December 31: Az év utolsó napja

A mai nap a Gergely-naptár utolsó napja. Ez a nap, számos hiedelmet vont maga köré. Mágikus erejét a néphit szerint, érdemes felhasználni jövendőmondásokra, és fogadalmak megtételére. Régen a hajadonok gombóc főzéssel, ólom vagy gyertya öntéssel tudakozódtak jövendőbelijük neve, foglalkozása után. A gombócokba kis cetlikre írták a potenciális jelöltek nevét. Amelyik gombóc leghamarabb feljött az rejtette a férj nevét. Gyertya és ólom öntéskor a szétterülő minta alakzataiból jósoltak.Ilyenkor helye volt a fantáziálásnak és belemagyarázásnak. Volt aki férfi nadrágot vagy megevett almának a csutkáját rejtette párnája alá, hogy megálmodja ki lesz a vőlegénye. Ha pedig az egész napi böjtölés után sótlan pogácsát sütöttek és azt elfogyasztották, álmukban biztosan megjelent a várva várt igazi. Szilveszterkor fontos szerepe van az éjféli zajkeltésnek, amit manapság a hangos mulatozás helyettesít. Régen azért keltették a zajt, hogy mindenki felébredjen, és az újesztendőben szorgalmasan dolgozzon, másrészt, hogy a nyáj az újév beköszöntekor a másik oldalára forduljon. Ekkor ugyanis bízni lehetett az egészséges szaporulatban. Ezért aztán a nagyobb fiúk végigjárták a házakat, és kolompolással, ostor durrogtatással riasztották fel a háziakat és az állatokat. Valaha ezen a napon harangok kongatásával üldözték el a démonokat, és a gonosz szellemeket. A néphit szerint, a rosszat még az újév kezdete előtt el kellett üldözni. Használjuk ezt a külső erőt mi is arra, hogy a saját démonainkkal megküzdjünk, azokat elűzve megtisztuljunk, annál is inkább, mert e nap szomszédja, január elseje az újhold erejét hordozza ebben az évben. Ilyenkor minden könnyebben megfogalmazható és megígérhető, mert könnyen betartható és megvalósítható. Mindannyiatoknak jó időtöltést a mai napon, és sikeres újévkezdést a boldogság erejével átitatva. 

December 24: a Nyilas havát jelzi

Ma van minden idők legszentebb napja. A lélekegységéé. A nap, amikor a hang felfakad és egy új lehelet mellénk szegődik. Olyan tegnapok holnapja, ahol békére lelhetünk. A várva várt eljövetel beteljesülése. A szeretet megélésének szent ideje, és minden olyan átéléseké, amiben másokat is a szeretet fele terelhetünk. Karácsony. Minden eddigi nap, csak ennek a napnak a fényében értelmezhető. Krisztus születhet ma bennünk. A szellemi ember. Olyan, aki még tegnap nem voltál. Olyan aki már azért él, mert újra megszülethetett. Maga a fény, mert teret nyert önmagában. Akinek nem kell magyarázkodni, nyugtalankodni, nyüzsögni és szomorkodni. Olyan, aki a várakozást, minden elvárást félre söpörve, beteljesítette. Olyan, aki az örömmel is eltudja mesélni önmagát. Akinek a boldogság a bőre alatt van, és ezt minden visszatükrözi: a gyertyalángja, a csillámpor, a fényszóró és a többi ember mosolya. A fények és az árnyékok eme tökéletes egyensúlyában, mi magunk is kiegyenlítődünk. Túl jón és rosszon együtt lüktethetünk minden idők minden emberével, aki velünk együtt most részesül a létben. A szívünk már nem a torkunkban dobog, hanem a helyén. Azokkal vagyunk, akikkel lenni szeretnénk, mégha nem is fizikailag, mégha nem is ugyanazon a húron, mégha nem is minden percben a szeretetben. De velük vagyunk az érzés telítettségében. A mindennapok zavargásai takarékon égnek, túlkapásaink elmosódtak, nehezteléseink súlytalanok, vágyaink már nem a mieink. Odaadtuk a többiek vágyaiért, mosolyáért, lángoló örömeiért. A szó, ami eddig a torkomban tartotta a szívemet, most nekem is a helyére kerül. Kívánom nektek emberek, férfiak és asszonyok, hogy ezen a napon ti is teret nyerjetek magatokban. Legyetek hírvivői annak a boldogságnak, amit a várakozással megérdemeltetek, és a szeretetben megkaptatok. Áldott karácsonyt.

