Mindenki, aki valaha szőtt,
kötött, vagy hímzett, tapasztalhatta, annak megnyugtató, ellazító hatását. Az
ember nyugodtan üldögélhet, látszólag lustán, lelkiismeret-furdalás nélkül, és
saját gondolatainak a fonalát is tovább kötögetheti, fűzheti, szőheti. Teljes mértékben fel tudok oldódni
ebben a munkában. Az ismétlődéssel járó odafigyelés kilazít, elringat,
gondolatokat támaszt, és szüntet. Mindezek mellett nevelőmunka, türelem
gyakorlat. Összpontosítást, odafigyelést igényel. Lebilincselő ereje abban rejlik,
hogy nemcsak az eredmény, hanem maga a tett is, vagyis a végeredményhez
szükséges tevékenység is az emberi sors ábráját mutatja. A visszatérő minta ténye,
beszélhet az ismétlődő napokról, évekről, de az ünnepek által keretbe foglalt
egész életünkről is. Benne van ebben a tevékenységben, maga az egész élet, a
tudásunk erről az életről, sejtelmeink arról, ami volt, és talán arról is, ami elfog
következni. Ezért hagyományozható. Ezért folyton megújítható. Törvényeivel szabaddá tesz.
Valahová tartozásunkat biztosítja, és mivel végteleníthető, kiapadhatatlan
forrás a jövő nemzedék számára is. A
szövés kultúrát őriz, értékeket ment úgy át úgy, hogy talán az aki sző nem is
tud róla. Magába bújtatott információival fontosabb lehet, mint a szó. Egyetemes szimbólumai vannak. A
maradandóság felé való teljes odafordulásával, a szövés folyamatosan kultúra
teremtő tevékenység. Az átörökítés nagy munkája mellett, belesurran mindig a
jelen is, a személyiség is. A fenti üzen a lentinek, és fordítva. A profán szót
vált a szakrálissal. Az igazán fontos dolgok, emiatt nem is tudnak elvesznni. Ha a szükség kényszere nem hívta
volna életre a szövést, mint tevékenységet, akkor is valószínű megjelent volna
a történelmi időben, mert sehol máshol meg nem jeleníthető információt
közül. Lényünk, és életcélunk válhat érthetővé az által, hogy
megéljük-e, vagy sem nőiességünket, vagy férfiasságunkat. Mindkét nemnek a maga módján meg kell alkotnia a lenti eget,
és azzal eggyé kell válnia, vagyis az isteni törvényt le kell hoznia az
életébe, és ott azt valamiképpen alkalmaznia. Csillag ingecskéket kell varrnia,
mint a Hat hattyú meséjében, vagy ha férfi, akkor el kell indulnia ennél sokkal
látványosabban, a maga csillagútján megküzdeni a hétfejűvel. A férfi lényéből
adódóan, sokkal kifele fordulóbb, mint a nő. Számára az élet problémáira
legtöbbször a cselekvés a megoldás.A nő lelkivilágának bizonyos területein az időé a döntő
szerep. A szövés ezt a lelkületet hordja magán, hiszen a csendben, időigénnyel
végzett munka akkor hozza meg az eredményt, maga pompájában, amikor eljön az
ideje. Hasonlóan az áldott állapothoz, itt is alapvető álláspont a várakozás. A
Hat hattyú hősnője nem beszélhet, míg el nem készültek az ingecskék, vagyis
próbát kellett statikusan kiállnia. Amikor
valamit kivárni kell, akkor semmi más nem segíthet, és minden beavatkozás
elhibázott.A szőnyeg elkészítésének folyamata alapvetően női
tulajdonságokat kíván, ezért elmondható, hogy a nőt alapvető minőségében teszi
nővé. A nő
otthonülőnek tűnik, fészeklakónak, mert lényéből fakad, hogy belső életet
éljen, keretek, közé szorítsa magát, biztonságban legyen. Tapasztalatom szerint
a nőknek igen fájdalmas, ám rendkívül fontos, hogy magányosságukat érzékeljék,
