Számlaládikó

Talán azért, mert az életem sok területén nem vagyok béklyóba fogva. Talán azért, mert szeretem, ha ellenőrzés alatt tarthatom a körülöttem zajló eseményeket. Talán mert valamiféle kapaszkodókat keresek. Talán ezekért, mind együtt. Talán egyikért sem.Talán csak az élményért, hogy valami egy helyen van, ami összetartozik. Talán ezért rendszereztem a kifizetett számlákat címkézve, összetűzve, formára igazítva. Hát igen. Szoktam magam kérdezgetni a hogyanról, miután a miérteket kitaláltam. A számlaládikóban hatféle színű  gémkapoccsal vannak megjelölve a nyolc éve fizetett számláink. A gáz piros, hiszen ez a legmelegebb szín. A víz fehér, merthogy ez a legtisztább.A villany zöld, mivel ez a leginkább megspórolható, vagyis itt érvényesül a leginkább a tegyünk valamit a környezetért gondolat. A telefonszámlánk kék és rózsaszín, mint a fiú és lány rugdalózók színe. Ficánkolunk is tőlük rendesen. Az internetre maradt a sárga,de csak mert ez volt a maradék. Bár most, hogy itt átgondoltam, a sárga a kommunikáció színe, ami  pont idefekszik ugyebár. Itt tartjuk a közös költség számláit is, de azt nem nagyon jelölgetem. Örülök, hogy belefértek a dobozba. Ez sem volt egy utolsó szempont ugyebár. Sőt mivel több méretben is volt dobozom, ez lett a nyerő szempont.Pont beleférjen. Az illeszkedés eléggé meghatározza létünket amúgy is. Csak semmi szorulás. Csak semmi lötyögés. Pont. Ha nem illik bele életprogramunkban egy gondolat, ember, esemény akkor azt elkerüljük. Mint ebbe a dobozba a villanyszámla, úgy illik az életembe a ház, amiben lakom, a ruha amit felveszek, és pont úgy történnek az események, hogy engem elvigyenek ahová kell. Fatalista ez a hiedelmem. Fatalista lenne, ha itt meg is állnék és el is fogadnám ezt úgy, mint aki nem tud változtatni rajta. Na de hát tudok. Ha térben nem is, de időben igen. Ha most nem lehetséges valami, ki az aki azt állítja, hogy később sem lesz lehetséges. Amit nem tud megcsinálni egy kisgyerek, azt megteszi, amikor felnőtt, amit nem tud öregen, azt tudta fiatalon. És fordítva. Vannak olyan tinédzserek, akik tele beteg gondolatokkal vánszorognak, míg öregkorukra magukra lelten szinte röpdösnek. A kiszámíthatóság sokszoros illúzió. Mert nem úgy van, aztán meg a nem úgy van sem úgy van. A mindennapok többségi történései kiszámíthatónak látszó dolgok. Ezek be is váltják ígéretüket, és az szerint működnek ahogyan elvártuk. Na de hát az örökös kivétel...A kivétel ugyanis nem véletlen, hanem a felsejlő igazság a "hogyvan"-ról. Aki mer időt szánni a rágatlan gondolatra, azt mindig a kivétel gondolkodtatja el. Az, ami nem fér bele a dobozba. Ami belefér, az a számlaélet. Olyan  ami kiszámítható, megszámolható. Aminek megfizetjük az árát. Na de mi van a dobozon kívül ? Mennyi élet van a számlaládikón túl?