Tarka mellény

Szülői ház. Itt mindig van valami, amiből egy másik valami alkotható. A tárgyak kérlelnek engem. Feldolgozhatatlan mennyiségben fekszenek utamon és útszélemen, régi szobám , padlás és pince mélyén. Lomnak tartott csodák, amiben  a munka életet tud lehelni. Az időráfordítás. Á.... a jó napokon képzeletem  határtalan. Irány a padlás. Bujkálok lehajtott fejjel a gerendák között. A régi káosznak vége, minden dobozban és zsákban, fellógatva , kiteregetve, besózva, becsomagolva. Régi fonalaim egy átlátszó nylon zsákban. Kamaszfonalak ezek. Ahogy a kezembe veszem a gubancos közepüknél, és bolygatni kezdem őket, mintha megszállna valami olyan régen elfeledett érzés, aminek létezéséről  a sejtjeim még nem értesültek. Most orr és tüdő formájában múltat szippantok. Kézként múltat tapintok. És a szem...Az érzékszervektől idézést kaptam. Minden darab érzelemcsomag. Ez a kék, amiből az első poncsót kötöttem, itt a kis batyu, amit többször is szétbontottam, ez a sárga fél sál nem is olyan katasztrófa, jól jön hozzá ez az acélszürke. A lila, szürke, fekete omlós pulóver, amiben évekig suliba jártunk, először én, majd a húgom. Félig kikötött sapka, eltorzult kesztyűforma, ahol mindkét hüvelykujj balos. Mennyi félbehagyott és felesleges munka áll itt, mennyi tekerés és matringolás, kötés és bontás. A keskeny ablakú fényben, a porcsíkok között ,egy részét kiválogatom. Az udvaron izzadtan hordom a fonal mosáshoz a vizet, és áztatok, és teregetek. Este már be is szedem őket, és a lámpafénynél megtekergetem őket. Kis gömböcskék vesznek körül. Szétgurulva a konyhakövön, mint a józsefattilás üveggolyók. Még rajtuk a kamaszkor mosolya, de nincs már az emlékidéző illat. Anyám és apám is felváltva csodálja, hogy ez is milyen régen volt, hol is van a hogyishívják és, hogy emlékszel arra a kis mellényre? Nem emlékszem már. Külön emlékeink is vannak ugyanarról. Most új kép lebeg előttem. Egy tarka mellény képe. Ami még nincs. Most horgolom. Középről a háta, majd a lehagyott szemekből az ujja. Pár nap. Kész egy újabb emlék: a tarka horgolt mellény. Mert minden emlék lesz egyszer. Az is, hogy fent jártam a kamaszkor padlásán és apám, anyám körbe kerített a saját élményeivel. Női létem örömét megtűzdeltem ezzel a kis nyárbúcsúztató tarka mellénnyel. Majd ha a tél lesz életem évszaka, melegen ölelem magamhoz ezt a mellényt a szüleim foszladozó emlékével együtt.

