17.Ji King:Szui(követés)

Rögeszméket sodor az ár
Életutad cikcakkban jár
Amit élsz arra nincs szabály

Valami elindult benned
Tágra nyitja lehunyt szemed
Harcaidban egy már veled.

Csillagodat kövesd bátran
Alkalmazkodj, de szilárdan
Sorsod ihletik most százan.

December 14: A megvilágosodás világnapja

Ezen a napon a megvilágosodásnak nevezett tudatpillanatot ünnepelhetjük. A megértés, megérzés, és megélésnek olyan összesítően leegyszerűsítő időnélküliségét, amiben mindenhol, mindenki, mindenben egy. Egy, de nem ugyanaz. Vagy inkább nem ugyanannak látszó. A látszatok érdekesnek tűnő világában, csak elmesélésből, tanításokból sejtjük mi pihenteti egyesek  felüdülésre nem vágyó, vágyakban nem felüdülő természetét. Akik a megvilágosodás ügye köré tekerték életük szálait, állítják, hogy maga a folyamat számos meglepetést tartogat a lélek számára, és amikor bekövetkezik, összetéveszthetetlen felismeréseket hozz. Örökre és visszafordíthatatlanul. A kétség, ami olyan sokáig vitt előre az utadon, egyszeriben csak eltűnik. A zavarodottság, ami hajtotta cselekedeteidet, hirtelen renddé áll össze. A megbántások tanulságokká szelídülnek, az akaratot már nem az ambíció béleli.  Áthaladnak rajtunk az események, és az események érzelem maradványai nem tényezői életünk áramlásának. Ilyenkor a legcsendesebb, legtágultabb és egyben legszerényebben boldogító "ahá"-t éled át. Ugyanakkor ez egyáltalán nem olyan állapot, mint azt előtte bárki várná és elvárná, remélné vagy gondolná magában. Kiszámíthatatlannak tűnő természete viszont az állandó jelenlétet igényli. A történetben nem lesz új szereplő, hiszen a személyiség számára semmi sem változik. Reggel felkel megmosakszik, eszi azt amit addig, issza azt amit addig. Lélegzik, játszik és továbbra is hordja a fát, rakja a tűzet. A törvények ugyanazok maradnak, adózni fog és az ajánlott levelét a postán veszi fel. Különleges isteni képességei sem támadnak csak úgy, maguktól. Másfelől viszont minden megváltozik, mert ettől kezdve más lesz az információk visszacsatolódási útvonala. A személyiség fokozatosan megváltozik, átíródik. Az elkülönültség tudata helyett az egység tudata erősödik meg. Az órájának nem lesz más funkciója, mint az időt megmérni napfelkeltétől, napestig, de nem hajt, nem fokoz, nem szorgalmaz. Nincs külön pihenés, és nincs külön munka, mert a kettő egy és ugyanaz. A cselekvés, a nem cselekvés által nyeri el minőségét.

Az időből való kiszabadulás a múltat elegyengeti, a jövőt a jelen legteljesebb megélésében teszi át. A rendszer adminisztráció, ami a test ápolását, az étel elfogyasztását eddig betuszkolta az ennél fontosabb önmegvalósítások közé, most letisztul és kiemelt szerepet kap. Szimbolikus cselekedetek sorává növi ki magát minden találkozás a kenyérrel, a vízzel és a természet jelenségeivel. Visszafordulnak önmagukban a napok. Nem irányuk már az előre. Egy fajta belső erőt táplálva, önmagában fordul a tudat is. A nyugodt, visszavonult életvitel a boldogságnak azt a mélységét adja, amire a verejtékes munka, erőlködés, kínlódás és gyötrő kényszerek között nem jutott lehetőség. Az apró feladatok elvégzése a létezés legteljesebb átélésével jutalmaz. Az egy dologgal való foglalkozás csak látszólag szűkíti látóterünket, hiszen végtelen perspektívával ajándékoz meg az odafigyelésben. Azt igényeli aki akkor és ott vagy, és vagy aki vagy. Jutalmad maga a munka, miközben végzed. A megvilágosodásban nem történik semmi. Vagy inkább a Semmi történik.....