December 23: a Skorpió havát jelzi

Így, a karácsonyi ünnep kör utolsó száz méterén nehezebb, feszültebb napod lehet. A saját természetünk sötétebb oldala többször is felüthette fejét ebben a várakozással terhelt és áldott időszakban, de ma ez elérheti csúcspontját. Mára kiderülnek hiányosságok, szembejöhet velünk a fáradtság lustaság formájában, és kiütközhetnek rajtunk régi sérelmek, bántások, fájdalmak. Ilyen korra már készen kell lennünk mindennel, amihez a külvilág a feltétel. Ezt a napot úgy lehet a legteljesebben megélni, ha a szemünket többször becsukjuk,  fejünket lehajtjuk és a gerincünk egyenes. A szem becsukásához bizalom kell, és az a képesség, hogy elhiggyük nem kell mindennek tökéletesnek lennie. A szekrény tetején lehet áll egy kis por, és talán még por cicák is kergetőznek az előszoba ajtaja körül, de ma ez már nem lényeges. Szemet hunyhatunk.A fej lehajtásához alázat kell, és annak felismerése, hogy nálunk hatalmasabb összefüggések nem feltétlenül az ész segítségével felfoghatóak. Főhajtás illeti a nálunk tapasztaltabb embereket, erőket és hagyományokat. A gerinc egyenessége nem merevségében, hanem pontosan rugalmasságában rejlik. Olyan képesség aminek megszerzése bizonyos előfeltételeket kíván. Olyan apákat és anyákat, ezek hiányában, vagy velük együtt olyan példaképeket, mestereket, barátokat akik megtartanak elhajlásainkban és felemeltek, amikor összeroggyantunk volna. Ezt a pózt azért is érdemes felvenni, hogy becsatlakozhassunk egy olyan egységes áramkörbe, ahol a dolgok természetüktől fogva elrendezésben vannak, és ahol az lát aki befele néz, és az bír hatalommal, aki szolgálni tud.

Advent negyedik vasárnapja

A mai napon kerül meggyújtásra a régi hagyományok fehér gyertyája, és a liturgikus lila gyertya. Ez az év legmélyebb napja, és ezen a legsötétebb napon születik meg a fény. A téli napfordulása a fény fele fordulás is egyben. Talán nem véletlen, hogy ez a harmónia megteremtésének napja. Hol máshol is kellene megteremteni ezt, hanem ott ahol nincsen. A gödör alján. Fura szó a harmonia, mert bár mindannyian átéltük már (ha máshol nem akkor az anyaméhben), mégis állandóan keressük. Nem is tudok semmi másról, ami ennyire illékony lenne, úgy, hogy közben fő törekvésünk részét képezi. A harmónia számomra egy olyan átélés, amiben a dolgok egymáshoz tudnak igazodni. A hangok egybecsengenek. Bármilyen távol is volt addig több dolog, több ember, több érzés, a harmóniában átölelik egymást. Ez a mai nap lehetősége és feladata is egyben. A nem összeillőket összeilleszteni egy történet kapcsán, ahol az érzések még bennünk is ambivalensek. Nekem vannak ilyen történeteim. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben is. Ilyen történetek felelevenítése kapcsán is ömlesztve vannak az hangulatok, mint a fa alatt a szaloncukor. Szétválogatásuk néha csak egy pillanat. Egy villanással segíthet egy új élmény, vagy egy jó beszélgetés. Máskor meg az ember csak ide oda rakosgatja, és nem tudja rendesen a saját élete fájára felilleszteni őket. A karácsony tehát harmonia teremtés. A tevékenységek szimbolikus jelentést kapnak. A kitakarítás a lelki lomtalanítás megfelelője, a gyertyagyújtások a remény lángjai. A karácsonyi fa az életnek fája, míg a díszek és maga a diszítési folyamat az ember törekvése, hogy minden érzelmet, anyagi tárgyat és eseményt a szellemi fejlődés irányába fordítson. Harmoniát teremtve a fennt és a lent között, a kint és a bent között. Kibékülés és adóságrendezés, mérlegelés és esztétikum. A mai nap ha lehetséges, akkor legyen a művészeteké is. Táncoljuk körbe legalább gondolatban az életfát, és énekeljük el tiszta szívből a karácsony énekeit, hogy a mennyből az angyal eljöhessen mihozzánk is.

