Született november 16-án: Emanuelle növér

Emanuelle növér, eredeti nevén Madeleine Cinquin 1908-ban ezen a napon született Brüsszelben. Jómódú fehérnemű- és csipkegyáros család gyermeke. Madeleine makacs, indulatos és fékezhetetlen kislány, aki öntörvényűen beszél és cselekszik. Szülei zárdai neveléssel próbálják megszelídíteni, de nem járnak túl sok sikerrel. Hat éves, amikor olyan családi tragédia történik, ami teljesen felforgatja az életét. Szeretett apja a szeme láttára fullad vízbe. Ez az esemény megváltoztatja. Csendesebb és elmélyültebb lesz. Rengeteget olvas. A gimnáziumi éveinek két olvasmánya kitörölhetetlen nyomot hagy lelkében. ("Az afrikai missziók története" és „Damján Deveuster, a leprások apostola”). Ettől kezdve bontakozni kezd szerzetesi hivatása. Krisztust látja minden betegben és elesettben, aki tőle vár segítséget. 20 évesen belép Párizsban a Sion Nővérek rendjébe. Az első fogadalom után, felveszi az Emanuelle nevet, ami azt jelenti velünk az Isten. Isztambulba kap kiküldetést. Tanít a missziós iskolában és filozófiát hallgat az egyetemen. De nem tagadja meg a környezete számára merőben szokatlan szociális és ökumenikus hajlamait sem: tanítványait elviszi a textilgyárak munkásnői közé, meg az isztambuli nyomortanyákra, s meglátogatja velük Athenagorász görög orthodox pátriárkát. Igyekszik kitágítani a tanítványai látókörét, hogy megértsék: mindenhol, mindenben Isten szeretete rejtőzik. Visszakerül Párizsba, ahol a Sorbonne-on latin, görög és francia irodalmat tanul, majd Tunisz és Alexandria után, rendje Kairóba küldi. Itt líceumi tanárnőként kezd el működni. Évtízedeken át tanít. Külön füzetekben gyűjti a filozófiával, irodalommal, poétikával, teológiával és művészettörténettel kapcsolatos felismeréseit. Képtelen úgy társalogni, hogy ne tűzdeljen mondanivalójába Szophoklésztől, Marcus Aureliustól, Dantétól, Pascaltól, Camustől, Paul Valérytől és Julien Greentől származó idézeteket. Műveltsége egészen rendkívüli, gondolkodása eredeti. De valami nem hagyja nyugodni. A klasszikus műveltsége miatt megbecsült és immár közismert szerzetesnőként engedélyt kér, hogy beköltözhessen a kairói rongyszedők egyik telepére. Meglepi rendi elöljáróit, hiszen ekkor már 62 éves, és a misszió szép dolog, na de a szoros együttélés a nyomornegyedben az nem. Emanuelle növér meggyőződése, hogy csak úgy tud segíteni rajtuk, ha életformájukat is vállalja. Négy négyzetméternyi földes kunyhójában petróleummal világít, csatornázás nincs, kút az udvaron. Egycsapásra gyámoltjainak orvosa, tanítója, ügyvédje, békebírója, barátja és közbenjárója lesz. Többször is útra kel, és végigkoldulja a világot, hogy orvosi rendelőt, tanműhelyeket építtessen. Megnyít egy óvodát a gyermekek részére, a férfiaknak és fiataloknak pedig egy komposztáló üzemet hozott létre. Ez a nyomor elleni szélmalomharc  sokszor felőrli, de igazi szerzetesnőként nem hátrál. Hiszi, hogy Isten mindenkit egyformán szeret. Ez olyan erős meggyőződése, hogy nem ismer sem nyelvi, sem felekezeti akadályokat, hogy ezt láthatóvá tegye a számukra. A Szeretet Lelkét érzi magában, aminek indíttatására készséggel átadja életét annak az elhívásnak, hogy a legszegényebbek életét megváltoztassa. 100 évesen álmában éri a halál. Születési képletében a világnézetek és a külföldön élt élet házában áll a jótékony Jupiter és az anyai érzéseket felvonultató Hold. Napja, mint személyiségének jelölője elvonultan, kis teret igényelve bujdokol a magány házában. A Nyilas aszcendes sok lelkesedést, optimizmust ad neki, a négyes házas Szaturnusz a Kos jegyében pedig jól befektetett erőt és hosszú életet. A tízes ház telítettsége arra enged következtetni, hogy nagyon fontos volt számára megnyilatkozni a társadalom előtt és a Mérleg miatt egyfajta diplomáciai szerepet felvállalni. Ez a közvetítői szerep a karrierje. A tizenegyes házas Merkúr a kommunikációs csatornák segítségét és a szó erejét jelzi, amivel jól tud élni. A nyolcas ház Neptunusza, a vallási elmélyedés és a saját belső képek által megszerzett hit csatornázását jelzi a társadalmi problémák felé. Ma 106 éve született.