és elfogadják. Az alkotás magányában, akárcsak a gyerekről való
gondoskodásban, be tudják tölteni sorsukat, ugyanúgy, mint a férfi, aki
zsákmányt szerez, kalandozik, és más jelképek között éli meg létét. Csipkerózsika
meséjében, a fiatal lánynak elkerülhetetlen sorsa, hogy megszúrja kezét az
orsó. A felnőtté válás folyamatához tartozik, hogy nővé válását, a kislányiság
elhagyását, azzal is környezete tudomására hozza, hogy tipikus női mesterséget
kezd el űzni. A mesterség megtanulása alkalmat ad, arra, hogy felnőtt nők
társaságában maradhasson, és tőlük ez alatt a saját szerepköréről is megtudjon
lényeges dolgokat. A középkori német nyelv a família
női ágát, így emlegette: guzsalyoldal. A guzsaly szimbóluma volt a női
hozzájárulásnak ahhoz, hogy az élet pergőbben és tartalmasabban teljen. A pergő
rokka mellett felcseperedni, azt jelentette, részesülni az életre való
felkészítésből. Megszőni a stafírungot, a
kelengyét, több volt ez, mint puszta hasznossági elvet követő cselekedet. Rítus
lett belőle, és a leány névjegye. Ahogyan szőtt, abból lehetett látni, milye a
lelke, mennyire türelmes, mit tart fontosnak, és mit vár az élettől. A szép Vaszilissza meséjében a
lány szövő munkája révén kerül érintkezésbe a királlyal, és nyeri el szerelmét,
mert a király a szövés minőségéből, és a belőle kisugárzó odafigyelésből
megérzi a lány kivételes személyiségét. Az uralkodó hitveséül kívánja azt,
aki ilyen szép ingeket tud készíteni. Arról, ahogyan font, szőtt és varrt azt
halljuk: a fonál oly páratlanul finom, a szövedék meg olyan míves volt, hogy az
ingeket nem is hordhatta, más csak a király. A lány által a király hordhatta
birodalmának legremekebb, legfinomabban kidolgozott ingeit. Azzal, hogy a
testére selymes inget vehet, a királyt a hősnőnk nagyfokú érzelmi
differenciáltsághoz segítette, hiszen a ruhánk érzelmeket hordoz. A ruhánk sok mindent elárul
mirólunk, nemcsak a színe, a minősége is. Selyem estélyiben önkéntelenül is befogadóbbak,
érzékenyebbek, könnyedebbek vagyunk, mint egy durvább szövésű munkaruhában. Az
ing, ami még közelebb van hozzánk, mint a ruha, az élet intim szféráját érintő
lelkületre utal. Az ilyen ingekkel ellátott király például, nem merev
törvényekkel kormányoz, vagy nem miniszterelnökével késztet magának
frázisokkal tűzdelt beszédet, hanem képes okosan felfogni minden helyzet
valóságos, és intim jellegzetességét. Ez a mese egyik tanulsága. Igenis
számítanak az olyan apróságok, amelyek tartalmasabbá teszik az életünk. Abban, ahogyan egyre nő egy nőnek
az igénye, hogy szebb legyen, és teljesebb a keze alól kikerülő munka, én a
fejlődés lehetőségét látom nemcsak a személyiségében, hanem a lelkületében is. A szövés integrációs folyamat,
mert mindeddig tudattalan történéseket emel fel a felszínre, a tudat fényébe.
Az így megtörtént felismeréseink hasznosak lehetnek sok alapvető, az élettel
kapcsolatos kérdéseink megválaszolásában. E meditatív állapotot igénylő
munkában, összekapcsolódhatunk magával a bölcsességgel, úgy ahogy azt több
mesében megteszik az erdő mélyén, vagy a toronyban élő útba igazító öreganyák. Ezekről a szőnyegbe rejtett kincsekről fogok még beszélni, úgy, ahogyan merem remélni, hogy kell és érdemes. Addig is alkotom a semmiből a valamit. Teremtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése