December 24: a Nyilas havát jelzi

Ma van minden idők legszentebb napja. A lélekegységéé. A nap, amikor a hang felfakad és egy új lehelet mellénk szegődik. Olyan tegnapok holnapja, ahol békére lelhetünk. A várva várt eljövetel beteljesülése. A szeretet megélésének szent ideje, és minden olyan átéléseké, amiben másokat is a szeretet fele terelhetünk. Karácsony. Minden eddigi nap, csak ennek a napnak a fényében értelmezhető. Krisztus születhet ma bennünk. A szellemi ember. Olyan, aki még tegnap nem voltál. Olyan aki már azért él, mert újra megszülethetett. Maga a fény, mert teret nyert önmagában. Akinek nem kell magyarázkodni, nyugtalankodni, nyüzsögni és szomorkodni. Olyan, aki a várakozást, minden elvárást félre söpörve, beteljesítette. Olyan, aki az örömmel is eltudja mesélni önmagát. Akinek a boldogság a bőre alatt van, és ezt minden visszatükrözi: a gyertyalángja, a csillámpor, a fényszóró és a többi ember mosolya. A fények és az árnyékok eme tökéletes egyensúlyában, mi magunk is kiegyenlítődünk. Túl jón és rosszon együtt lüktethetünk minden idők minden emberével, aki velünk együtt most részesül a létben. A szívünk már nem a torkunkban dobog, hanem a helyén. Azokkal vagyunk, akikkel lenni szeretnénk, mégha nem is fizikailag, mégha nem is ugyanazon a húron, mégha nem is minden percben a szeretetben. De velük vagyunk az érzés telítettségében. A mindennapok zavargásai takarékon égnek, túlkapásaink elmosódtak, nehezteléseink súlytalanok, vágyaink már nem a mieink. Odaadtuk a többiek vágyaiért, mosolyáért, lángoló örömeiért. A szó, ami eddig a torkomban tartotta a szívemet, most nekem is a helyére kerül. Kívánom nektek emberek, férfiak és asszonyok, hogy ezen a napon ti is teret nyerjetek magatokban. Legyetek hírvivői annak a boldogságnak, amit a várakozással megérdemeltetek, és a szeretetben megkaptatok. Áldott karácsonyt.