Született február 12- én:Lou Andreas-Salomé

Lou Andreas-Salomé pszichoanalitikus, eredeti nevén Luíza Gustavovna Salomé 1861-ben ezen a napon született Szentpéterváron. Édesapja német és francia felmenőkkel rendelkező katonatiszt, édesanyja otthon látta el a háztartást és hat gyermekét. Salomé öt fiú után érkezik a családban, ahol annyira várják, és annyira örülnek annak, hogy lányuk születik, hogy nagy ünnepséget rendeznek a tiszteletére, és még a cár is dísztávíratot küld, hogy születését emlékezetessé tegye. Alapvetően kivételes kislányként kezelik, akinek erős akaratát nem akarják megtörni. Házitanítók tanítják otthon. Édesanyja igyekezik a női feladatok bűvkörébe vonni, de hamar kiderül, hogy ilyenkor kezelhetetlenné válik, és csak akkor nyugszik meg, ha filozófiáról és társadalomtudományokról cseveghet. A csodálat és szeretet, amivel körül veszik, elkezdi beteljesíteni saját jóslatait. Ő maga is különleges nőként kezd el tekinteni saját magára. 17 évesen megkér egy prédikátort, hogy vallásfilozófiára oktassa. A férfi több mint húsz évvel idősebb, és annyira beleszeret, hogy majdnem elhagyja a feleségét, hogy Salomével lehessen. Óriási hatással van a férfiakra, tény, hogy szép fiatal nővé serdül, de ez még nem lenne ok, ahhoz, hogy szinte minden férfi aki megismeri beleszeressen. Anyja elutazik vele mindenféle csodadoktorokhoz, hogy impulzív és szenvedélyes természetére valahogy zablát vessenek. Az utazás persze jót tesz neki, de főleg azért, mert új helyeken, új embereket és gondolatokat ismerhet meg. Beiratkozhat anyja segítségével az egyetemre is. 21 éves, amikor anyjával Romába utaznak, ahol egy irodalmi szalonban megismeri Paul Rée írót, akinek felajánlja, hogy éljenek egy kommunában, egyfajta irodalmi és filozófiai közösségben, ahol egymást inspirálják. Ehhez csatlakozik két hónap múlva Paul barátja, Friedrich Nietzsche is. Barátságuk őszinteségen és erőteljes kíváncsiságon alapszik, hiszen Salomé az elsők között ismeri fel Nietzsche tehetségét, és ezért ír a személyiségéről, gondolkodásáról egy tanulmányt. Anyja és ők hárman körbe utazgatják Olaszországot olyan emberekkel is megismerkedve, akik filozófiájukat alakították és mélylélektani érdeklődésüket felkeltették. 24 évesen jelenik meg első regénye, férfi álnéven.  Salomé mélyen házasság ellenes, mert felismeri kora nőinek a fizikai szellemi, alkotói elnyomását a társadalom részéről. Mégis 26 évesen, hirtelen elhatározásból feleségül megy Friedrich Carl Andreas orientalistához. Időközben Freud tanítványa lesz és teljesen a lélektan és az analízis világába merül. Még mielőtt Freud-dal találkozott volna,  már érdeklődéssel tekint a művész és a műalkotás pszichológiája felé. Házas élete alatt,amely testiségében plátóinak mondható,  számos viszonya van. 36 évesen  megismerkedik Rainer Maria Rilkével például, akiről pszichoanalitikai memoárt is ír. Tanácsadója, szeretője és bizalmasa marad egészen Rilke haláláig. Salome múzsa és inspiráció olyan férfiak számára is mint Freud és Viktor Tausk. Ismeri Wagnert és Tolsztojt, Bubert és Hauptmannt, Strindberget és Wedekindet, akik mind a maguk módján a hatása alá kerültek és nagyra becsülték mint pszichoterapeutát is.39 évesen megírja a "The Human as Women" című művét, amivel végleg beírja magát a pszichológia történetébe. Elutasítja mind a domináns „a természetileg passzív szereppel bíró nő” fogalmát, mind a nő, mint anya idealizálását. Ehelyett azon véleményéhez ragaszkodik, miszerint, minden nő elsősorban saját magához kell, hogy tartozzon, saját magának kell meghatároznia életcéljait valamint kialakítani egyéni gondolkodás módját. Pontosan úgy, ahogyan ő maga is teszi. Naplója és a saját életének a figyelése az igazi főműve, hiszen folyamatosan tesztelte elméleteit a gyakorlatban is. Személyisége kivételességét ez a folyamatos belső éberség adja. Visszautasítja az emancipáció feminista törekvéseit és tagadja a szükségességét annak a törekvésnek, miszerint a nők előtt is meg kell hogy nyíljanak a szakmák kapui, fenntartva azon véleményét, hogy a nők nem függenek az önmegerősítés ezen formájától és hogy ezáltal a nők elveszíthetnék születetett jóságukat és valamint képességüket az élet élvezéséhez. Kívánatos célnak az „önazonos, stabil és nyugodt női én-érzést” tartotja. 58 évesen megírja "A női típus" című könyvét. Itt is a nő és férfi közötti megbékélt és harmonikus együttélésről beszél, melyet csak úgy volt képes elképzelni, ha elismeri a nemek közti különbségeket. Idős korára szívelégtelenség miatt sokat van kórházban, felhagy pszichoanalitikusi munkájával. Göttingenben hal meg 75 évesen. Halála után a Gestapo utasítására kipakolták a könyvtárát és műveit elkobozták. Születési képletében a Rák aszcendens adja karakterének nőies és befogadó jellegét, akinek a vállán el lehet sírni az élet gondjait. Gondoskodása, és anyai ösztöneit a munkában fektető Rákként olyan Napja van, amely a tízes házban az önmegvalosításban saját belső meggyőződése révén tud csak tartósan megmaradni. A barátaival is anyáskodó Holdja a tizenegyes házban áll, ahol három másik bolygó is megerősíti, hogy ez életének egyik legfontosabb területe. Szerencsés születése és a családi indíttatás erős támogató ereje a négyes ház Jupiterével válik láthatóvá. Vízöntő Vénusza jelzi szépségének nem szokványos jellegét, ami a kilences házban, vagyis a tanulás, az ismeretek megszerzésének szolgálatában áll. Ma 154 éve született.