Szvádhisthána csakra: a szexualitásunk kereke

Az erő elhagyta első földi állomását. A létben való megszilárdulást, most más tendenciák segítik. Csíraként indult a gyökerekben, és elérkezett az idő, hogy kilépjen a fénybe. Oda, ahol már látszik. A polaritások, kétélűségek világában. Itt már a lehetségest a bizonyosság váltja fel. Az egységet a kettősség karolja. A megfoghatóságában veszélyek lapulnak. Mert vagyok én, és lett a világ. A másik megjelenésével lettem én én, és a másik a másik.Emberből nő vagy férfi. A láthatóságban fény derült milyenségemre. Mindarra, amire igent mondok, és mindarra ami  a nemem. A burokból kiszakadtam. Így az egységből, amit a burok magában hordozott kétség lett. A világosság felismerést hozott és egyben elhatárolódást. Úgy mondom ezt, mint egy egyetemes törvényt. Merthogy az. Ahol kétségek merülnek fel, ott nehezen megvalósítható az egység. A természet erői, amelyek eddig titokban munkálkodtak a láthatatlan gyökerekben, a föld mélyén, a sötétben, a karakter nélküli formák színterén, az ismeretlen és tudattalan ösztönösségben, ezen a szinten láthatóvá válnak. Burjánzás kezdődik. A földi minőség vizes lesz, mint amikor a földet megöntözik. Az emberi testben a nemi szervek és a köldök között találjuk létünknek eme újabb kerekét. Pontosabban a köldök és a farokcsont között félúton helyezkedik el (köldök alatt kb. 2 ujjnyira). Ez a csakra egy picit gyorsabban örvénylik, mint a vörös gyökércsakra.  Mint amikor meglódulnak az események, mert hirtelen célt találnak. Az erőteljes piros színből, amire a kezdetekhez szüksége volt, narancssárga lesz, veszít a hirtelenségéből és ösztönösségéből. Mivel minőséget vált, átalakulását más jelenségek kísérik.Teremtővé válik. Olyan erővé, amiben alkotásra, a dolgok megváltoztatására törekszünk. Buzgólkodásunkban nemcsak a kreativitásunk, hanem ennek mintegy megerősítőjeként, a nemi energiáink öltenek testet. Nem csodálkozhatunk, hogy az ivarmirigyek e munkakör kivitelezői és rajtuk keresztül a tesztoszteron, ösztrogén és a progeszteron hormon. Működésük egy sor érzelmi modellt követ, amelyek további kihatással vannak a hangulatainkra.
Ezeken a vivőeszközökön keresztül nyilvánul meg tehát érzelmi életünk, a másik nemmel való kapcsolatunk. Ezzel a csakránkkal lépünk a magunk intimitásából a mások, de inkább az "egy másik" intimitásában. Helyszíneként ez az erő a gerincoszlop keresztcsonti szakaszát és a medencét választotta. De természetesen ide tartoznak a nemi szervek, a vese és a hólyag is. Talán érthető a víz elemből, ami ennek a keréknek a sajátja, hogy miért ide tartozik a nyirokfolyadék, és maga a kiválasztás folyamata ugyanúgy, mint a női ciklusok a maguk teljességében.Ha ez a csakra jól működik, akkor elősegíti azt, hogy szexuális és testi örömöt kapjunk, illetve adjunk át. Amennyiben a testünkkel kapcsolatban aggodalmaink vannak vagy stresszesek vagyunk, akkor ez a csakra zsugorodni kezd, és szennyezetté válik. Emiatt fáradtságot és csüggedtséget érezhetünk. Viszont ha túl sokat foglalkozunk a testünkkel, akkor túlméreteződik a csakra és szintén szennyezetté válik. Most már csak az lehetne a kérdés, hogy mikor optimális az elég, és mikor sok. Amint tudjuk a nálunknál bölcsebbektől: az elégséges  közelebb van a minimálishoz, mint a maximálishoz. Az elégséges pedig az a jó érzés, amivel elégedettek vagyunk a testünkkel. Ha ehhez néha extrák is kellenek, rendben. Rendben, amíg senki más rovására és a magunk kárára nem megy. Az optimálisban való gondolkodás arra tanít bennünket, hogy a testünk nem cél, hanem eszköz, amihez örömet társítani  nem bün, hanem egyenesen kötelesség. De arra is tanít, hogy a testnek nem a maximális jár, mert ez elveszi életünk más területéről a hangsúlyt és az örömöt a testi élvezetekben maximalizálná. A test teljességét nem a test tökéletessége adja, hanem a tudat jelenléte benne. A pénz, mint a mai kor emberének biztosítéka az életbe maradáshoz, szintén ide tartozik.Talán nem véletlen, hogy a szexualitáshoz olykor olyan szorosan oda tartozik a pénz, nemcsak mint kifizető eszköz, hanem, mint motiváló erő is a szexuális partnerek megválasztásában és az utód gondviselésében. A pénz akárcsak a teremtő erő, áramlani szeret, nem pedig megakadni. Ilyenkor az odaadás válik a legfőbb tanulási feladattá. Ezen a szinten a belebocsátkozás lesz a legfőbb szempont, ahhoz, hogy az erő áramolni tudjon.

Míg a gyökércsakra szintjén az "én" állt a középpontban, addig  a második csakra szintjén az ember a másik felé fordul. Itt már a szociális kapcsolatok is fontosak. Ezért válik témává ezen a szinten a féltékenység. A másik fél féltése. A fél élet kiegészítését célzó mindennemű tevékenységgel együtt jár, az ingázás a szabadság, és a kötöttség között. Ezeket a nyilvánvaló ütközésekkel járó találkozásokat a szenvedély kíséri, aminek kezelése megtanít a másokra való odafigyelésre, az önmagunk túllépésére és a vágyak időzítésére.Ezért történhet az meg , hogy ha feszülté válik egy viszony a másik nemmel, akkor megjelenik a szexuális vágyak kényszerű kielégítése vagy elfojtása.A visszafogott érzelmek és az önbizalomhiányból fakadó ridegség rátelepszik a szexualitásunk kerekéhez kötött szervekre és megterheli őket.Lassítja működésüket energiapangást hozva létre, gyulladást, fájdalmat rögzítve ezen a területen. Ez a terület a deréktáji összes szervét is érinti nemcsak az ivarszerveket. Sok konfliktusunk ide csapódik le, és mint ahogyan lenni szokott itt is oldható. Férfiaknál a here problémák köthetőek ide, amelyek olyan félelmekre utalhatnak, amit nem tud megoldani, megélni  a jelenlegi élethelyzetévben. Történetesen lehet ez egy olyan szexuális szükséglet is, ami nem kerül, nem kerülhet kifejezésre. A nőknél leggyakoribb félelem a termékenységgel kapcsolatos. Ha itt érintettek vagyunk, akkor gyakran tudattalanul vágyunk gyermekre, vagy félünk saját termékenységünktől. A szexualitáshoz kötődően vannak itt olyan területek is, amelyekről elsőre nem is gondolnánk, hogy idetartoznak. Például az altesten felgyülemlő zsírpárnák. Ezek védőpáncélt képeznek, amely a szexualitás elleni, többnyire tudattalan védekezést mutatják. Ebben az esetben is a szexualitás iránti saját igény és a gyöngédség iránti szükségleten érdemes meditálni.A be nem gyógyult érzelmi sérülések visszatartják a női és a férfi energiákat, s így az életerőt is. A sérelmek feldolgozása, elengedése, önmagunk és a párunknak való megbocsátás által újra megindul az egészséges energiaáramlás. Ezt az energiaáramlást hordozza a föld második csakrájának nevezett Titicaca-tó is. A Titicaca-tó az Andok félelmetes hegycsúcsai között, Peru és Bolívia határán található. 3820 méterrel a tengerszint feletti elhelyezkedésével a világ legmagasabban fekvő hajózható tava. A legendák szerint döbbenetes dolgok találhatóak a tó mélyén, hiszen itt már akkor is laktak emberek, amikor még a Hold sem ragyogott az égen. Aztán egyszer csak megjelent a Hold, ám leesett, és pontosan erre a helyre zuhant, maga alá temetve az épületeket. A történet szerint a Hold által vájt lyuk megtelt vízzel, és így keletkezett maga a tó.A hely nagyon szépen tükrözi mindazt ami a termékenység és szexualitás kapcsán egy természeti közegben eszünkbe juthat. Tisztasága és burjánzó természetessége inspiráció és követendő példa arra, hogy hogyan beszéljük testünk nyelvén a vadon szavaival.

