Kavargó érzésen csúszkálsz,
ködös álomban rohangálsz.
Megnyugszol, ha most nem ugrálsz.
Félelmeiden megbotlasz,
most kérdezd meg hova tartasz.
Ahol zavar ott a torlasz.
Sejtenként építet testet,
formának adott keretet.
Így született a szeretet.
Oldódnak a jéghegyeid,
megemelnek örömeid.
Kitágulnak évköreid.
Ne azt keresd mi elválaszt,
ne azt mondjad mi a vádad.
Húzd mosolyra most a szádat.
Légy a tettben időszerű,
áradásban nem tervszerű.
Szabadságod így nagyszerű.
Most kell lépni, most kell menni,
másokkal most együtt lenni.
Amit adnak mind elvenni.
Megoszthatod örömödet,
kitágíthatod körödet.
Minden arat, úgy ahogy vet.
Lelked legmélye megrezdül,
elmédre jókedv penderül.
Lehetetlen is sikerül.
Ne vidd döntésre a dolgot,
ne akard, mit más elrontott.
Aki hajlik, az most boldog.
Ahogy a fák közt jár a szél,
szelíd erőd magadhoz tér.
Megmutatja mi is a cél.
Érzéseink sugároznak,
minden embert behálóznak.
életerők köré fonnak.
Gyökeredtől vagy most távol,
fejed érez, szíved számol.
Átutazóban vagy bárhol.
Futótűzként lángol léted,
zavarossá téve képed.
Be kell húznod most a féked.
Tervedet tedd rövid távra,
aggodalmad kevés számra.
Otthonod nem evilágba.