Május 18: A gluténérzékenység világnapja

Minden évben, május harmadik vasárnapján, a glutén érzékenyek világnapját tartják. Teszik mindezt azért, mert a gabonafélék fogyasztása nyomán kialakuló bélnyálkahártya elváltozás, egyre több embert érint. A statisztikák szerint minden ötvenedik embert. Ez a felszívódási zavar, a legújabb, tömegeket érintő civilizációs betegség. Az esetek többségében, olyan tüneteket produkál mint a puffadás, hasmenés, hányinger. De van akinél erős hasi fájdalmat. Gyulladást, viszketést. Bőrbetegségek kapcsán is gyanakodhatunk. Van, aki járászavart is érzékel. A glutén, az általános rossz közérzetnek, a folyamatos fáradékonyságnak és egyes kutatások szerint az autizmusnak is  kiváltó oka. A főbűnös a rozs, árpa és búzában található glutén. Jobban mondva, a szervezet gluténra adott reakciója. A gabona, már dédapáink idejében is ott volt. Alapélelmiszerként. Mindennapi kenyérként, beimátkozta magát az életünkbe. Hát igen, de a ma gabonája, már nem az őseink gabonája. A mag, már nem ugyanaz a mag. Hogy ez miért van így, arról van egy-két összeesküvés gyanús elmélet, és egy-két vélemény józan parasztok részéről. Nemcsak a talaj, a levegő nem ugyanaz,hanem a világunk összetétele is megváltozott. Létünknek több lett az árnyalt oldala. Tény, jobban mondva tényként az látszik, hogy sokak szervezetében

elváltozásokat provokál. A látszatok világában, ne feledkezzünk meg a dolgok gyökerénél megbújó rendről. Vagyis, ne feledkezzünk meg arról a lelkiségről, ami egy ilyen autoimun betegség mögött meghúzódik. A dolgok soha nem történnek véletlenül. Minden léttörvény, az elme részvételével csapodik testünkbe. Az aktív gluténérzékenység erős reakciói mellett beszélnek csendes, látens és potenciális érzékenységről is. Tévhit, hogy ez az érzékenység pusztán allergia, tévhit, hogy csak gyermekkorban alakulhat ki, tévhit, hogy folyamatos lemondásokkal jár. Én inkább azt mondanám, hogy folyamatos lehetőségekkel. Vegetáriánus koromban, a gabonák képviselték életem alfáját és omegáját. Főve, sütve csíráztatva. Akkor nem is sejtettem, hogy ezek okozzák folyamatos erőtlenségeimet, haspuffadásomat és állandó pattanásaimat. Az intolerancia igazából reakció, védekezés. Olyan párbeszéd része, ami csak látszólag történik a glutén és a vékonybél bélbolyhai között. Inkább a külső és a belső, a fent és a lent, az elme és test között.

Mindenkinél más tünetekkel, erősséggel. Van, akinél úgy nyilvánul meg, hogy lefogyni nem tud, pedig alig eszik, de ha igen akkor ezen gabonaféléket részesíti előnyben. Van, aki ugyanezekkel az étkezési szokásokkal korosan sovány. Van, akinek sav gyűlik a torkában étkezés után. Van, akinek hányingere támad. Vannak a súlyosabb, sőt életveszélyes esetek. Olyanok, akiknek az ételében csak nyomokban kerül glutén, és mégis erős reakciókat mutatnak. Legtöbbünk, nem látja a következményekben az előzményeket. Legtöbbünk, szerencsére csak kevésbé intoleráns. Nekem csak egy kicsit rossz. De akkor nagyon. Először akkor tudatosult az intoleranciám, amikor három hónap gabona megvonás után, bekaptam a  pizza szeletet. Az elején azt gondoltam, hogy csak elszoktam tőle. Aztán be kellett látnom, hogy ezek a tünetek addig is részei voltak az életemnek, csak nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Nehéz életérzés olyan dolgokra érzékenynek lenni, ami az emberek nagy többségének természetes. Nehéz, és mégis egyfajta kegyelem. Kegy, mert általa kikényszerülünk a rutinból élt életből. Gondolkodnunk kell, sőt abban amit megeszünk figyelmessé és tudatossá válnunk. Ha az ember nem hanyag, de nagy dolgot sem csinál az evésből, akkor maga az étkezés is a tudatosság részévé válik. Olyanná, ahol az evés az lesz ami: személyreszabottan életfenntartó.

Lehetőség arra, hogy a világot ne válogatás nélkül bekebelezzük. Ne az előre legyártott ízvilág rabjaiként tegyük magunkévá. Kapaszkodásunkban, ne tartsunk jónak mindent, amit már megszoktunk. Hanem merjünk. Merjünk a testünk jelzéseire hagyatkozni. Figyelemmel  ismerkedni magunkban mindazzal, amivel szemben nem vagyunk toleránsak. Engedjük, hogy a világ a magunk szemén keresztül bontakozzon ki előttünk. Ne előregyártott, mirelit gondolathoz társítva. Hagyjuk, hogy odaadja magát nekünk, a mi érzékszerveinken keresztül. Rácsodálkozva. Abban a formában, ahogy a leginkább hasznunkra válik. Ha kell, akkor gluténérzékenyen.