Trendkívüli vélemény a hisztériáról

Bár már 1886-ban, Freud előadást tartott a férfiak hisztériájáról, még mindig tartja magát az az előítélet, hogy a hisztéria a nők betegsége. Mit betegség?  A hisztéria maga a női természet alaphangja. Alapvetően, e téma szempontjából, a női világot is két részre lehet osztani. Olyan nőkre, akik hisztisek és annak is látszanak, és nőkre akik nem látszanak annak. Ez utóbbinál kérdés, hogy azért-e mert nem is azok? A hisztéria nem női tulajdonság, hanem tömegjelenség. Olyan bélyeg, ami alól, minden nő és férfi szeretné kivonni magát. Mit ne mondjak, a férfiaknak sikerült. Még ha nem is teljesen, de a toporzékoló nyafogást elhagyva, a férfi hisztéria inkább csak jogos, vagy jogtalan méltatlankodás. Kis vagy nagy kiakadás. Dühöngés vagy csendes mélabú, a lefagyott érzékszervek fogságában. Ők nem az ellenőrizetlen kalimpálást választják elterelő hadműveletnek. A férfiak pótszere egészen más az önkifejezés futószalagán. A nők, az azonnali reakciókat részesítik előnybe. Kevésbé tudnak időzíteni érzelmeket, ezért ebben a legfőbb stigmatizáltak. A nemiség nem determinál, de a női nemhez szorosabban kötődő hiszteroid alkat már igen. Tény, hogy mindannyiunkban ott rejtekezik a sérült érzelmi túlreagáltság. A hisztérikus alkat. Az ember ilyenkor képtelen a valóság talajára állni. Legfőbb pszichés tünete a nagyfokú ingerlékenység, ami a legegyszerűbb probléma kapcsán is bekapcsolhat. A szélsőséges hangulati ingadozás, olyanokat is utolérhet, akik a helyzet magaslatán addig nyugodtan szemlélődtek. Ebben a tömegjelenségben az a kivétel, aki a legtöbb felmerülő problémát, a megoldás szemszögéből tudja látni. Aki a traumát azonnal a helyén tudja kezelni, és a negatív töltésétől rövid időn belül, ha lehet azonnal meg tud szabadulni. Maradékok nélkül. A hiszti a sérülékeny részek bepólyálása. Ilyenkor a magamutogató önérvényesítés, gyerekké változtat. A nagymértékű fegyelmezetlen idegesség, gyengeségeinket bástyázza. Az önuralom hiánya, tovább fokozza bizonytalanságunkat. A mohó kapkodás, túlzó, színészkedő érzelmi kitörések eltávolítanak a szembenézéstől. Időt és energiát nyernek nekünk. A törés-zúzással járó jelenetrendezések egyik célja pedig éppen az értő közönség keresése. Merthogy ehhez  ez is annyira szükséges, mint az éhezőnek a falat kenyér.A hisztéria szinte kivétel nélkül nem létezik egymagában. Egyedül nem lehet produkálni. Úgy müködik, mint egy társasjáték. Makacs és kétségbeesett reakció a hatalom nélküliség vagy a logika hatalma ellen. Míg a 19. században a nőket tömegesen tekintették hisztérikusnak és hordták pszichiáterhez, ma a hisztéria mint betegség már nem is létezik. Ennek eltűnése mögött azonban nem a gyógymódok fejlődése, hanem mélyreható szociokulturális változás áll. Maga a szó, a hystera görög szóból ered, ami anyaméhet jelent. Ez sokáig a nők boszorkányos képességét jelentette arra, hogy testi tüneteket produkálva boszorkánykodjanak. Vagyis elérjék céljaikat. A szaknyelven hisztrionikus, konverziós  és disszociatív zavaroknak becézett tünetegyüttes hirtelen kezdődik, gyors lefolyású, érzékszervi kieséssel megfűszerezett neurológiai folyamat. A köznyelvben pedig minden olyan jelenség lefedésére vonatkozik, amelyben valaki tehetetlenségtől sújtva szóban, cselekedetben

eltúlzóan juttat kifejezésre bizonyos érzéseket, véleményt. Olyannak tűnik ez a jelenség, mint egy személyiségzavar, amely az érzelmek folytonos túlfűtöttségével, azok viharos változásával és állandó figyelemfelkeltési törekvéssel jár. Van, akit a tetszeni vágyás és a népszerűség lehetősége hajt. Ennek eléréséhez nem riad vissza a provokatív és szexuálisan kihívó viselkedéstől sem.Van, akinek egyszerűen ez a leghatékonyabb kommunikációs csatornája. Freud arra a következtetésre jutott, hogy a hisztisek az emlékeiktől szenvednek. Ez az emlék minden esetben traumatikus, vagyis fájdalmasan rögzült emlék. Ez a kiindulási pont, de nem elégséges, hiszen ennek az emléknek patogénnek, vagyis betegségkeltőnek is kell válnia. Legtöbbször ez azért sikerülhet, mert nem halványul el, de nem is lehet róla beszélni. Erővé válik, minél titkosabb, annál hatalmasabb. Aktív erőként minden olyasmire hat, ami megnyilvánulhat, így például a viselkedésére. A dolog szépségpontja az, hogy mindez nem tudatos. Freud óta már többször bebizonyosodott, hogy soha nem  a traumával van baj, hanem azzal, hogy a traumatizált személy elnyomja azt. Így démonizálodik. Elidegenedett részként leválik. Az érzelmekkel megterhelt emlék kiszorításához, egy elfojtó mechanizmusra van szükség, ami a lelki működés nem tudatos szintjén zajlik. Az elfojtott érzelmi energia vagy fizikai tünetekre vált át, azokra a szervekre hatva, amelyek gyengébbek, vagy pszichés tüneteket produkál, például hisztériát. A legtöbb hiszti, csak kishúga a hisztériának nevezett kórtűnetnek, de minden felcsattanás hátterében elfojtások, ki nem fejezett érzések lapulnak. A hiszti beszéd a vakvágányon. Félresiklott kísérlet arra, hogy megértessünk valamit, ami rohamszerűen felszabadul bennünk. Legtöbbször nem azt akarja mondani, amiről beszél, ezért nehéz megtalálni és kibogozni a valódi közlendőt. Jung nyomán a hisztit úgy határozuk meg, mint a valódi konfliktus elfedőjét. Ha ezt szó szerint is vennénk, egy szimbólumot találnánk. A fedő szimbólumát. Alatta fortyognak a tudat alá szorult erők. A fedő hatékony, addig amíg megpuhulnak alatta az érzelmek, hogy emészthetőbbé váljanak. E titokzatos folyamat után fel kell emelnünk a fedelet, hogy szembesüljünk mindazzal, ami alatta van. A hisztire a leghatékonyabb gyógyszer a tudatosság. A türelmes lépésről lépésre haladás. Az őszinte belső párbeszéd. Ha valaki más türelmére is számíthatunk, az csak ráadás. Ha valaki esetleg, valami csoda folytán nem tudja, hogy milyen a hiszti, vagy nem egészen világos neki a kibontakozásának fázisai, annak szívesen megmutatom.