Útravaló versbe rántva

Utat járok, könnyű lábbal, port kavaró gyors vágtával.

Megballagom ezt a földet.

Nincs személyem, nevem senki, mit törekszem ezt feledni?

Gondolatok meggyötörnek, oda raknak, ide teszek,
 hol az égre, hol a földre.

Kincs vagyok a koldusoknak, nincs a szánni valóknak.

Hova megyek, honnan jöttem,

szerződésem hol kötöttem?

Szerződésem boldog átok, felfakadva mást kiáltok.

Minden szóban minden percem, hol eladom, hol megveszem.

Nincsen új a napom alatt.
Vaj vagyok, vagy csak egy falat

isten nagy-nagy kenyeréből?

Hol megrágnak, hol kiköpnek,
meseként a bölcs jövőnek.

Vágyaimat koronázom, hol leveszem....
 Hol szétvágom kötelékét a jelennek.
Bágyadtságomon keresztül jár a húzat.

Kik bemennek, kik kijönnek.

Napjaimnak vérző szárnyát csapkodja a nyers szókimondó beszéd.

Élet vagyok, mellé nézek, élet leszek, hát henyélek.

Három szenthez imával járok, csukott szájammal kiálltok.

Kik vagyok és miért éltem? Csak a zsebeimet féltem...

A szívembe csúsztatom megfáradt, porló tudatom.

Hentes dallam étel ízén, átkísérem Léthé vízén.

Lecsusszant a hús a torkán, szentes oltárt képzelt hozzám.

Jó vagyok ma, bágyadt csendben kést döfök az asztalrésbe.

Könnyeimet követelem, mások füstölgéseit lenyelem.

Hiánylány vagyok a sorban, barna hajam festék nyomban.

Nem tűröm ha szólnak, elfordulok ha nem szólnak.

Jobb ha nem is beszélek ezekről a rusnya nem nézős percekről.

Eltekergek, gondolatokat enyelgek.

Vágyom magam kútját kertjét, tekergő fuszulykáját.

Lenyelem a nyalás falást, rajta isten lelke benne.

Hol vagyok, ha majd nem leszek, feltettem a kéréseket.

Nincsen kérdőjel a végén, visszajönnék Léthé vízén.

Magány nincsen csak gyáva láb meglépni a lélekhatárt.

Ha kimegyek, én jövök be, magam vagyok a szemembe.

Hol lehetnék, mindig vagyok, rám szálltak már az angyalok.

Autónkat tolják velünk, szemezgetik kása szemünk,

jót nevetnek karácsonykor, mosolyom fut le az arcukról.

Betegségem könnycsepp arcán megértésük a szivárvány,

együtt jöttünk, együtt megyünk.
A szemét ott marad az utakon. Felszedném.

Hol vagyunk már, mihez képest?

Békakurutty magán számot dühöngnek a sovány lányok.

Leány voltam mikor írtam, asszony szívem végigsírtam.