December 15: a Halak havát jelzi

Halak havát jelzi, és ez az advent harmadik vasárnapja is. Ma meggyújtjuk az adventi koszorún a harmadik gyertyát, ami a liturgikus hagyomány szerint nem a három lila közül az egyik, hanem a rózsaszín. Ez a vasárnap az örömvasárnapja. Az öröm színe ebben az értelmezésben pedig rózsaszínű. A régebbi hagyományok szerint pedig a kék és piros gyertya után most éghet a fehér is."Aki nem találta meg az örömet, az valójában az Istent sem találta meg." hangzik el az egyházi szövegben ezen a napon. Örömet találni, ha követtük az előző két hét kulcsszavait, már nem is lehet nehéz. A hála és elengedés után ugyanis megjelenik az emberben szinte automatikusan az öröm érzései is. Gaudete! Örvendjetek! Ezen a vasárnapon nem elgondolunk és kijavítunk magunkban az elme segítségével valamit, hanem zsigereinkből hagyjuk magunkat megfürdetni az öröm felszabadító erejében. A Halak havának is ez a nem fejben, hanem szívben való lét a sajátja. Ezen a napon olyan okosaknak kell lennünk, mint a kígyó és olyan szelíd, mint a bárány. Ez az okosság nem a fejé, hanem a megszerzett zsigeri tapasztalaté. Ezen a napon jelentkezhet valaki az életünkben, akivel szemben ellenséges érzelmeket tápláltunk. Próbáljuk meg az ő szemével ránézni a helyzetre és megérezni, miért van szükségünk arra a tanításra, amit az ő jelenléte generál bennünk. Egyébként is, ha ma bármi kellemetlenség érne, keressük meg, hogy az mégis miért lehet a mi segítségünkre. Mivel könnyen elcsábíthatóak lehetünk ezen a napon, álljunk ki magunkért. Mindezt a belső meggyőződésünk előtérbe engedésével. Ma gondolkodjunk a szívünkkel és érezzünk a fejünkkel. Örvendjük a lét korlátlan lehetőségeit, amiben van helye mindennek és mindenkinek.

December14: a Vízöntő havát jelzi

Ma érdemes végiggondolni a jövő évi terveket, hiszen ez a január 21 és február 18 közötti időszak új időknek új szeleit fújja. Ezen a napon késztetést érezhetsz arra, hogy felelőtlenül nyilatkozz, fölöslegesen beszélj és esetleges szópárbajokat vívj. Meggondolatlanságaidat tarts ma nyugvóponton, légy inkább megfontolt és ha lehet hagyj egy kis időt magadnak mielőtt a feltett kérdésekre válaszolnál. Ez a nap inkább alkalmas a kézzel való munkára, az alkotásra, az anyagba merülésre, mint a szóbeliségre. Az ihletet ma az anyag szolgálatába állíthatod, gondolataidat formába öntheted.Késztetést érezhetsz arra, hogy emberekkel találkozz, ha ez így lenne tedd is meg, ne zárd el magad. Az önzetlenség és segítőkészség, ma visszhangra találhat a körülötted levő emberek hálájában. Igyekezz nyitottnak maradni, befogadónak, elfogadónak, olyannak akiből nyugalom és szeretet árad.

December 13: Bak havát jelzi

Luca nap. Érezni a lefagyott szürke ágakon a semmi lüktetését. Tizenkét nappal vagyunk karácsony előtt, a várakozásban. Néphagyományok számos emléke tanúsítja, hogy a régiek kitüntetett jelentőséget adtak az ezen a napon elvégzett feladatoknak. Talán mert régen ez a nap volt a téli évforduló. Talán mert a léleknek is van ideje, 12 szent éjszakája. Ki tudja. Tény, hogy szabályszerű rituális cselekvések sorát kezdték, aminek csúcspontja a 12-dik nap, vagyis a karácsony. Mintha Luca a karácsony hírnöke, az istenszülő asszony előfutára lenne. A lucaszék boszorkánylátó tulajdonsága is a rossz gondolatokkal terhelt nőket hívatott meglátni, akik a jó születésének akadályai lehetnek. A szék készítése is mintha a jövő tervezés külső munkálata lenne. Az elkövetkezendő év 12 hónapjának kicsinyített mása ez a tizenkét nap. A hagyományok szerint mindennap egy hónapnak felel meg, és ahogyan azt a napot töltjük, olyan lesz az életünk az adott hónapban. Igazából nem is annyira a konkrét történések, hanem az adott nap érzései mutatják a legjobban az adott hónapban uralkodó állatövi jegy rezgéseit. Így történhet, hogy maga Luca napja a Bak havát jelzi, vagyis az idei év december 21 és a jövő év január eleje közti időszakot. Jó ha ezt a napot böjttel indítjuk, miközben arra törekszünk, hogy az érzelmek síkján ne legyünk kemények és zordak. Tegyük le a haragunkat és az advent második hetének jegyében adjunk adományokat, engedjük el a számunkra fölöslegessé vált tárgyakat és érzelmeket.

