Hamvazószerda

Létünk végtelen körforgásában megvan az ideje mindennek. Ideje van a szántásnak, és ideje van az aratásnak. Ideje a születésnek, ideje a halálnak. Nem kívülről nyomás által, hanem belülről, a belső tér összerendeződő erői által. Mint két körbe forgó fogaskerék, ahol az egyik a kozmikus teret spirálisan tágítja, a másik meg a személyes teret ehhez alakítja. Erőszaknak helye csak azért nem lehet, mert ez a sok személyes forgolódás úgyis addig tart, amíg meg nem történik az összehangolódás. Évek múlhatnak úgy el, hogy az ember, a kozmikus időbe görbült térhez tartózva forgatja létkerekét. Mert őrzi felmenői hagyományait. Aztán kibillen ebből. Talán betegség, talán sérelem, talán kíváncsiság által. Talán ez, talán az. Talán csak. Talán mert útnak kellett indulnia meseszerűen, hogy a tudását ehhez a hangolódáshoz személyessé tehesse. Nem tudni. Találgatással telhetnek az évek, amiben a hagyomány otthonmaradottjai rosszalanak. Bűntudatok tépáznak, és a honvágy gyötör. Pedig tudjuk, hogy szükségszerű a magunk körforgásában, a kozmikus rendhez igazodást egyedivé tenni. De ehhez el kell mozdulni abból a szögből, ahol nagymama a kezünket fogta. Egyik kézzel visszanyúlni, a másikkal a messzelátót megragadni.  Ebben a gesztusban ideiglenesen a rendnek is meg kell bomlania. A hagyományt sem mindig az tartja, aki kényszerülten másolja, hanem aki magára, a mostanra tudja szabni, anélkül, hogy az lényegi elemét elveszítené. Ma hamvazószerda van. A régi dolgok meghaladásának napja. A fölöslegből ilyenkor válik kibonthatóvá a lényeg. A sokból az elég. Ma van a feltámadás alaplépése. A kályhától indulás ünnepe. A kályhától, ahol ott áll minden anyám, aki a hamuból a szappant kifőzte. A mélyben most kapja a csíra az erőt, ahhoz, hogy minden szennyet ledobjon magáról. Az összázsiai népek is innen veszik a bátorságot, hogy új évet indítsanak. Lelkünk csíráiban is véget érhet most egy álom. A lehetőség a szunnyadásban valamire rányithatja a szemét, amit a megvalósulásban látni szeretne. De csak talán. Lehetőségként. Soha nem kényszeres kötelességként. Itt a böjt, az önmeghaladás csakis önkéntes és szabad lehet.

A felismerésben történő. A felismerésben, a megértésben, hogy az élet végtelen körforgásában most van ideje a tisztulásnak. Több lehetőség közül ez az egyik, amiben az ember a teremtés természeti erőit is segítségül kaphatja. Világunk az állandó lehetőségek világa. Ahol a tudatosságban élt napjaink kitermelik a megvalósulást. Pontosan úgy ahogyan a csíra is megvalósítja a benne levő lehetőséget a természet többi részére hagyatkozva. A megvalósulásához szükséges erők, a megfelelő időben pont azzal fogják megtámogatni, amire szüksége van. Ha meg elmarad a májusi eső, akkor más lehetőségeket kap, hogy a világ minden évben az aratást megünnepelhesse. Ma ha tudsz mag lenni a földalatti energiák erejét használva, és nem a napsütötte déli szél után várakozva, akkor húsvétkor a megvalósulásod szárba szökkenhet, hogy ott újabb erők kíséretébe burkolózva a feltámadást megtalálhasd. 

17.Ji King:Szui(követés)

Rögeszméket sodor az ár
Életutad cikcakkban jár
Amit élsz arra nincs szabály

Valami elindult benned
Tágra nyitja lehunyt szemed
Harcaidban egy már veled.

Csillagodat kövesd bátran
Alkalmazkodj, de szilárdan
Sorsod ihletik most százan.