December 22: a Mérleg havát jelzi

A mai napon kerül meggyújtásra a régi hagyományok fehér gyertyája és a liturgikus lila gyertya. Ez az év legmélyebb napja, és ezen a legsötétebb napon születik meg a fény. A téli napfordulása a fény fele fordulás is egyben. Talán nem véletlen, hogy ez a harmónia megteremtésének napja. Hol máshol is kellene megteremteni ezt, hanem ott ahol nincsen. A gödör alján. Fura szó a harmonia, mert bár mindannyian átéltük már (ha máshol nem akkor az anyaméhben),mégis állandóan keressük. Nem is tudok semmi másról, ami ennyire illékony lenne, úgy, hogy közben fő törekvésünk részét képezi. A harmónia számomra egy olyan átélés, amiben a dolgok egymáshoz tudnak igazodni. A hangok egybecsengenek. Bármilyen távol is volt addig több dolog, több ember, több érzés, a harmóniában átölelik egymást. Ez a mai nap lehetősége és feladata is egyben. A nem összeillőket összeilleszteni egy történet kapcsán, ahol az érzések még bennünk is ambivalensek. Nekem vannak ilyen történeteim. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben is.  Ilyen történetek felelevenítése kapcsán is ömlesztve vannak az hangulatok, mint a fa alatt a szaloncukor. Szétválogatásuk néha csak egy pillanat. Egy villanással segíthet egy új élmény, vagy egy jó beszélgetés. Máskor meg az ember csak ide oda rakosgatja, és nem tudja rendesen a saját élete fájára felilleszteni őket. A karácsony tehát harmonia teremtés. A tevékenységek szimbolikus jelentést kapnak. A kitakarítás a lelki lomtalanítás megfelelője, a gyertyagyújtások a remény lángjai. A karácsonyi fa az életnek fája, míg a díszek és maga a diszítési folyamat az ember törekvése, hogy minden érzelmet, anyagi tárgyat és eseményt a szellemi fejlődés irányába fordítson. Harmoniát teremtve a fennt és a lent között, a kint és a bent között. Kibékülés és adóságrendezés, mérlegelés és esztétikum. A mai nap ha lehetséges, akkor legyen a művészeteké is. Táncoljuk körbe legalább gondolatban az életfát, és énekeljük el tiszta szívből a karácsony énekeit, hogy a mennyből az angyal eljöhessen mihozzánk is.

December 21: a Szűz havát jelzi

 A mai nap mantrája lehetne, hogy amint vetünk úgy aratunk. Ahogy munkálkodunk, úgy alkotódunk mi magunk is. Mert amink van, csak azzal büszkélkedhetünk. Amihez nem ért oda a lelkünk, az nem lehet a miénk. Ebben az értelemben érdekes feltenni azt a kérdést, hogy mi is az ami a miénk? A testünk. A ruhánk. Az emlékeink. A tárgyaink, alkotó sokaságban. Ételünk. Érzelmeink. Lakhelyünk a túléléshez. Jó esetben élnek a szüleink és van testvérünk, esetleg párunk és gyerekeink. Még jobb esetben barátaink. Olyan emberek, akik az ellazulás élménye mellett a teljes elfogadást kapják, adják. Nem elhanyagolható, hogy a csak ránk jellemző életünket gondolataink fűszerezik, érzéseink alakítják. Elvetjük ezeket a gondolatokat, érzelmeink földjébe, aztán tettek és következmények révén learatjuk. Van amikor csak rutinból dobjuk a gondolat magot, van amikor fájdalomból, sérelemből, haragból. Ha jó az érzelmeink táptalaja, akkor az ilyen magok is hasznunkra fejlődhetnek, hiszen sok negatív érzelem óriási energiát tárol, aminek meg lehet a maga helye és ideje. Ha egy nő akit bántalmaznak, a haragvó gondolatait jó helyre veti, akkor erőt fejleszthet ahhoz hogy egyszer csak tovább tudjon lépni. De minden nagy lépés apró lépésekből áll. (Az elefánt is nagy állat, de meglehet enni apránként). Ezek a lépések napi lebontásban nagyon fontosak. Mert ha azt tervezzük, hogy szilveszterre gyönyörűen fogunk kinézni, ez csak akkor lehetséges napi feladatok elvégzése nélkül, ha már ma is kifogástalanul nézünk ki. A mai nap a szűz jegyének megfelelően az apró dolgok istenének óvó karjai közt fekszik. Ma a kitűzött céljaink körül kell munkálkodnunk. Olyasmiket lesz esetleg erőnk elvégezni, amit már régóta halogattunk. A lakás karácsonyi díszbe öltöztetésével, a díszek és ajándékok megalkotásával alkotódjunk mi is teljesé. Vessük a magját a szeretetnek, hogy aratáskor  beérett lelkünkre büszkék lehessünk.

