszan futsz, folytasd tovább,
ha röviden várd a csodát.
Ha nem mozdulsz tartsd az irányt.
Sok ember kell a magányhoz,
kevés az odaadáshoz.
Menni kell a maradáshoz.
Üres szívben megvan a hely,
üres elmét tervez a fej.
Egész tested a Grál kehely.
Az üres megtermékenyülhet,
elfogadásba merülhet.
Kegyelemre felkészülhet.
Maszkod arcoddá ne süljön,
drámáidtól mentesüljön.
Ami sötét fényesüljön.
Ha üldöznek el se fussál,
megértéshez kel, hogy jussál.
Saját lángon világítsál.
Nemtudásból fakad a gond,
félelmeket sorsodba ont.
Belső tűzed legyen központ.
A víz a partot kerüli,
mélységeit mind megüli.
Körülményét elmeséli.
Szurdokában megfulladhat,
szikláival vitatkozhat.
Az idővel gátat oldhat.
A víz lehet szelíd és vad,
megfagy és újra megolvad.
Lényegében mégis szabad.