Advent második vasárnapja

Ma a katolikus liturgia szerint meggyújtjuk a második lila gyertyánkat, a legrégebbi hagyományok szerint pedig a kék után a piros gyertyát. Ezen a héten a belső önvizsgálatban a mértékletességet tesszük nagyító alá. Ha az elmúlt héten a hálával foglalkoztunk, akkor beláthattuk, hogy sok olyan érzéssel, élménnyel,tárggyal rendelkezünk amelyek boldogságunk erejét növelhetik. Most számba vehetjük azokat is, amelyek a terhünkre vannak, és amelyek nélkül talán könnyebb lenne az életünk. Ez a hét a számvetésszerűségében a nagytakarításé, a kitisztításé, a megmerítkezésé. Ilyenkor jó megejteni a karácsony előtti nagyobb takarítást, sőt az esetleges lomtalanítást is. Át kell válogatnunk néha nemcsak a ruhatárunkat, hanem az élmények által szerzett érzéseinket is, hogy megismerjük magunkban a ragaszkodásunk természetét. Bármilyen rítus, ami ezt szolgálja, emlékeztethet valódi értékeinkre. Érték, ami a mérték. Amit értékesnek tartunk az mutatja meg a mértéket is, ami szerint az életünket igazgatjuk. Ezt a belső mércét nem árt néha felülvizsgálnunk szokásainkon, tárgyhasználatunkon keresztül is. A bátrabbak és türelmesebbek erőt kaphatnak ahhoz is, hogy olyan érzéseket is átvilágítsák magukban, amelyek kényszeresen hozzáragadtak egy egy múltbeli élményhez. A mértékletesség mentén érdemes őket is felülírni, akárcsak a napi ritmusunkhoz köthető lélekszomorító szokásainkat. Olyanokat, amelyek megtépázzák önbizalmunkat, elveszik örömteli szépségünket, megbetegítenek, és táskákat varrnak a szemeink alá. Mindenki a maga módján elvégezheti ezt az önvizsgálatot az év bármelyik napján. Ilyenkor csak annyi a könnyebbség, hogy az évkör pulzusára helyezkedve segítségünkre lehet a közös részvétel ereje.

Advent első vasárnapja

A várakozás első akkordja zendül meg ma. A tempóba kerül egy kis ütemszünet. A szavak közé, amelyekkel állandóan meséljük az életünket, kerül egy szóköz. A hangszereinket hangolja a borongó táj, a tűz pattogása, és dobbanó láb a küszöbön, ahogy piros arccal  hazaérkezünk. Az érzelmek most rajonganak értünk. Segítenek megfogalmazni, hogy miben is hiszünk valójában. Ilyenkor a külsőségek is megtámogathatnak, ha megfelelnek belső tartalmainknak. A pohár forralt bor, a gyertya lángja, a meleg szoba, a fűszerek illata, egy meleg fürdő....Ma készítjük el az adventi koszorút, négy gyertyával, ami egy régi hagyomány szerint, nem négy egyszínű, hanem egy kék, egy piros, egy fehér és egy lila. Elsőnek a kéket gyújtjuk meg, ő a behívás színe. A lenyugvás hangulatát idézi. Az adventi koszorú elkészítésénél jó ha figyelembe vesszük, hogy abból kell készülnie, ami személyes. Még ha készen vásárolunk is egyet, mert idő híján nem készíthetjük magunk, akkor is magunkra kell igazítanunk. Vagyis ki kell vennünk az esetleges sterilségéből, és hozzá kell tennünk valahogy a lelkünket. A koszorú készítése maga is a rítus része. A mi saját belső körünknek a szimbóluma. Időt és odafigyelést igényel, mint minden szimbolikus cselekvés. Cserében segít magunkra találni, visszatükröződni, kiteljesedni. Jó ha belekezdünk valamiféle rituáléban ilyentájt. A lélekidomárok állítják, hogy ezek segítenek kilépni saját köreinkből, és összekapcsolódni a közösséggel....és én most hiszek nekik...