December 20: az Oroszlán havát jelzi

A mai napon, úgy ébredhetsz, mint egy túlélő. Jó esetben megtelve megújult erőkkel, rosszabb esetben úgy, hogy már a második kávé van a kezedben. Bárhogyan is legyen, a mai nap erejét és erőtlenségét is a saját öntudatod feltérképezésére fordítsd. Ki vagy, és miért, és mi van, ha mégse, és mi van, ha úgyse? Figyeld meg a gondolatokat amiket magadról forgatsz a fejedben. Kinek érzed magad? Ahogyan érzed, azt az érzést ki keltette először benned? Talán apád, talán egy barát, talán a párod, hangján szidod magad.Talán édesanyád címkézett valamilyennek. Talán lustának. Ezért állandóan te is pattanva ébredsz, vagy pont azért heverészel lelkiismeret furdalással az ágyad szélén? Bárhogyan is legyen, az tény, hogy nagyon sok elavult és igazságtalan információt hurcolunk magunkkal nap mint nap. Magunkról, másoktól. Öntudatlanul is úgy cselekedve, hogy ezt az infót beigazoljuk. Mint a jó kislányok. Mert ami igaz, az igaz: aludnék én délig, tehát igazán lusta a természetem. Az evésről ne is beszéljünk, a torkosság bűnében sem először esnék. És...mi tagadás loptam is, verekedtem is. Nem beszélve a hazugságról, és a többi furdalásokról.Talán mára már nevetséges, de egykor érzelmekkel feltöltött hamisságok ezek.Torkosság? Irigység? Hazugság? Csalások? A legnagyobb csalást azok követték el, akik elhitették velünk, hogy bármilyeneknek is lennünk kell ahhoz, hogy szerethetőek legyünk.Ahhoz, hogy elfogadásba részesüljünk nem kell tenni. Főleg nem elvárások mentén. Elfogadás és elvárás között, vajon valaha is lehet egyenes karú a mérleg?. Megfelelhetünk mi bármikor is ? Hiszen még mi magunk sem tudnánk megfogalmazni, hogy mit várnánk el másoktól. Mit is várhatnánk, mint hogy elvárásoktól mentesen maradékok nélkül az legyen aki. Ez a legtöbb amit mi is másoknak adhatunk: vagyok aki vagyok. Legyünk a pulzus, ami bennünk lüktet, mert ha igazán azok vagyunk, akkor soha nem zavarhatjuk meg a többiek pulzusát sem. Aki él, annak saját pulzusa van, akinek nincs saját pulzusa, az döntsétek el, hogy mi....De, mint mondtam, ma mint egy túlélő ébredhetsz...

