most
lelked vágyait szövöd.
Gerjedt
vágyak oltárára lépsz
rád
tapadt húsod tűzében égsz.
Kilobbanó
fényeket takarsz,
hiába
küldenek mégis maradsz.
Kínokat
küldesz bíborpalástba,
szemeket
mártasz boros pohárba.
Szépség
fakad a lépted nyomán,
meg meg
akadva az idő torkán.
Hazug
vagy igaz ez a varázslat,
gyümölcseiben
hamar elfárad.
Csalétek
gyönyör torkodon akadt,
kezeden
bilincs, szádon a lakat.
Oda kell
adnod ami elmúlhat,
így
szerzel erőt, találsz kiutat.
Percekkel
szaladnak most el az órák,
szépségeidet
lassan megfosztják.
Örömet
adni kell most a mának,
mielőtt a
percek éltet zabálnak.
Mámorból
szülhetsz hitet a jóra,
termékenységed
a földnek sója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése