Középen áll a lélek kút,
felé rohan most minden út.
Célod lentről felfele fut.
Értéked az, minek látod,
tudva benned van világod.
Ha eldobod, magad bántod.
Most már keresd közösséged,
kösd meg velük egyezséged.
Velük meglátod szépséged.
Veszteségeidnek okán
merülésed csendes orkán.
Üvölt a halálnak torkán.
Süket fülek száma megnőtt
nincs ahonnan meríts erőt.
Aki öreg, az sem felnőtt.
Súlyok húznak le a mélybe,
semmi nem illik mesébe.
Hiány van a szív terébe.
Vasat feszít a szorgalom,
emelkedésed jutalom.
Föléd terül, mint oltalom.
Kiderült már nem aggódol,
lassan kinősz a föld alól.
Minden dúsul, kedved dalol.
Sorsod árad a huzalon,
mitől feszültél már nagyon.
Magasság lesz a szavadon.
Érlelődnek az eszméid,
összegyűlnek az erőid.
Megemelnek követőid.
Szívből űződ mesterséged,
vezetésre van esélyed.
Hitből gyűjtesz éberséget.
Kétségeid gyomja nem nő,
nem te vagy most a szenvedő.
Erőd adja a teremtő.
Formát ölt most ölelésed
termékenyül belső lényed.
Örömeit fényben méred.
Kísért, hogy a percet fogjad,
a mát holnapba raboljad.
Boldogságod bemagoljad.
Fogadd a perc ajándékát,
dobd el gyorsan maradékát.
Az átélés most a munkád.