Mindennap születnek nők

Egy éven keresztül, mindennap foglalkoztam egy női sorssal a saját születésnapján. Felületesen bár, és a kor szellemében ágyazva néztem meg befejezett vagy még folyamatban lévő életük eddigi eseményeit, és ezek tükrében azt a sorsképletet, ami születésük percében nekik adatott. Tudásom saját személyiségem korlátai közé volt szorítva, ezért nem vártam el magamtól még a teljesség látszatát sem. Élvezettel, de néha sírdogálva írtam. Mert ha az ember sorsokat sorsokból olvas, az már csak ilyen sírnivaló néha. Volt, hogy döcögve kényszerítettem magam az aznapi női életút megvizsgálására, de nagyon sokszor elsodortak ám az események, és csak írtam és írtam. Lepergett előttem egy egy életút. Sokat tanultam általuk magamról is. A 365 nő, aki az elmúlt egy évben felsorakozott előttem, mint tanulmányozandó anyag, rengeteg tanulságot varrogatott női létem köré. Mert mi egy emberi élet, mert mi ezen belül egy sors, azon kívül, hogy akinek rendeltetett annak azt élnie és legjobb tudása szerint csiszolgatnia kell azt? Mi más, mint a többi ember számára tanulság. Mikor elkezdtem még nem a tanulságokat gyűjtögettem, csak kíváncsi és lelkes voltam, hogy a magam élete mellett mindennap egy kicsit valaki máséra is figyelhetek. Mert bár nem látszott, de muszáj volt odafigyelnem arra amiket leírtam. Ahogyan teltek a napok egyre inkább éreztem magamban az igényt, arra, hogy magamból is hozzá tegyek ahhoz, amit leírok. Az asztrológiai elemzés mellett, aminek nyilvánvalóan saját kútfője kellett legyek, szükségessé vált az is, hogy ne csak tényeket írja, hanem reflektáljak is. Az én életszemléletem szűrője tehát egyre inkább kezdte megtörni a fényt ezeknek a nőknek az életén. Most egy összefoglalón gondolkodom, hiszen én amolyan összegezni szerető nőszemély lennék, aki sorba  rakja a ceruzáit mielőtt alkotni kezdene, majd persze kiszedi egy hét múlva az asztal alól és újra szépen sorba rendezi. Kivétel nélkül mindenkitől vagy tanultam valamit, vagy annyira lenyűgözött, megbotránkoztatott és elképesztett, hogy hosszan a hatása alá kerültem. Volt akiből ki sem néztem volna. Volt akiből kinéztem volna, de mégse. Volt akiről nem tudtam és nagyon meglepődtem és volt akiről tudtam és nem lepődtem meg. Vannak életek rajtam kívül, te jó ég...mintha néha a Holdon jártam volna, amint körbe néztem az életében. Aztán volt akiben barátnőre leltem. Nagyon nagyon sokat megsirattam. Kevés olyan sors volt, akivel együtt tudtam volna nevetni, esetleg szerettem volna a helyében lenni. Na ilyen egy sem volt. Inkább csak sírni, sírni tudtam volna az elvesztett anyákon, gyermekeken, testvéreken, fiatalságon, szerelmeken. A rövid elvesztegetett életen, a hosszú boldogtalanságon. Nem akarom most beleélni magam ebbe a sanyarúságban, mert mindegyik a maga útján tartott valahová a boldogságot keresve. Nem is akarom most ezt el hisztériázni, valami gyors összegzéssel. Nemsokára úgyis sorba veszem őket. Addig is egy kicsit visszatérek a sajátomban....ti meg olvassátok a mai napon a tavalyi első bejegyzésemet ebben a témában, hiszen a kör ma körbeért....