December 19: a Rák havát jelzi

A mai nap a biztonságod megerősítésének napja. Első lépésben térképezd fel magadban, hogy milyen sebezhetőségek gyötörnek, amelyek elveszik, vagy elvehetik biztonság érzetedet. Lehet, hogy az ajtódat nem tudod zárni rendesen, vagy egy egér jár a lakásodban, ami napok óta belerágcsál a szemetesedbe. De az is lehet, hogy mindennap utánad leselkedik a szomszédasszony, vagy csak háttal kell ülnöd a munkahelyeden a bejárati ajtónak. Vannak olyan intézkedések, néha csak egy mozdulat, amelyek rögtön visszaadják védettségedet. Vannak azonban olyanok, amelyek a gondolkodásod megváltoztatását igénylik tőled. Adj teret ma a megérzésnek, és ha lehet emeld át a tudatos cselekvésbe. Biztosan ti is tapasztaltatok már olyat, hogy nincsen biztonság, és mégis minden rendben van. Ugrottunk és ott volt a mentőháló. Ez is mutatja, hogy a védtelenség érzését magadban kell körülbástyáznod, nem a külvilágban, hiszen a kinti falak csak elválasztanak az élet teljességének átélésétől. Mégis ha az életed olyan pontján vagy, ahol a rettegés mérgez és szorongatja a torkodat, egy dolgot biztosan tehetsz, és az az elengedés. Bele kell engedned magad a rettegésbe, vagyis abba, ami van, és most éppen a rettegés van. A valódi megmártózás majd felszínre dob, mert ahogyan Weöres mondja: "ha pokolra mész legmélyére térj, mert az már a menny, hisz minden körbeér". A mai napon engedj a rád telepedett negatív érzéseknek. Engedd át magadon mint egy olvasztó tégelyen. Éld meg a pokolra térést, mint egy alkímiai folyamatot. A beleengedés megszünteti a görcsöt és megsokszorozza az erődet. Kerülj ma közelebb a saját leblokkolt falaidhoz, amelynek építőkövei a megkövesedett érzelmeid. Kőműves Kelemennéként olyan várnak az alkotó elemei, amelyben csak akkor érzed majd jól magad, ha önkéntes és nem kényszer az érzelmi áldozat, amivel felépítetted.

December 18: az Ikrek havát jelzi

Ma ha teheted utazz, vagy gondold az emlékét az eddig megtett útjaidnak. Gondolatid milyen idegen helyeken barangolnak szívesen? Mi lenne ha megtennéd az első lépést a megvalósulásáért. Az apró lépések ideje van most. Igazából ez a nap a tanulásé. Ha megteheted kezdj bele egy új nyelv, vagy készség elsajátításának. Vagy vedd elő a régi tankönyveidet, és olvass bele az ismeretadó információk valamelyik gyűjteményébe.Játssz a régi hangszereden, amit már évek óta hanyagolsz. Teremts magadnak alkalmat a saját képzésedre, ma ugyanis mások nevelése nem várt akadályokba ütközhet. Emiatt, ez sajnos a kiborulások napja is lehet. Hajlamosak lehetünk a felületességre sokfajta értelmében is. Ezért a leghasznosabbnak tűnik ma senki mást, csak saját magunkat oktatni. Fokozott odafigyelést igényel ma minden tevékenység, mert félő, hogy vagy eltúlozzuk, vagy felületesen végezzük el. Az alapossággal lehetnek gondjaink az eddig rutinnal végzett munkáink során is. Ha elég erőt éreznénk az elmélkedésre, akkor ma tegyük a kételkedést és makacsságunkat a befele fordulás tárgyává...

December 17: a Bika havát jelzi

Ha lehetséges a mai napot szánd a szépség és bőség megélésére.Tartózkodj a természetben, vagy menj el egy kiállítás megnyitóra. Jobb híján vegyél egy lazító meleg fürdőt, nézz meg egy filmet. Ehhez a naphoz különösen ajánlom a Frida, Az eltűnt idő nyomában vagy Modigliani, esetleg Coco, című filmeket, amelyekben különösen nagy hangsúlyt fektettek az esztétikumra. Itt az ideje a karácsonyi díszek megalkotásának, de ma megsüthetjük a fára a mézes kalácsot is. Lényeg, hogy beleadjuk magunkat mindabba amit csinálunk, úgy hogy közben a környezetünket is széppé varázsoljuk. Az anyag bármilyen formája hordozhatja a szépség jegyeit. Adjuk ma meg a császárnak ami a császáré. a testnek, ami a testté. Igyekezz a benned levő hiúságra és lustaságra ma barátnőként tekinteni, aki elkísér vásárolni, és beül ma veled az étterembe. Ők lehetnek ma a feltöltő állomások, akik segítenek lábat lógatni ha túl pörögnél. Ma legyünk együtt a kedvesünkkel, és ha ez nem lehetséges, akkor csodáljuk a szépség milliónyi gazdagságát és variációit a körülöttünk levő emberekben.

