Advent második vasárnapja

Ma a katolikus liturgia szerint meggyújtjuk a második lila gyertyánkat, a legrégebbi hagyományok szerint pedig a kék után a piros gyertyát. Ezen a héten a belső önvizsgálatban a mértékletességet tesszük nagyító alá. Ha az elmúlt héten a hálával foglalkoztunk, akkor beláthattuk, hogy sok olyan érzéssel, élménnyel,tárggyal rendelkezünk amelyek boldogságunk erejét növelhetik. Most számba vehetjük azokat is, amelyek a terhünkre vannak, és amelyek nélkül talán könnyebb lenne az életünk. Ez a hét a számvetésszerűségében a nagytakarításé, a kitisztításé, a megmerítkezésé. Ilyenkor jó megejteni a karácsony előtti nagyobb takarítást, sőt az esetleges lomtalanítást is. Át kell válogatnunk néha nemcsak a ruhatárunkat, hanem az élmények által szerzett érzéseinket is, hogy megismerjük magunkban a ragaszkodásunk természetét. Bármilyen rítus, ami ezt szolgálja, emlékeztethet valódi értékeinkre. Érték, ami a mérték. Amit értékesnek tartunk az mutatja meg a mértéket is, ami szerint az életünket igazgatjuk. Ezt a belső mércét nem árt néha felülvizsgálnunk szokásainkon, tárgyhasználatunkon keresztül is. A bátrabbak és türelmesebbek erőt kaphatnak ahhoz is, hogy olyan érzéseket is átvilágítsák magukban, amelyek kényszeresen hozzáragadtak egy egy múltbeli élményhez. A mértékletesség mentén érdemes őket is felülírni, akárcsak a napi ritmusunkhoz köthető lélekszomorító szokásainkat. Olyanokat, amelyek megtépázzák önbizalmunkat, elveszik örömteli szépségünket, megbetegítenek, és táskákat varrnak a szemeink alá. Mindenki a maga módján elvégezheti ezt az önvizsgálatot az év bármelyik napján. Ilyenkor csak annyi a könnyebbség, hogy az évkör pulzusára helyezkedve segítségünkre lehet a közös részvétel ereje.