December 14: A megvilágosodás világnapja

Ezen a napon a megvilágosodásnak nevezett tudatpillanatot ünnepelhetjük. A megértés, megérzés, és megélésnek olyan összesítően leegyszerűsítő időnélküliségét, amiben mindenhol, mindenki, mindenben egy. Egy, de nem ugyanaz. Vagy inkább nem ugyanannak látszó. A látszatok érdekesnek tűnő világában, csak elmesélésből, tanításokból sejtjük mi pihenteti egyesek  felüdülésre nem vágyó, vágyakban nem felüdülő természetét. Akik a megvilágosodás ügye köré tekerték életük szálait, állítják, hogy maga a folyamat számos meglepetést tartogat a lélek számára, és amikor bekövetkezik, összetéveszthetetlen felismeréseket hozz. Örökre és visszafordíthatatlanul. A kétség, ami olyan sokáig vitt előre az utadon, egyszeriben csak eltűnik. A zavarodottság, ami hajtotta cselekedeteidet, hirtelen renddé áll össze. A megbántások tanulságokká szelídülnek, az akaratot már nem az ambíció béleli.  Áthaladnak rajtunk az események, és az események érzelem maradványai nem tényezői életünk áramlásának. Ilyenkor a legcsendesebb, legtágultabb és egyben legszerényebben boldogító "ahá"-t éled át. Ugyanakkor ez egyáltalán nem olyan állapot, mint azt előtte bárki várná és elvárná, remélné vagy gondolná magában. Kiszámíthatatlannak tűnő természete viszont az állandó jelenlétet igényli. A történetben nem lesz új szereplő, hiszen a személyiség számára semmi sem változik. Reggel felkel megmosakszik, eszi azt amit addig, issza azt amit addig. Lélegzik, játszik és továbbra is hordja a fát, rakja a tűzet. A törvények ugyanazok maradnak, adózni fog és az ajánlott levelét a postán veszi fel. Különleges isteni képességei sem támadnak csak úgy, maguktól. Másfelől viszont minden megváltozik, mert ettől kezdve más lesz az információk visszacsatolódási útvonala. A személyiség fokozatosan megváltozik, átíródik. Az elkülönültség tudata helyett az egység tudata erősödik meg. Az órájának nem lesz más funkciója, mint az időt megmérni napfelkeltétől, napestig, de nem hajt, nem fokoz, nem szorgalmaz. Nincs külön pihenés, és nincs külön munka, mert a kettő egy és ugyanaz. A cselekvés, a nem cselekvés által nyeri el minőségét.

Az időből való kiszabadulás a múltat elegyengeti, a jövőt a jelen legteljesebb megélésében teszi át. A rendszer adminisztráció, ami a test ápolását, az étel elfogyasztását eddig betuszkolta az ennél fontosabb önmegvalósítások közé, most letisztul és kiemelt szerepet kap. Szimbolikus cselekedetek sorává növi ki magát minden találkozás a kenyérrel, a vízzel és a természet jelenségeivel. Visszafordulnak önmagukban a napok. Nem irányuk már az előre. Egy fajta belső erőt táplálva, önmagában fordul a tudat is. A nyugodt, visszavonult életvitel a boldogságnak azt a mélységét adja, amire a verejtékes munka, erőlködés, kínlódás és gyötrő kényszerek között nem jutott lehetőség. Az apró feladatok elvégzése a létezés legteljesebb átélésével jutalmaz. Az egy dologgal való foglalkozás csak látszólag szűkíti látóterünket, hiszen végtelen perspektívával ajándékoz meg az odafigyelésben. Azt igényeli aki akkor és ott vagy, és vagy aki vagy. Jutalmad maga a munka, miközben végzed. A megvilágosodásban nem történik semmi. Vagy inkább a Semmi történik.....

Mindennap születnek nők

Egy éven keresztül, mindennap foglalkoztam egy női sorssal a saját születésnapján. Felületesen bár, és a kor szellemében ágyazva néztem meg befejezett vagy még folyamatban lévő életük eddigi eseményeit, és ezek tükrében azt a sorsképletet, ami születésük percében nekik adatott. Tudásom saját személyiségem korlátai közé volt szorítva, ezért nem vártam el magamtól még a teljesség látszatát sem. Élvezettel, de néha sírdogálva írtam. Mert ha az ember sorsokat sorsokból olvas, az már csak ilyen sírnivaló néha. Volt, hogy döcögve kényszerítettem magam az aznapi női életút megvizsgálására, de nagyon sokszor elsodortak ám az események, és csak írtam és írtam. Lepergett előttem egy egy életút. Sokat tanultam általuk magamról is. A 365 nő, aki az elmúlt egy évben felsorakozott előttem, mint tanulmányozandó anyag, rengeteg tanulságot varrogatott női létem köré. Mert mi egy emberi élet, mert mi ezen belül egy sors, azon kívül, hogy akinek rendeltetett annak azt élnie és legjobb tudása szerint csiszolgatnia kell azt? Mi más, mint a többi ember számára tanulság. Mikor elkezdtem még nem a tanulságokat gyűjtögettem, csak kíváncsi és lelkes voltam, hogy a magam élete mellett mindennap egy kicsit valaki máséra is figyelhetek. Mert bár nem látszott, de muszáj volt odafigyelnem arra amiket leírtam. Ahogyan teltek a napok egyre inkább éreztem magamban az igényt, arra, hogy magamból is hozzá tegyek ahhoz, amit leírok. Az asztrológiai elemzés mellett, aminek nyilvánvalóan saját kútfője kellett legyek, szükségessé vált az is, hogy ne csak tényeket írja, hanem reflektáljak is. Az én életszemléletem szűrője tehát egyre inkább kezdte megtörni a fényt ezeknek a nőknek az életén. Most egy összefoglalón gondolkodom, hiszen én amolyan összegezni szerető nőszemély lennék, aki sorba  rakja a ceruzáit mielőtt alkotni kezdene, majd persze kiszedi egy hét múlva az asztal alól és újra szépen sorba rendezi. Kivétel nélkül mindenkitől vagy tanultam valamit, vagy annyira lenyűgözött, megbotránkoztatott és elképesztett, hogy hosszan a hatása alá kerültem. Volt akiből ki sem néztem volna. Volt akiből kinéztem volna, de mégse. Volt akiről nem tudtam és nagyon meglepődtem és volt akiről tudtam és nem lepődtem meg. Vannak életek rajtam kívül, te jó ég...mintha néha a Holdon jártam volna, amint körbe néztem az életében. Aztán volt akiben barátnőre leltem. Nagyon nagyon sokat megsirattam. Kevés olyan sors volt, akivel együtt tudtam volna nevetni, esetleg szerettem volna a helyében lenni. Na ilyen egy sem volt. Inkább csak sírni, sírni tudtam volna az elvesztett anyákon, gyermekeken, testvéreken, fiatalságon, szerelmeken. A rövid elvesztegetett életen, a hosszú boldogtalanságon. Nem akarom most beleélni magam ebbe a sanyarúságban, mert mindegyik a maga útján tartott valahová a boldogságot keresve. Nem is akarom most ezt el hisztériázni, valami gyors összegzéssel. Nemsokára úgyis sorba veszem őket. Addig is egy kicsit visszatérek a sajátomban....ti meg olvassátok a mai napon a tavalyi első bejegyzésemet ebben a témában, hiszen a kör ma körbeért....

