Engesztelő
fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
most lelked vágyait szövöd.
ha
engedik odasimulsz.
Kelyhedben
hagyod mézedet
megszülve
újra az életet.
Füzérbe
szedett érveket,
csalogat
szádra az élvezet.
Ős ösztön
ül szíved köré,
befér megérzéseid mögé…
Szárnyra
kél a bölcsesség ,
hagyományhoz
költ mesét.
Meleg
keblű szóbeszéd,
simítja
házad elejét.
Fátyol a
léten, félig van készen
álomból
szakítva élsz.
Hajadban
és ruhád szegletén,
gyereknyomokat
hagyott a fény.
Közvetítesz,felfogsz türelmed kivár,
így kapod
a kulcsot, mi titkokat kitár.
Elmúlhatatlanra
cseréled a múlót,
ebből
nyered el örök egyensúlyod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése