December 21: a Szűz havát jelzi

 A mai nap mantrája lehetne, hogy amint vetünk úgy aratunk. Ahogy munkálkodunk, úgy alkotódunk mi magunk is. Mert amink van, csak azzal büszkélkedhetünk. Amihez nem ért oda a lelkünk, az nem lehet a miénk. Ebben az értelemben érdekes feltenni azt a kérdést, hogy mi is az ami a miénk? A testünk. A ruhánk. Az emlékeink. A tárgyaink, alkotó sokaságban. Ételünk. Érzelmeink. Lakhelyünk a túléléshez. Jó esetben élnek a szüleink és van testvérünk, esetleg párunk és gyerekeink. Még jobb esetben barátaink. Olyan emberek, akik az ellazulás élménye mellett a teljes elfogadást kapják, adják. Nem elhanyagolható, hogy a csak ránk jellemző életünket gondolataink fűszerezik, érzéseink alakítják. Elvetjük ezeket a gondolatokat, érzelmeink földjébe, aztán tettek és következmények révén learatjuk. Van amikor csak rutinból dobjuk a gondolat magot, van amikor fájdalomból, sérelemből, haragból. Ha jó az érzelmeink táptalaja, akkor az ilyen magok is hasznunkra fejlődhetnek, hiszen sok negatív érzelem óriási energiát tárol, aminek meg lehet a maga helye és ideje. Ha egy nő akit bántalmaznak, a haragvó gondolatait jó helyre veti, akkor erőt fejleszthet ahhoz hogy egyszer csak tovább tudjon lépni. De minden nagy lépés apró lépésekből áll. (Az elefánt is nagy állat, de meglehet enni apránként). Ezek a lépések napi lebontásban nagyon fontosak. Mert ha azt tervezzük, hogy szilveszterre gyönyörűen fogunk kinézni, ez csak akkor lehetséges napi feladatok elvégzése nélkül, ha már ma is kifogástalanul nézünk ki. A mai nap a szűz jegyének megfelelően az apró dolgok istenének óvó karjai közt fekszik. Ma a kitűzött céljaink körül kell munkálkodnunk. Olyasmiket lesz esetleg erőnk elvégezni, amit már régóta halogattunk. A lakás karácsonyi díszbe öltöztetésével, a díszek és ajándékok megalkotásával alkotódjunk mi is teljesé. Vessük a magját a szeretetnek, hogy aratáskor  beérett lelkünkre büszkék lehessünk.