most lelked vágyait szövöd.
Az idő újabb feladatát kapod,
anyagba hagyhatod lelki lenyomatod.
A jelenségek örvényét űzöd,
mulandóságukra akaratod fűzöd.
Pecsétjét karod a mának,
de örömeid gyorsan tovaszállnak.
Bánatod nem tarthat túl sokká a percben,
felbukkanó vigasz léphet a helyébe.
Vonásait őrzöd egy-egy traumának,
de már az újabbak ködképei szállnak.
Forgatagból kezek emelnek, vagy húznak,
fogadd történésük mindenképpen jónak.
Maradásod gyötrik tovább űző utak,
szomjúságod oltják eléd jövő kutak.
Hiányod foltozzák, letépik ruhádat,
szétszedik és rakják, öröm koronádat.
Jelbeszédek zárnak, feltörik kódodat,
osztják és szorozzák kerek varázsodat.
Feldobnak, mielőtt a földbe döngölnek,
isteni törvények kerekébe törnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése