Amikor takarítok

Amikor takarítok, akkor a neki gyürkőzés pezsdítő izgalmában úgy szemrevételezem a delikvens helyszínt, mint a macska a bepánikolt egeret. A játék, amit a macska játszik az egérrel talán azért, hogy édesebb legyen a húsa,  nálam kissé nyakatekert. Merthogy ebben a játékban nemcsak a macska, hanem az egér is én vagyok. Felspannolom magam. Rossz napokon azért, hogy a munkát jobb kedvvel végezzem...na de a jó napokon...A jó napokon azért, hogy elnyújtsam az élvezetet.Körbejárkálok, feltérképezek, mint a feng shui szakértő, aki először jár a helyszínen. Képzeletben tologatok, méricskélek. Két kezemet magam előtt tartva félre billent fejjel. Merthogy fejben kell ezt ugyebár. De míg más tisztességes nők mindezt időmegtakarítás végett teszik, addig én csak az időt húzom. A belelovalásért, mint egy bokszolónak nekem is szükségem van stimulánsokra. A takarítás olyan erogén zónámat bizsergeti, amit úgy tudom sok nő nem ismer. Na de ami késik, elmúlik. Mint mindenre, ami bizsergető, időt kell áldozni. Időt és teret. A meglévő rendnek borulnia kell, és én szívesen feláldozom az élvezetért a rendet. A már meglévő rendbe ugyanis mindig beakad a jólneveltségem. Muszáj leszek valami enyhe káosszal kiszabadítani. Meg hát ez a takarítás, egy fedőnév csupán kérem szépen. A megújulás előtti összeomlás fedőneve. Én ugyanis tisztában vagyok azzal(na jó nem tisztában, hanem csak tisztulóban), hogy ha csak pici a rendetlenség, akkor abból nem lesz elég a motiváció a valódi rendrakásra. Ahhoz, hogy valódi legyen, a meglévő rendnek össze kell omolnia. Nem akarok itt peresztrojkát. Nincs lassú tisztaság beszivárgás. Nincs csendes nézőpontváltás. Nincs teszi toszi(koszi). Itt Uránusz. A villámok istene. A bombagyáros. Kamaszkoromban, amikor az ember e nemes feladatot, hogy kitakarítson még csak ízlelgeti, szóval már akkor is éreztem ezt. Úgy kezdtem, hogy a helység közepére hordtam minden mozdíthatót, majd egy kis idő elteltével visszahordtam. Ahogy egyre inkább vérszemet kaptam az élvezetre, egyre lassabban. Sokszor, nem sikerült egy napra sűríteni, ezt a ki be pulzáló tevékenységet. Ezért legendásan zajlott. Van olyan legenda, hogy négy órát ültem a régi nők lapja kiadványain, lapozgatás közben azon bámészkodva, hogy hova helyezzem őket.....Van olyan legenda is, hogy anyám bejön meglát és rám sóz a békésen elpihent seprű nyelével, majd kimegy. Ez mondjuk nem is annyira másoktól hallottam. Kissé összerezzenek most is, ha valaki takarítás nehéz perceiben rám nyit. Rám, aki gyanútlanul keresem a helyét és helyes ütemét a rendrakásnak.Van olyan legenda is, hogy papír polcot szegelek, ami hajnalra leszakad, ruhát varrok meszelés közben, vagy  polcot szorítok be két takarító eszköz közé.... . Én is emlékezem valamennyire, persze nem pontosan így. Valami ködfátyol mögül ugrik be apám sajnálkozó és lemondó arca, anyám erősre feltekert hangja, és a húgom kétségbe esett tekintete, aki nem tud odaférni  éjfél után sem az ágyához, hogy elaludjon. Merthogy közben elromlott a bakelit lemezjátszó és azt kellett megjavítanom. És hát az élvezet az élvezet, nincs az rangsorolva. Nagy megkönnyebbülésükre, én már nem lakom velük. Amikor belevágnak valami új felújításban azért mindig eszükbe jutok. Gondolom aztán gyorsan magukhoz térnek, és lemondóan csak azt mondogatják:soha nem volt rend a szobájában, pedig szegényke állandóan rendezgetett. És igen. És élveztem. És mindezt jelen időben is. Az emberek többsége nem élvez maga körül rendet rakni. Én igen. Az emberek nagy többsége körül mégis rend van, és ebből kiindulva azt gondolom, hogy valaki vagy megteszi körülöttük, aki szintén nem szereti de megfizetik, vagy beáldozza magát e kényszerű cselekedetnek. Hát ez nem jó kérem szépen. A takarítás élmény, reveláció. Járó meditáció. Minél jobban nem szereted, annál nagyobb terápia arra, hogy megtaláld az életed minden percében az örömet. Amikor takarítok, ezt az örömet élem. Ha mégis nagyon lepusztult fázishoz érek, ahol a fejemet félre fordítanám, akkor tudom, hogy ide is be kell helyeznem az öröm ezüst szálait. Olyan lenyomatot kell itt szereznem, hogyha ide vissza kell térnem bármikor is a rend kedvéért, azt mostantól kezdve mindig örömmel tegyem. Amikor takarítok, belül is rendet rakok.Kisebbek persze itt a sikerfaktorok, de akkor is. A megnyugvás e rendezgetős szigetén, magamban is összeállítom a helyes sorrendet. A prioritásokat. Lesz a fontos és a kevésbé fontos. Hiába szeretném, nálam alapvetően soha sincsen tökéletes rend. Nemcsak azért mert folyamatos alkotásban vagyok, és ez állandó szétgurult ötletterveket jelent, hanem azért is, mert a túl nagy rend figyelmeztetés lenne, hogy az ami nincsen meg belül ne akarjam kívül. Szóval a rendrakást azt mértékkel, a takarítást meg örömmel.