December 14: A megvilágosodás világnapja

Ezen a napon a megvilágosodásnak nevezett tudatpillanatot ünnepelhetjük. A megértés, megérzés, és megélésnek olyan összesítően leegyszerűsítő időnélküliségét, amiben mindenhol, mindenki, mindenben egy. Egy, de nem ugyanaz. Vagy inkább nem ugyanannak látszó. A látszatok érdekesnek tűnő világában, csak elmesélésből, tanításokból sejtjük mi pihenteti egyesek  felüdülésre nem vágyó, vágyakban nem felüdülő természetét. Akik a megvilágosodás ügye köré tekerték életük szálait, állítják, hogy maga a folyamat számos meglepetést tartogat a lélek számára, és amikor bekövetkezik, összetéveszthetetlen felismeréseket hozz. Örökre és visszafordíthatatlanul. A kétség, ami olyan sokáig vitt előre az utadon, egyszeriben csak eltűnik. A zavarodottság, ami hajtotta cselekedeteidet, hirtelen renddé áll össze. A megbántások tanulságokká szelídülnek, az akaratot már nem az ambíció béleli.  Áthaladnak rajtunk az események, és az események érzelem maradványai nem tényezői életünk áramlásának. Ilyenkor a legcsendesebb, legtágultabb és egyben legszerényebben boldogító "ahá"-t éled át. Ugyanakkor ez egyáltalán nem olyan állapot, mint azt előtte bárki várná és elvárná, remélné vagy gondolná magában. Kiszámíthatatlannak tűnő természete viszont az állandó jelenlétet igényli. A történetben nem lesz új szereplő, hiszen a személyiség számára semmi sem változik. Reggel felkel megmosakszik, eszi azt amit addig, issza azt amit addig. Lélegzik, játszik és továbbra is hordja a fát, rakja a tűzet. A törvények ugyanazok maradnak, adózni fog és az ajánlott levelét a postán veszi fel. Különleges isteni képességei sem támadnak csak úgy, maguktól. Másfelől viszont minden megváltozik, mert ettől kezdve más lesz az információk visszacsatolódási útvonala. A személyiség fokozatosan megváltozik, átíródik. Az elkülönültség tudata helyett az egység tudata erősödik meg. Az órájának nem lesz más funkciója, mint az időt megmérni napfelkeltétől, napestig, de nem hajt, nem fokoz, nem szorgalmaz. Nincs külön pihenés, és nincs külön munka, mert a kettő egy és ugyanaz. A cselekvés, a nem cselekvés által nyeri el minőségét.

Az időből való kiszabadulás a múltat elegyengeti, a jövőt a jelen legteljesebb megélésében teszi át. A rendszer adminisztráció, ami a test ápolását, az étel elfogyasztását eddig betuszkolta az ennél fontosabb önmegvalósítások közé, most letisztul és kiemelt szerepet kap. Szimbolikus cselekedetek sorává növi ki magát minden találkozás a kenyérrel, a vízzel és a természet jelenségeivel. Visszafordulnak önmagukban a napok. Nem irányuk már az előre. Egy fajta belső erőt táplálva, önmagában fordul a tudat is. A nyugodt, visszavonult életvitel a boldogságnak azt a mélységét adja, amire a verejtékes munka, erőlködés, kínlódás és gyötrő kényszerek között nem jutott lehetőség. Az apró feladatok elvégzése a létezés legteljesebb átélésével jutalmaz. Az egy dologgal való foglalkozás csak látszólag szűkíti látóterünket, hiszen végtelen perspektívával ajándékoz meg az odafigyelésben. Azt igényeli aki akkor és ott vagy, és vagy aki vagy. Jutalmad maga a munka, miközben végzed. A megvilágosodásban nem történik semmi. Vagy inkább a Semmi történik.....