Női tarot rongyszőnyegen:14.Kiegyenlítődés

Harmonikus fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd
Munkád egy időre elvégeztetett,
kijelölték számodra a pihenőhelyed.
Ajándékba kapod feltöltő forrásod,
gyönyör harmóniák szövik oázisod.
Ne engedd fejedre még a babérkoszorút,
ez még csak a fele, nem az egész út.
Elszántságod gyümölcsei előtted hevernek,
éld át, hogy a dolgok magukért történnek.
Bábjából a lepke, kipattan a fényre,
most repült rá éppen isten tenyerére.
Tartsd meg a mértékét, minden féleségnek,
higyjél is el mindent, amit megígérnek.
Juttasd át a rosszat a jó serlegébe,
és merítsél rá jót a rossznak helyébe.
Csendes mérleg karod, formáld át erővé,
de ne tegyél semmit másoktól függővé.
Szíveddel gondolkozz, érezz az agyaddal,
feküdjél és keljél a napsugarakkal.
Törekvésed tűzét éleszd szakadatlan,
önuralmad legyen mindig lankadatlan.

Női tarot rongyszőnyegen:13.Halál

Árnyékoló fénykörök, ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Veszteségeid bőrödre tapadnak,
értelmét elveszik jól ismert szavaknak.
Görcsös kapaszkodás ül ki a kezedre,
kígyók csavaródnak vonagló testedre.
El kell engedned, nem tarthatod vissza,
minden történésed sors könnyeit issza.
Félelem ótvara szétterül, mint szégyen,
túl vagy az életen,túl a keresésen.
Megmeredt most élted, földed felszántva,
de nincsen, aki magot dobjon a sorába.
Nem tarthatod már meg, de nincs jobb helyette,
légüres teredet, nincs ami betöltse.
Ellenállásodba fájdalmak lapulnak,
lelked legmélyébe haragokba fúlnak.
Kapaszkodsz, és fogod, hiába már nincsen,
nem látod az utat, ami tovább vigyen.
Tanulj meg búcsúzni, felszabadult hitben,
ami ma valóság, az már holnap nincsen,
és ami hiányzik, meg még nem kaphatod,
holnapra ragyogja be majd az ablakod.

Női tarot rongyszőnyegen:12.Akasztott

Válság fénykörök, ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Fordított szemlélet utad keresztezi,
vedd fel testhelyzetét, adj értelmet neki.
Földhöz kötő erők, mézédes madzagján,
nem lóghatsz már többé. Gyökér a koronán.
Víznél könnyebb lelked,így hát nem fuldokolsz
mese mantráidba életsorsot burkolsz.
Bosszantó akadály szekerednek rúdja,
súlypontod eltolva, bánatodat húzza.
Kihullnak zsebedből fölös kacatjaid,
lehullanak rólad arccá vált maszkjaid.
El kell most cserélned, kívánó szemedet,
fel kell most áldoznod kérő kezeidet.
Gyökered az égben, földön a koronád,
zsákutcává vált most minden stratégiád.
Legyél sebezhető, érzékeny és nyitott,
fogadd el helyzetnek, amit sorsod szabott.
Engedj belátni most lelked legmélyére,
szomorúságod is találjon békére.
Ne kapaszkodj, kapkodj, kiszögezve léted,
saját forgatagban szentesítve élted.

Női tarot rongyszőnyegen:11.Erő

Erőteljes fénykörök, ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Állatok bujkálnak minden érzékedben,
magadat láthatod most a szemeikben.
Ösztön világodat sárkányok vigyázzák,
érzékeid nyúlánk vérebek csigázzák.
Bármerre is fordulsz bilincs kattan rajtad,
kiválasztott lettél, bár te nem akartad.
Szenvedéllyel harcolj kihívások során,
átégjél a világ téboly kataklizmán.
Abból fakassz erőt, ami a hátrányod,
segítik az utad isteni szabályok.
Férkőzz bőröd alá, tartva oszlopaid,
mártogasd húsodba vérontó szavaid.
Légy magad a kérés, türelem csomagban,
nyilváníts hittételt százezer alakban.
Őszinteséged tartsa meg életed,
hogyha kell érte, cipeld a kereszted.
Őr legyél a szívek gyenge kapujánál,
vigasztalj és szeress minden kis halálnál.
Békességed adja erős akaratod,
ne lehessen soha takargatni valód.

Női tarot rongyszőnyegen10.Szerencsekerék

Körbeforgó fénykörök, ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Az idő újabb feladatát kapod,
anyagba hagyhatod lelki lenyomatod.
A jelenségek örvényét űzöd,
mulandóságukra akaratod fűzöd.
Pecsétjét karod a mának,
de örömeid gyorsan tovaszállnak.
Bánatod nem tarthat túl sokká a percben,
felbukkanó vigasz léphet a helyébe.
Vonásait őrzöd egy-egy traumának,
de már az újabbak ködképei szállnak.
Forgatagból kezek emelnek, vagy húznak,
fogadd történésük mindenképpen jónak.
Maradásod gyötrik tovább űző utak,
szomjúságod oltják eléd jövő kutak.
Hiányod foltozzák, letépik ruhádat,
szétszedik és rakják, öröm koronádat.
Jelbeszédek zárnak, feltörik kódodat,
osztják és szorozzák kerek varázsodat.
Feldobnak, mielőtt a földbe döngölnek,
isteni törvények kerekébe törnek.

