Puff

Volt egy lomtalanításkor becserkészett kissé szétesett bőr puffom. Az a leharcolt indiai típus. Puha fehér bőr, alul zsinórozva. Elefántok egymás fenekében álltak körbe rajta, meg egy szétfoszlott mandala a közepén. A garázsban állt kb két évig. Áldozatul esett a jó szívemnek, ami az évenkénti nagytakarításkor mindig a falhoz állította, azzal a gondolattal, hogy jó lesz ez még valamire. Valamire? Na de mikor? Na de minek? Én nem ülök puffokon. Meditáláshoz magas. Kis asztalom nincsen. Az erkélyen maradhatna, de ott meg elverné az eső. De most már nincs mit tenni, már mozgásba lendült az alkotókedv. Mondhatni alkotó mámor. Először plasztikai műtétben gondolkodtam, hiszen olyan szép ez az indiai elefánt kavalkád. De a foltozást hamar, a ragasztást kicsit később feladtam. Körbehorgolom. Rongyos zsákom amúgy is tele van. Találtam is egy rettenetesen csúnya ágynemű szettet, és vele készültem a bevetésre. Mondjuk a végeredmény sem lett valami csodás, de hiszen mit is vártam. A genetikai állományában volt a csúnyaság. Amikor paplan és párna húzat volt, és ropogósan friss akkor is elfordítottam a szemem ha rátévedt a tekintetem. De ajándék paplannak nem néztem a színkombinációit. Ehhez a kezdeti hátrányhoz képest puffként egész pofás. Van a rongyszövésnek és a horgolásnak is egy olyan előnye, hogy a kezdeti minták, színek összetorlódnak rajta, és már nem látod az idétlen kacsalábas várat, amit roppanósan megszörnyülködtél. Itt csak valami összeverődött, eredetét akár meg is tagadó kreálmányt láthatsz.Szóval a rossz genetikai állománnyal is lehet reménykedni.Az átneveléshez kellett egy kis idő, mert a horgolótű feszült munkáját nehezen követte az eredmény. Lassan haladtam. Pár napig csak fűztem és fűztem egymásba az ismétlődő kacsalábakat. Láttam, hogy nem lesz elég, és csíkozni kell valami még otrombább, rongymaradékkal. Mert ezt már szépíteni igazán nem érdemes.Ami nem látszik itt, az az, hogy a horgolás az alján beszűkül és behajlik tulajdonképpen a puff alá, ahol épen megmaradt az egyébként szétszakadozott eredeti bőr. Jó rajta ülni, csak hát én nem ülök rajta. Kipróbáltam persze, meg mindenki azt mondja akit ráültetek. Na de nálunk minden csupa vendégfogadó ülőalkalmatosságból áll. Erre a puffra nincs szükség. Most a szobában áll a sarokban, és nem a garázsba. Most onnan szólongat, halk egyre fojtottabb hangon.Egészen a hét elejéig, amikor is takarítás közben felraktam az ágyra, ahová a kutya is felmenekült szortírozó mozdulataim elől, és láss csodát. Egymásra találtak.Az óriás snaucerem feje alá pont beillik. Kutya szemekkel néztek rám, hogy egymást úgy-e megtarthatják?