December 16: a Kos havát jelzi

Ma az erő sokféle formájával találkozhatunk. Az agresszív megnyilvánulásoktól kezdve a totális erőtlenségig. Lehet, hogy olyan helyzetben sodródunk ,melyben látnunk kell a haragunkat, vagy a koncentrálatlan tengődésünket. Jelentkezhet egy küszöb őre élmény is,amikor a külső események tükrében felmérhetjük erőtartalékainkat.Ma legyünk koncentráltak, olyanok akik elvégzik a kitűzött feladatokat, és csak annyit vesznek ma tervbe, amennyinek a végére is érnek. Ügyelnünk kell az indulatokkal is, hiszen megzabolázásuk ugyan sok energiát igényel, viszont elengedésük beláthatatlan következményekkel jár. Az indulatok hasznos tüzelő anyagai lehetnek viszont annak a munkának, amit már régen halasztgatunk. Fektessük hát ezek szolgálatába. Ma ne legyünk türelmetlenek sem, ne igyekezzünk mindent azonnal, első indulatból megoldani. Nem utolsó sorban, legyünk szemfülesek a másokban keletkező negatív érzelmek kezelésében is, hiszen az erőszak minden formája, csak újabbat szül. Ilyen erőszak lehet egy gesztus is, amivel a másik szabadságában beletiporunk.De erőszak az a fajta jóindulat is, hogy szeretnénk ha a maga érdekében valaki valami nekünk tetsző dolgot elvégezne. Ez igaz magunkkal szemben is. Csak a tudatosság és szeretet egyvelege óvhat meg minket belső démonainktól is, akik különböző követelések formájában kívánják rendezni az életünket. Legyünk hát tudatosak, és ha választhatunk inkább válasszuk a szolgálatot, mint az uralkodást. Aki uralkodni akar, annak amúgy is meg kell tanulnia szolgálni.

Advent harmadik vasárnapja

Ma, a várakozás egyre erősödő felfokozottságában, meggyújtjuk az adventi koszorún a harmadik gyertyát. Ez a liturgikus hagyomány szerint nem a három lila közül az egyik, hanem a rózsaszín. Ez a vasárnap az örömvasárnapja. Az öröm színe ebben az értelmezésben pedig rózsaszín. A régebbi hagyományok szerint pedig a kék és piros gyertya után most éghet a fehér is.
"Aki nem találta meg az örömet, az valójában az Istent sem találta meg." -hangzik el az egyházi szövegben ezen a napon. Örömet találni, ha követtük az előző két hét kulcsszavait, már nem is lehet nehéz. A hála és elengedés után ugyanis megjelenik az emberben szinte automatikusan az öröm érzése is. Gaudete! Örvendjetek! Ezen a vasárnapon nem elgondolunk és kijavítunk valamit magunkban az elme segítségével, hanem zsigereinkből hagyjuk magunkat megfürdetni az öröm felszabadító erejében. Ez a szívben való lét segít olyan döntéseket is meghozni, amit fejben nem tudtunk megoldani. Ezen a napon olyan okosaknak kell lennünk, mint a természeti népek, vagy a növények. Ez az okosság nem a fejé, hanem a megszerzett zsigeri tapasztalaté. Ma gondolkodjunk a szívünkkel és érezzünk a fejünkkel. Örvendjük a lét korlátlan lehetőségeit, amiben van helye mindennek és mindenkinek.

