Frida Kahlo festőnő, eredeti nevén Magdalena Carmen Frida Kahlo Calderón, 1907-ben ezen a napon született a mexikói Coyoacánban. Édesapja Németországból kivándorolt magyar származású zsidó, édesanyja mexikói indián. 6 éves korában gyermekbénulást kap, ezért kimarad az iskolából, és betegsége következtében az egyik lábára biccegni kezd. Az iskolában falábúnak csúfolják. Fényképész édesapja különlegesnek tartja kislányát, akinek különc és értelmes meglátásai teljesen elkápráztatják. Sokat beszélgetnek, és négy másik egészséges testvére ellenére apja ő hozzá fűzi reményeit. Kamasz korára kinövi szerencsére ezt a falábúságot és Mexikó egyik legnívósabb gimnáziumába, a Secular Preparatoriába iratkozik be, ahol egyike annak a harmincöt lánynak, akik e kétezer fős iskolába járnak. Orvosnak készül, de 18 évesen egy buszbalesetet szenved, ezért le kell mondania az álmáról. A hátgerincét komoly károsodás éri, belső szervei is súlyosan megsérülnek. Hosszú és igen fáradságos kezelések következnek. Többször műtik a gerincét, és türelmét meglehetősen próbára teszi a gipszfűző-kalodában töltött időszak és kiszolgáltatott helyzete. Anyja, hogy helyzetén könnyítsen egy tükröt szereltet az ágya fölé és egy fatáblát, hogy rajta írogathasson, és rajzolhasson. Ez a helyhez kötöttség adja az ötletet, hogy festeni kezdjen, és ki mást, mint a tükörben látott saját magát. Lelkesen fest, azután is miután többé kevésbé felépül és újratanul járni. Portrékat készít a barátairól és családtagjairól, munkáiról pedig a kor egyik legjelentősebb művészétől kért szakvéleményt, Diego Riverától. A munkakapcsolatból szerelem, majd házasság következik. 22 éves Frida belecsöppen egy addig számára ismeretlen művészvilágba. Közben rengeteget fest, saját kedvtelésére és mindenfajta eladhatosági szempontok nélkül a saját érzelmeit teszi ki a vászonra. Ragyogó, tiszta színeket használ. Ezek és a fehér erőteljes kontrasztja emocionálisan is kifejezik élet és halál örök küzdelmét, aminek közelségét mindennap érzi. Elrejtőzik a bájos műkedvelő amatőr álcája mögött, mert számára nem a festés, hanem a férje a legfontosabb. Frida többször is elvetél, a baleset következményeként nem tud gyereket szülni. Kapcsolatuk szövetség, bár sok hűtlenség és különélés is elfér benne. Nemcsak férje, hanem ő is különböző szeretőket tart. Listáján szerepel többek közt Trockij és Josephine Baker is. 32 éves, amikor mégis különválnak, Frida Párizsba utazik, ahol ő egy különlegesség a maga képeivel, hagyományos mexikói ruháival, sajátos életszemléletével. Egy évig bírják Diegoval egymás nélkül. Újra összeházasodnak. Politikailag elkötelezett párként megrögzött kommunisták, akik az élet minden szintjén és a képeiken is a fogyasztói társadalom és a fasizmus ellen harcolnak. Közben folyamatosan romlik az egészségi állapota nagylábujja üszkösödni kezd, először azt vágják le, majd az egyik lábát térdből. Csípője is folyamatosan fáj, így tolószékben is fájdalmas ülnie, ezért élete végefele újra baldachinos ágyához kötözve kell élnie. Első és egyetlen az életében tartott kiállítására is ágyastól viteti el magát. Testét és fájdalmát képi motívumokkal jeleníti meg egyre összetettebb szimbólumokkal tarkítva. 47 évesen hal meg tüdőgyulladásba, egy héttel a születésnapja után. Életműve körülbelül kétszáz darab kisméretű táblakép, és egy olyan életérzés, amit én is szívesen mondok magaménak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése