Január 6: A titkos karácsony ünnepe

A mai nap hármas ünnep: vízkereszt, napkeleti bölcsek és a víz borrá válásának ünnepe. Mindhárom átváltozási ünnep, amikor is megfoghatóvá válik valami, ami addig rejtve volt. Az átváltozásban valami új születik, vagy valaki új.
A Kr.u 360-ig a keresztény egyház tanításában  a vízkereszt volt a Jézus születésének ünnepe. Ezen a napon ünnepelték meg a szűzen fogant gyermek születését. Isten fiáét, aki értünk emberekért, ami üdvösségünkért emberi testet öltött, hogy a megváltásban utat mutasson nekünk. A mai nap tehát az elfeledett karácsony napja. A titkos ünnepé. Mint mindennek, ami a szentséget magában hordozza van egy olyan aspektusa, ami rejtekezni szeret. Visszahúzza magát a felületes kezek, fülek, szemek elől. Kivonja magát a rohanásból, a külsőségekből, és csendben elbujdokol az igaz szívek mélyébe. A téli ünnepkörben, mint egy templom két tornya emelkedik ki a Karácsony és a Vízkereszt. Csak, míg az egyik egy nagy városi katedrális tornyának méreteit ölti,  addig a másik egy piciny kápolnáé, valahol az erdő mélyén. Az elsőnek óriási kapui tárulnak, ahol özönleni, ujjongani lehet, fénykáprázatokkal, karácsonyi fával, beijglivel és ajándékkal. Felfokozottság és túlfütöttség. A másikban szűk ajtón lehet csak bejutni, a meditáció, lelkigyakorlat és befelefordulás segítségével. A csendes élet eme keskeny útján, a mindennapok öröme egyenletesen tartja a szívverést. Ezen a csendes úton érkeznek a három királyok. A három csillag vezette ember.
A nyugati kereszténység kultúrkörében a mai nap, ezt az eseményt helyezi fókuszba. A krisztusi kisdedet meglátogatja a három királyoknak nevezett szent ember: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Jelenlétük avatja ezt a születést, a krisztusi út egyik állomásává. Ők a katalizátorok, a felismerésük teszi már a születést is kiemelkedő eseménnyé. Napkeleti bölcsek, akik a messiás várást befejezettnek ítélik meg. Keletről és nem nyugatról jönnek. Felismerve ennek a születésnek a jelentőségét, keletiként léptek erre az útra. Az eredeti görög szó szerint, az a szó, amivel illették őket, mágust jelölt . Olyan embert, aki pap, bölcs és csillagász is egyben. A pap, mint hitbéli szolga, aki istent az embereken keresztül szolgálja. Bölcs, aki fel tudja tenni a kérdéseket, és megtudja hallani rájuk a választ. Csillagász, aki alá tudja rendelni az életét olyan felsőbb hatalomnak, akit kérdezni és szolgálni lehet. Ezek a beavatott jellemzői is: kérdez, segít, hallgat. Számukra a csillagok csak jelzőszerkezetek, amelyek nem kényszerítenek, pusztán az utat mutatják. Márpedig az utat jó ha valami mutatja, hiszen tudhatjuk akár a saját életünkből is, hogy mennyit lehet tévelyegni rajta. Mivel a mágus (magoi) kifejezés a perzsa papság legfelsőbb kasztját is jelölte, innen valószínűsítik, hogy ezek a  bölcsek perzsa papok vagy babilóniai csillagászok lehettek. Mezopotámiából, Babilóniából vagy a párthus  területekről. Olyan vagyonos és művelt emberek, akik ismerhették az egykori mezopotámiai próféta, Bálám jövendölését, miszerint csillag származik Jákobból és királyi pálca támad Izraelből. Valószínűleg e kijelentés alapján figyelték meg a Messiást jelző csillag feltűnését. Persze, ma már asztronómiai számítások bizonyítják, hogy a betlehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt

a Halak csillagképében. Az ókori babiloni csillagászok szerint a Jupiter fölkelte idején, igazságos uralkodók születnek, míg a Szaturnusz, a nyugati országok és királyok jelének feltűnése idején bölcs törvényhozók. Ez a két hatalmas vándorcsillag különösen jelentős a Halak csillagképében, amely a közeledő tavasz jele. Új élet és új remény égi hírnöke. A napkeletiek tudták ezt, ezért indultak el nagy valoszínüséggel, még a megszületés előtt. Keresésüket olyan erők támogatták, amelyeket a kereszténység később szentléleknek nevezett.  Míg a nyugati egyházban, ez a napkeleti látogatás a mai nap elmélkedésének tárgya, addig a keleti kereszténység fókuszában úgy áll ez a nap, mint Jézus megkeresztelkedése. Ezért is a neve vízkereszt. Közvetlenül nyilvános tanításának megkezdése előtt, Jézus a Jordán folyónál keresztelő Jánoshoz ment, hogy az őt megkeresztelje. Ennek akkor már megvolt a maga rítus jellege. János nem csak őt keresztelte. Keresztelésekor a leírások szerint, megnyílatkozott a szent háromság: az Atya szózata hallatszott az égből, a Fiú a Jordánban testileg volt jelen, a Szent Lélek pedig galamb képében szállt alá a megnyílt egekből. Innen ered az ünnep görög neve: Theofánia, vagyis Isten megjelenése. Mert a benne élő Krisztust ő ismerte fel elsőnek. Bizonyossága volt kilétéről, még akkor, amikor senki másnak. Felismerte a jelekből.
Vannak olyan írások, amelyek Keresztelő Szent Jánost beavatónak tartják, vagy legalábbis olyan eszköznek, akin keresztül ez a beavatási rítus megvalósulhatott.  "Aki utánam jő, az erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó". Ebben a korban is, mint mindig, léteztek beavatások amelyeket hozzáértők celebráltak. Olyanok, akik a hozzá fordulókat egy bizonyos a módon emelték a tudat magasabb síkjára, vagy ha úgy tetszik  a szellemvilágba. János a víz által keresztelt. A víz által avatott. Maga a folyamat, az apokrif írások szerint úgy játszódott le, hogy a víz alá nyomta a beavatandó fejét, és mindaddig ott tartotta, amíg az oxigénhiány be nem állt. Ilyenkor a lélek egy kicsit kicsúszott a fizikai testből. Talán egyfajta halál közeli élményt éltek át, szakavatott körülmények között. Ily módon az ember képes volt a szellemi világok megtapasztalására. Jézus is harmincévesen a vízkereszt által fogadta be magába a krisztust. Vízkereszt napját így a fény és a megvilágosodás napjának is tartják. Az ortodox kánon szerint a víz

megkeresztelése után a pap a keresztet a folyóba vagy a tengerbe dobja, és a férfiak utána ugranak, hogy kihozzák. Azt tartják, hogy ha a kereszt belefagy a vízbe, az év termékeny lesz, a nép pedig egészséges. Bizonyos vidékeken, ahol ennek nagy hagyománya volt, napfelkelte előtt a lányok és az asszonyok elmennek friss „keresztelt” vízért. A pataknál vagy a kút mellett lemossák a házi ikont és az ekevasat, és az arcukat is megmossák, hogy egészségesek legyenek. A víz átváltozásáról szól a kánai mennyegző története is, ahol Jézus a vízet borrá változtatta. Ennek a megemlékezése is a mai naphoz kötődik, lévén ez is olyan átváltozás, amiben a szentlélek ereje egy csodán keresztül, a víz által válik láthatóvá. Jézus itt adta első jelét nyilvánosan annak, hogy ki is valójában. Láthatóvá vált, hogy az ő eljövetelének célja az emberek szolgálata és jólétük elősegítése, vagyis maga a megváltói munkakör. Nem elrejtetten végezte ezeket, hanem a többi ember jelenlétében, a többi ember javára. Mindhárom történet a felismerésről szól, felismerik a bölcsek, felismeri János, felismerik az emberek. A felismerések mindig megelőzik az átalakulást, ha úgy vesszük, akkor annak szinte a feltételei. Ezzel a nappal zárul a karácsonyi ünnepkör, és veszi kezdetét a farsang. Tizenkét napra vagyunk karácsonytól. Míg a luca napok megelőzték a karácsonyt, és felkészítettek minden síkon a szeretet befogadására, addig a karácsony utáni tizenkét szent nap az újjászületésünk mellett bábáskodott. Az az erő, ami karácsony előtt megtudott nyilvánulni az életünkben, a szent éjszaka utáni 12 napon elmélyítésre vár. Fontosakká válnak az álmaink, mert ezek olyan útmutatók a világunkon túli világból, amelyek

testünkön keresztül érkeznek, a lélek szimbolumokba rejtett útján. Ezen a tizenkét szent napon ülték régen a szaturnáliát és mithrászi ünnepségeket, amelyeknek lezárása ez a vízzel szentelő nap. Ez a nap az elkövetkezendő év keskeny kapuján a bejárat. Ha végig jártuk a láthatóvá tett karácsony örömtáncát, merjünk belépni abba a misztériumban is, amit ennek az ünnepnek  jelentősége hordoz.