December 15: a Halak havát jelzi

Halak havát jelzi, és ez az advent harmadik vasárnapja is. Ma meggyújtjuk az adventi koszorún a harmadik gyertyát, ami a liturgikus hagyomány szerint nem a három lila közül az egyik, hanem a rózsaszín. Ez a vasárnap az örömvasárnapja. Az öröm színe ebben az értelmezésben pedig rózsaszínű. A régebbi hagyományok szerint pedig a kék és piros gyertya után most éghet a fehér is."Aki nem találta meg az örömet, az valójában az Istent sem találta meg." hangzik el az egyházi szövegben ezen a napon. Örömet találni, ha követtük az előző két hét kulcsszavait, már nem is lehet nehéz. A hála és elengedés után ugyanis megjelenik az emberben szinte automatikusan az öröm érzései is. Gaudete! Örvendjetek! Ezen a vasárnapon nem elgondolunk és kijavítunk magunkban az elme segítségével valamit, hanem zsigereinkből hagyjuk magunkat megfürdetni az öröm felszabadító erejében. A Halak havának is ez a nem fejben, hanem szívben való lét a sajátja. Ezen a napon olyan okosaknak kell lennünk, mint a kígyó és olyan szelíd, mint a bárány. Ez az okosság nem a fejé, hanem a megszerzett zsigeri tapasztalaté. Ezen a napon jelentkezhet valaki az életünkben, akivel szemben ellenséges érzelmeket tápláltunk. Próbáljuk meg az ő szemével ránézni a helyzetre és megérezni, miért van szükségünk arra a tanításra, amit az ő jelenléte generál bennünk. Egyébként is, ha ma bármi kellemetlenség érne, keressük meg, hogy az mégis miért lehet a mi segítségünkre. Mivel könnyen elcsábíthatóak lehetünk ezen a napon, álljunk ki magunkért. Mindezt a belső meggyőződésünk előtérbe engedésével. Ma gondolkodjunk a szívünkkel és érezzünk a fejünkkel. Örvendjük a lét korlátlan lehetőségeit, amiben van helye mindennek és mindenkinek.

December14: a Vízöntő havát jelzi

Ma érdemes végiggondolni a jövő évi terveket, hiszen ez a január 21 és február 18 közötti időszak új időknek új szeleit fújja. Ezen a napon késztetést érezhetsz arra, hogy felelőtlenül nyilatkozz, fölöslegesen beszélj és esetleges szópárbajokat vívj. Meggondolatlanságaidat tarts ma nyugvóponton, légy inkább megfontolt és ha lehet hagyj egy kis időt magadnak mielőtt a feltett kérdésekre válaszolnál. Ez a nap inkább alkalmas a kézzel való munkára, az alkotásra, az anyagba merülésre, mint a szóbeliségre. Az ihletet ma az anyag szolgálatába állíthatod, gondolataidat formába öntheted.Késztetést érezhetsz arra, hogy emberekkel találkozz, ha ez így lenne tedd is meg, ne zárd el magad. Az önzetlenség és segítőkészség, ma visszhangra találhat a körülötted levő emberek hálájában. Igyekezz nyitottnak maradni, befogadónak, elfogadónak, olyannak akiből nyugalom és szeretet árad.

December 13: Bak havát jelzi

Luca nap. Érezni a lefagyott szürke ágakon a semmi lüktetését. Tizenkét nappal vagyunk karácsony előtt, a várakozásban. Néphagyományok számos emléke tanúsítja, hogy a régiek kitüntetett jelentőséget adtak az ezen a napon elvégzett feladatoknak. Talán mert régen ez a nap volt a téli évforduló. Talán mert a léleknek is van ideje, 12 szent éjszakája. Ki tudja. Tény, hogy szabályszerű rituális cselekvések sorát kezdték, aminek csúcspontja a 12-dik nap, vagyis a karácsony. Mintha Luca a karácsony hírnöke, az istenszülő asszony előfutára lenne. A lucaszék boszorkánylátó tulajdonsága is a rossz gondolatokkal terhelt nőket hívatott meglátni, akik a jó születésének akadályai lehetnek. A szék készítése is mintha a jövő tervezés külső munkálata lenne. Az elkövetkezendő év 12 hónapjának kicsinyített mása ez a tizenkét nap. A hagyományok szerint mindennap egy hónapnak felel meg, és ahogyan azt a napot töltjük, olyan lesz az életünk az adott hónapban. Igazából nem is annyira a konkrét történések, hanem az adott nap érzései mutatják a legjobban az adott hónapban uralkodó állatövi jegy rezgéseit. Így történhet, hogy maga Luca napja a Bak havát jelzi, vagyis az idei év december 21 és a jövő év január eleje közti időszakot. Jó ha ezt a napot böjttel indítjuk, miközben arra törekszünk, hogy az érzelmek síkján ne legyünk kemények és zordak. Tegyük le a haragunkat és az advent második hetének jegyében adjunk adományokat, engedjük el a számunkra fölöslegessé vált tárgyakat és érzelmeket.