Született szeptember 9-én:Phyllis Whitney

Phyllis Whitney írónő, 1903-ban ezen a napon született a japán Yokohamaban. Amerikai szülei éppen Japánban tartózkodnak, amikor a világra jön. Szülei különös kapcsolatban élnek egymással, hiszen születése előtt különválnak és édesanyja feleségül megy egy színészhez, akitől születik egy fia. Majd miután meghal a férje újra összeházasodik előző férjével, és megszületik Phyllis.  Mivel szülei Japánban kapnak munkát, gyerekkora nagy részét itt tölti. Apja egy kereskedelmi cég alkalmazottja, aki családjával nemcsak Japánban, hanem később mindenfele él Ázsia területén.  Ebben a másfajta szinte zártaknak mondható kultúrákban erőteljes benyomások érik, ami a titokzatos világok és idegen kultúrák megismerése felé tereli a gondolatait. Édesanyjának erős ír gyökerei vannak, felmenői között többen a nemzet hősei. Rengeteg kalandos történetet hal az őseiről, és apja személyes életútjának történetei is nagy hatással vannak rá. 10 évesen kezd el írogatni, de ekkor még nem írónőnek, hanem táncosnak készül. 15 évesen meghal az apja, és anyjával mindenfele utazgatva múlatják az időt, hogy a gyászt fel tudják dolgozni. Kaliforniában telepednek le, ahol táncolni tanul, majd ezt el is kezdi oktatni. 18 éves, amikor meghal az édesanyja és ő úgy dönt, hogy abbahagyja a táncot és komolyan írni kezd.  Gyermekeknek és fiataloknak szóló regények írásába kezd, majd egy idő után gótikus témák, romantikus krimik ötletei is megfogalmazódnak benne. Chicagóba költözik egy nagynénjéhez. Itt elvégzi a középiskolát és 21 évesen leközlik az első írásait egy újságban. 23 évesen férjhez megy George Garnerhez. 31 évesen megszületik a lánya. Folyamatosan jelennek meg a regényei. 47 évesen elválik és újra férjhez megy Lovell F. Jahnkehoz. 57 és 60 éves korában is elnyeri az Edgar díjat, ami rangos írói kitüntetésnek számít a misztikus regények íróinak. Gyerekkönyvei közül több is az év könyve. Sajnos könyvei közül magyarul még egy sem jelent meg, pedig a Mistery of the Haunted Pool igazán jó regény. 94 évesen publikálja utolsó könyvét az Amethist Dreams-et. Pár hónappal 105-ik születésnapja előtt hal meg.

Születési képletében  a jó megfigyelő, aprólékos, intelligens Szűz aszcendens adja karakterének alapjait. Az elsőház Vénusza nemcsak a külső szépségre tart igényt, hanem a harmónia minden formáját fontossá teszi az életében. Az ugyancsak itt tartózkodó Merkúr segíti őt az írásban. A sok negatív fényszögekkel telített képlet, arra utal, hogy a folyamatos nehézségek erősítették jellemét és a fokozatosság elve alapján szoktatták mindenhez, ezért fel tudott készülni azokra. A négyesház csúcsán álló Uránusz a változékony helyszíneken eltöltött gyerekkort, és a váratlan családi változásokat is mutatja. A hetesház csúcsán levő Jupiter szerencséssé teszi a házasságait, és jelzi, hogy sikereit jó házasságának is köszönheti. Az Mc közelében álló Plútó a jellemfürkészést, a misztikus témákat helyezi előtérbe és teszi meg a társadalmi elismerés tárgyává. Ma 112 éve született.