Női tarot rongyszőnyegen:9.Remete

Magányos fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked álmait szövöd.
Befolyások árnya ne terhelje lelked
tedd le most magadról a sokféleséget.
Egy ügy legyen most, botodra támasztva,
minden amit gondolsz, rímeljen szavadra.
Magányod legyen bölcsesség humusza,
minden tettednek ez legyen fókusza.
Állj őrt a szívekben, magányok óráján,
vigasztald meg őket haláluk óráján.
Tested üregéből vond ki energiád,
ne kívül, csak belül legyen meg a világ.
Amit megtapasztalsz  érleld felismeréssé,
így váltva magadat igazi értékké.
Kívülálló lettél, nem ad erőt a nyáj,
Nem segít az álca, nem fegyver a báj.
Magad lelkét, testét faragod és vésed,
a művelet mikéntje adja tisztességed.
Csendes pillanatát ne sivár zajokkal,
töltsd meg együtt érző, bölcs pillanatokkal.
Titkok birodalma nyílik meg előtted,
de cserében zajod kéri el belőled.

Kamasz pulover

Tükröz ez  engem. Vagyis a 15 éves énemet, ami a kor szellemében ágyazva büszkén alkotta meg ezt a mostanra már szörnyszüleménynek tűnő, minden testforma követést nélkülöző, kapucnis pulóvert. Akkor szuper ötlet volt, amit szuper kivitelezés és szuper hordozás követett. Olyan gimnazista évek, amelyek nagyrészt ebben a védőhálóban teltek. Aztán hoppá egyszer csak kiöregedtem belőle. Vagyis inkább csak felnőtt hozzá a húgom. Viharfelhők gyülekeztek a pulóver felett, hiszen egy ideig felváltva hordtuk, mint valami iker páros. Ugyanazzal a lelkesedéssel hordta mint én, aki nagylelkűen csak azért engedtem át neki, mert kissé rojtosra mosódott az alja. Mit szépítsem szakadoztak a fordulós szálak benne rendesen. Ott ahol a két szín összetalálkozik. Pedig milyen szépen kigondoltam én azt a fordulást, amikor a szuper kivitelezés kezdeti fázisában a fekete szín után az első lila szemecskéket elkezdtem bele kötögetni. Sokáig kapucni nem is volt rajta. Aztán egyszer csak kötöttem egyet. Nem is erre a pulcsira akartam rátenni, de végül....és jó döntés volt, mert így ez az absztrakt mű új életre kelt. Csavart mintát kötöttem bele. Ekkor próbáltam ki először, méghozzá egyből segédtű nélkül, ahogy azóta is teszem. A maceraságot sugallta nekem a csavart mintához  kötelezően felszámított segédtű, és én a maceraságot olyan luxusnak tartottam, amire nem tartottam igényt. Ezért a csavarni való szemeket egyszerűen csak megcsippentettem az éppen szabadon levő ujjacskáimmal. Na szóval így történik nálam a csavarás azóta is. Beidegződtem erre a csippentésre most már örökre. Sok mindennel vagyok így: megcsippentek valahogy egy hozzáállást az élethez aztán már nem is engedem, vagy az nem enged engem. Szinte nem is tudom elhinni, hogy tudnék valami segéddel is dolgozni. Sem eszközzel, sem emberrel. Macerás a szolgálatuk. Inkább improvizálom a magam életmódját pici csippentésekkel innen onnan. Tükröződőm mindenben, ami körülvesz. Ha valami idejét elmúlta bennem akkor hátrahagyom, és ha már senkinek sem kell, akkor átalakítom. Mint ahogyan ezzel a pulcsival is tettem a tavaly nyáron. Öt napon keresztül bontottam. Úgy emlékezem megkötni nem vett ki belőlem ennyi energiát. Bontáskor ugyanis, minden sorban vissza kellett csavargatni a szálakat. Vissza csavargatni. Szálanként átbújtatni és visszabújtatni. Minden tizedik sorban fel akartam adni, csak az vitt tovább, hogy eldöntöttem, hogy ez a türelemjáték szimbóluma lesz a régi sebek meggyógyulásának. Gyógyulás a múltban való visszatéréssel. Visszatérés a visszafejtéssel. Kiterítettem az udvaron a fűre és türelmet gyakoroltam. Az volt a fejemben, hogy minek...már a szú is eszi...van ennél sokkal jobb fonalam...senkinek sem fontos és főleg nem kötelező ez a tevékenységem, még magamnak sem...nyugodtan csinálhatnék valami mást. Aztán kibontakozott a kínlódás értelme. El kezdtem szőni belőle egy gyerekkori helyszíneimet ábrázoló faliképet. De ez már egy másik történet. Lényeg, hogy néha vissza kell bontani valamit az életünkből, hogy a gyerekkor egésze, hitelesebb szövedékké állhasson össze.

9. Versbe rántva

Az idő lépéseket zabál,

előre szalad majd megáll.

Mikor megáll, látok mindent,

mikor repül, élek mindent.

Voltam minden mindenese,

minden kényszer kényszerese.

Fogtam én is a parazsat,

átöleltem a lovakat.

Voltam rideg, síros, vásott,

felemelt és meggyalázott.

Gyerek voltam, ölelt anyám,

most más ölel, más a hazám.
Anyám keze ráncos, eres,

nem követel, nem is keres.

Én is leszek olyan mint ő,

épül bennem is temető.

8. Versbe rántva

Kérges keze feje alatt, bőre szikkadt, szája rés.

Édesapám egy-két szava, homlok barázdákat vés.

Ezüst pénzzel a nyelve alatt, és konoksággal a szája szélén, így született.

Öreg volt,  amikor először felsírt.

Hideg esőbe forgatja  most is a gondolatait:

"Ha lebontják a test házam,

mondjad hova mehetek?
Mi lesz akkor anyátokkal,
s mi lesz akkor veletek? "
Apámra csak rálegyintek,
válasz nincsen, élet szép.
De belátom ez a világ, nem vénnek való vidék.