Advent második vasárnapja

Ma a katolikus liturgia szerint meggyújtjuk a második lila gyertyánkat, a legrégebbi hagyományok szerint pedig a kék után a piros gyertyát. Ezen a héten a belső önvizsgálatban a mértékletességet tesszük nagyító alá. Ha az elmúlt héten a hálával foglalkoztunk, akkor beláthattuk, hogy sok olyan érzéssel, élménnyel,tárggyal rendelkezünk amelyek boldogságunk erejét növelhetik. Most számba vehetjük azokat is, amelyek a terhünkre vannak, és amelyek nélkül talán könnyebb lenne az életünk. Ez a hét a számvetésszerűségében a nagytakarításé, a kitisztításé, a megmerítkezésé. Ilyenkor jó megejteni a karácsony előtti nagyobb takarítást, sőt az esetleges lomtalanítást is. Át kell válogatnunk néha nemcsak a ruhatárunkat, hanem az élmények által szerzett érzéseinket is, hogy megismerjük magunkban a ragaszkodásunk természetét. Bármilyen rítus, ami ezt szolgálja, emlékeztethet valódi értékeinkre. Érték, ami a mérték. Amit értékesnek tartunk az mutatja meg a mértéket is, ami szerint az életünket igazgatjuk. Ezt a belső mércét nem árt néha felülvizsgálnunk szokásainkon, tárgyhasználatunkon keresztül is. A bátrabbak és türelmesebbek erőt kaphatnak ahhoz is, hogy olyan érzéseket is átvilágítsák magukban, amelyek kényszeresen hozzáragadtak egy egy múltbeli élményhez. A mértékletesség mentén érdemes őket is felülírni, akárcsak a napi ritmusunkhoz köthető lélekszomorító szokásainkat. Olyanokat, amelyek megtépázzák önbizalmunkat, elveszik örömteli szépségünket, megbetegítenek, és táskákat varrnak a szemeink alá. Mindenki a maga módján elvégezheti ezt az önvizsgálatot az év bármelyik napján. Ilyenkor csak annyi a könnyebbség, hogy az évkör pulzusára helyezkedve segítségünkre lehet a közös részvétel ereje.

Advent első vasárnapja

A várakozás első akkordja zendül meg ma. A tempóba kerül egy kis ütemszünet. A szavak közé, amelyekkel állandóan meséljük az életünket, kerül egy szóköz. A hangszereinket hangolja a borongó táj, a tűz pattogása, és dobbanó láb a küszöbön, ahogy piros arccal  hazaérkezünk. Az érzelmek most rajonganak értünk. Segítenek megfogalmazni, hogy miben is hiszünk valójában. Ilyenkor a külsőségek is megtámogathatnak, ha megfelelnek belső tartalmainknak. A pohár forralt bor, a gyertya lángja, a meleg szoba, a fűszerek illata, egy meleg fürdő....Ma készítjük el az adventi koszorút, négy gyertyával, ami egy régi hagyomány szerint, nem négy egyszínű, hanem egy kék, egy piros, egy fehér és egy lila. Elsőnek a kéket gyújtjuk meg, ő a behívás színe. A lenyugvás hangulatát idézi. Az adventi koszorú elkészítésénél jó ha figyelembe vesszük, hogy abból kell készülnie, ami személyes. Még ha készen vásárolunk is egyet, mert idő híján nem készíthetjük magunk, akkor is magunkra kell igazítanunk. Vagyis ki kell vennünk az esetleges sterilségéből, és hozzá kell tennünk valahogy a lelkünket. A koszorú készítése maga is a rítus része. A mi saját belső körünknek a szimbóluma. Időt és odafigyelést igényel, mint minden szimbolikus cselekvés. Cserében segít magunkra találni, visszatükröződni, kiteljesedni. Jó ha belekezdünk valamiféle rituáléban ilyentájt. A lélekidomárok állítják, hogy ezek segítenek kilépni saját köreinkből, és összekapcsolódni a közösséggel....és én most hiszek nekik...