Mindennap születnek nők

Egy éven keresztül, mindennap foglalkoztam egy női sorssal a saját születésnapján. Felületesen bár, és a kor szellemében ágyazva néztem meg befejezett vagy még folyamatban lévő életük eddigi eseményeit, és ezek tükrében azt a sorsképletet, ami születésük percében nekik adatott. Tudásom saját személyiségem korlátai közé volt szorítva, ezért nem vártam el magamtól még a teljesség látszatát sem. Élvezettel, de néha sírdogálva írtam. Mert ha az ember sorsokat sorsokból olvas, az már csak ilyen sírnivaló néha. Volt, hogy döcögve kényszerítettem magam az aznapi női életút megvizsgálására, de nagyon sokszor elsodortak ám az események, és csak írtam és írtam. Lepergett előttem egy egy életút. Sokat tanultam általuk magamról is. A 365 nő, aki az elmúlt egy évben felsorakozott előttem, mint tanulmányozandó anyag, rengeteg tanulságot varrogatott női létem köré. Mert mi egy emberi élet, mert mi ezen belül egy sors, azon kívül, hogy akinek rendeltetett annak azt élnie és legjobb tudása szerint csiszolgatnia kell azt? Mi más, mint a többi ember számára tanulság. Mikor elkezdtem még nem a tanulságokat gyűjtögettem, csak kíváncsi és lelkes voltam, hogy a magam élete mellett mindennap egy kicsit valaki máséra is figyelhetek. Mert bár nem látszott, de muszáj volt odafigyelnem arra amiket leírtam. Ahogyan teltek a napok egyre inkább éreztem magamban az igényt, arra, hogy magamból is hozzá tegyek ahhoz, amit leírok. Az asztrológiai elemzés mellett, aminek nyilvánvalóan saját kútfője kellett legyek, szükségessé vált az is, hogy ne csak tényeket írja, hanem reflektáljak is. Az én életszemléletem szűrője tehát egyre inkább kezdte megtörni a fényt ezeknek a nőknek az életén. Most egy összefoglalón gondolkodom, hiszen én amolyan összegezni szerető nőszemély lennék, aki sorba  rakja a ceruzáit mielőtt alkotni kezdene, majd persze kiszedi egy hét múlva az asztal alól és újra szépen sorba rendezi. Kivétel nélkül mindenkitől vagy tanultam valamit, vagy annyira lenyűgözött, megbotránkoztatott és elképesztett, hogy hosszan a hatása alá kerültem. Volt akiből ki sem néztem volna. Volt akiből kinéztem volna, de mégse. Volt akiről nem tudtam és nagyon meglepődtem és volt akiről tudtam és nem lepődtem meg. Vannak életek rajtam kívül, te jó ég...mintha néha a Holdon jártam volna, amint körbe néztem az életében. Aztán volt akiben barátnőre leltem. Nagyon nagyon sokat megsirattam. Kevés olyan sors volt, akivel együtt tudtam volna nevetni, esetleg szerettem volna a helyében lenni. Na ilyen egy sem volt. Inkább csak sírni, sírni tudtam volna az elvesztett anyákon, gyermekeken, testvéreken, fiatalságon, szerelmeken. A rövid elvesztegetett életen, a hosszú boldogtalanságon. Nem akarom most beleélni magam ebbe a sanyarúságban, mert mindegyik a maga útján tartott valahová a boldogságot keresve. Nem is akarom most ezt el hisztériázni, valami gyors összegzéssel. Nemsokára úgyis sorba veszem őket. Addig is egy kicsit visszatérek a sajátomban....ti meg olvassátok a mai napon a tavalyi első bejegyzésemet ebben a témában, hiszen a kör ma körbeért....

Született szeptember 9-én:Phyllis Whitney

Phyllis Whitney írónő, 1903-ban ezen a napon született a japán Yokohamaban. Amerikai szülei éppen Japánban tartózkodnak, amikor a világra jön. Szülei különös kapcsolatban élnek egymással, hiszen születése előtt különválnak és édesanyja feleségül megy egy színészhez, akitől születik egy fia. Majd miután meghal a férje újra összeházasodik előző férjével, és megszületik Phyllis.  Mivel szülei Japánban kapnak munkát, gyerekkora nagy részét itt tölti. Apja egy kereskedelmi cég alkalmazottja, aki családjával nemcsak Japánban, hanem később mindenfele él Ázsia területén.  Ebben a másfajta szinte zártaknak mondható kultúrákban erőteljes benyomások érik, ami a titokzatos világok és idegen kultúrák megismerése felé tereli a gondolatait. Édesanyjának erős ír gyökerei vannak, felmenői között többen a nemzet hősei. Rengeteg kalandos történetet hal az őseiről, és apja személyes életútjának történetei is nagy hatással vannak rá. 10 évesen kezd el írogatni, de ekkor még nem írónőnek, hanem táncosnak készül. 15 évesen meghal az apja, és anyjával mindenfele utazgatva múlatják az időt, hogy a gyászt fel tudják dolgozni. Kaliforniában telepednek le, ahol táncolni tanul, majd ezt el is kezdi oktatni. 18 éves, amikor meghal az édesanyja és ő úgy dönt, hogy abbahagyja a táncot és komolyan írni kezd.  Gyermekeknek és fiataloknak szóló regények írásába kezd, majd egy idő után gótikus témák, romantikus krimik ötletei is megfogalmazódnak benne. Chicagóba költözik egy nagynénjéhez. Itt elvégzi a középiskolát és 21 évesen leközlik az első írásait egy újságban. 23 évesen férjhez megy George Garnerhez. 31 évesen megszületik a lánya. Folyamatosan jelennek meg a regényei. 47 évesen elválik és újra férjhez megy Lovell F. Jahnkehoz. 57 és 60 éves korában is elnyeri az Edgar díjat, ami rangos írói kitüntetésnek számít a misztikus regények íróinak. Gyerekkönyvei közül több is az év könyve. Sajnos könyvei közül magyarul még egy sem jelent meg, pedig a Mistery of the Haunted Pool igazán jó regény. 94 évesen publikálja utolsó könyvét az Amethist Dreams-et. Pár hónappal 105-ik születésnapja előtt hal meg.

Születési képletében  a jó megfigyelő, aprólékos, intelligens Szűz aszcendens adja karakterének alapjait. Az elsőház Vénusza nemcsak a külső szépségre tart igényt, hanem a harmónia minden formáját fontossá teszi az életében. Az ugyancsak itt tartózkodó Merkúr segíti őt az írásban. A sok negatív fényszögekkel telített képlet, arra utal, hogy a folyamatos nehézségek erősítették jellemét és a fokozatosság elve alapján szoktatták mindenhez, ezért fel tudott készülni azokra. A négyesház csúcsán álló Uránusz a változékony helyszíneken eltöltött gyerekkort, és a váratlan családi változásokat is mutatja. A hetesház csúcsán levő Jupiter szerencséssé teszi a házasságait, és jelzi, hogy sikereit jó házasságának is köszönheti. Az Mc közelében álló Plútó a jellemfürkészést, a misztikus témákat helyezi előtérbe és teszi meg a társadalmi elismerés tárgyává. Ma 112 éve született.

Született szeptember 8-án:Grace Metalious

Grace Metalious írónő, eredeti nevén Marie Grace DeRepentigny, 1924-ben ezen a napon született New Hampshireben. Szülei nagyon szegény emberek, ezért Gracenek már egészen kiskorától kezdve nagy képzelőerőre van szüksége, hogy helyzetüket romantikusnak és bájosnak lássa. Ekkor tesz szert arra az éleslátásra, amit íróként szépen tud majd hasznosítani. Már az általános iskolában írni kezd egyfajta kiszínezett életrajzokat, ahol a főszereplő egy egészen csodálatos nem evilági érzelmi és anyagi jólétben él. Amint alkalma nyílik arra, hogy megtetsszen egy fiúnak rögtön él is vele, és 19 évesen férjhez megy George Metalioushoz, aki a házasságkötésük után iratkozik be az egyetemre. Már megvan az első gyerekük, amikor tanítani kezd. Mindeközben Grace komolyan beleveti magát az írásban. Külsőre az átlag feleség és háziasszonyi teendőket végző gyerekét nevelő anya, de belül nagy tervei vannak. Egy elképzelt városról kezd el írni, aminek neve Peyton Place. Kezdetben csak egy novella kerekedik ki belőle, de végül íratja magát tovább a történet. Közben szül még két gyereket és háromgyerekes anyaként esténként ír egy olyan történetet, amit eddig még senki sem mert megírni. A szex és az erőszak olyan lélekteni elemzésével írja meg az egyes fejezeteket, ami nem vall egy szolid életet élő nőre, kiváltképpen egy olyan anyára, aki már három gyereket nevel és igazából a férjén kivül nincs más kapcsolatbeli tapasztalata sem. A novella megjelenik, és míg a kritikusok felhördülnek, addig egyszeriben százezres példányszámban kezd el fogyni, és kézi másolással terjeszteni kezdik az olvasók. E nem várt siker Gracet és férjét is meglepi. A történetben olyan hús vér szereplők vannak, hogy kutatás indul annak felderítésére, hogy hol lehet ez a város, és mivel találnak egy ilyen kisvárost, ezért azt nyomozgatják, hogy kik azok a személyek akikről szólhat a történet. A hamar bestselleré vált életszerű mesének azonban a Grace fejében van csak a gyökere. A regénnyé duzzadt történetből film készül, amiben a híres Lana Turner játssza a főszerepet. Az udvariaskodást mellőző film megpróbálja  a kornak és a film adta lehetőségeknek megfelelően visszaadni azt a hangulatot amit a könyv sugall. Először ebben a filmben kerül szóban az abortusz és a kapcsolaton belüli erőszak, sőt egy mostoha apa meg is erőszakolja a lányát. Az olvasok érzik a könyv és a film igazságait, ezért egyfajta tüntetésként az álszentség ellen sokan többször is megnézik a filmet. A filmből sorozat lesz és ez indítja el Ryan O'Neal és Mia Farrow karrierjét is. Gracet felkapja a média is, aki nehezen viseli a felhajtást és a hirtelen jött népszerűséget ezért inni kezd. Férjétől elválik szeretőket tart és igazából kifordul önmagából. Bár az írást nem hagyja abba, és több másik novellája is megjelenik, de egyik sem tudja megismételni első könyve sikerét. 39 évesen hal meg májcirrózisban, adósságot hagyva a gyerekeire, akik közül, akkor még egyik sem nagykorú. Életéből Grace címmel film készül, amiben őt Sandra Bullock játssza.

Születési képletében az erős akaratú, titkokat fürkésző Skorpió aszcendens adja karrierje alapjait. Ehhez társul a tizenkettedik házból a Szaturnusz, aki a szegénység érzését közvetíti neki akkor is, amikor már gazdagság lehetne az osztályrésze. Megkeményíti jellemét és túl szigorúvá teszi önmagához, amit a kettesház Jupitere az alkohol segítségével próbál meg feloldani. A tízesház Neptunusza mutatja, hogy karrierjét az illúzió világában való elmélyedés, az "egyszer volt" történetek kitalálása és a titkok inspirálják. Az ötösház Uránusza felfokozott alkotói kedvét és a váratlanul felbukkanó szokatlan hangvételű kreativitást jelzik. Ma 91 éve született.