Manipura csakra: a napfonatunk kereke

Az erő már megforgatta létünk két alsó kerekét. A gyökereknél biztosította életbe maradásunkat, majd megalapozta alapvető szükségleteinket. Feltöltötte a túlélés raktárát. A nemi szervek szintjén  kinyílt a többi ember fele. Alkotásokban bocsátkozott a teremtés sokféle színterén. Most ez az erő a köldöknél tart. Ezen a napfonatnak nevezett helyen, az akarat képességével, célokat keres. Arra tör, hogy akaratával egyedi helyet vívjon ki magának, és ezeket újabb  becsvágyakkal megfűszerezze. A gyökereknél, ha úgy vesszük belégzés történt, hiszen minden törekvésünk a magunk fenntartása körül járt. A szexualitással, amikor a világ megjelenik a számunkra, megtörténik a kilégzés. Most szükségszerűen egy újabb belégzés következik. Mivel itt jelennek meg az érzések, a létezés újra intimmé válik. Vagyis bizalomra tesz szert. A bizalomból olyan  tettrekészség lesz, ami már nem a puszta túlélés és továbbszaporodásért tevékenykedik. Fókuszában az energiaszint megemelése és fenntartása áll. Mindezt annak érdekében, hogy élet étvágyát kielégítse. Amit megkíván azt megszerezze. Ami felett megteheti afelett hatalmat gyakoroljon. Ha ez a központ egyensúlyban van, akkor irányítani tudjuk életünket, erőnket a közjó érdekében tudjuk működtetni. Ha nincsen egyensúlyban, akkor gyógyítása megszünteti a tehetetlenség és rendezetlenség érzését, valamint a másik feletti dominancia igényét. A tűzes sárga szín jellemzően összefoglalja szimbólumait.  A rendezetlenségben nem vagyunk a dolgok természetes középpontjában, és ez hihetetlenül sok energia veszteséggel jár együtt. A kibillentség nem csak azért igényel azonnali segítséget, mert kényelmetlen, hanem mert megfoszt attól a lehetőségtől is, hogy a saját történetünk szerint éljünk, és nem mások elvárásai szerint. A napfonatcsakra tehát az ember testében a köldök tájékán helyezkedik el, a Föld felszínén pedig Ausztráliában található, az egykor őslakosok által birtokolt vörös hegyen, az Ulurun. A hely Ausztrália legismertebb nevezetessége, egyben a Föld legnagyobb egy darabból álló sziklatömbje. Évente milliók látogatják, aminek hátulütője, hogy sokan nem tisztelik azt, hogy az itt élőknek ez a hegy jelenti a legszentebb helyet a világon. Azt, hogy ennek a monumentális sziklának mágikus ereje van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a park ausztrál vezetése hétről hétre rengeteg csomagot kap, bennük pedig azok a kövek vannak, melyeket a mohó turisták küldenek vissza, mivel azok bajt hoztak rájuk. Az őslakosok szerint, aki innen követ visz, szerencsétlenséget idéz a saját fejére.  
A napfonat csakra tehát a becsvágy és az akarat uralása. Az agresszió kezelése, a hatalom gyakorlása. Az alázat megtanulása. Ehhez a csakrához, a tüzes energiák társulnak. Szenvedélyekről, haragról, és az érzékek feldolgozásáról van itt szó. Felelős az önbizalomért vagy annak hiányáért. Az önbecsülésért. Önmagunk felvállalásáért, önállóságáért. Ha blokkolt a csakra, túlzott racionalizmus, hatalmi vágy, elégedetlenség, ingerültség, önbizalomhiány, félelem, kedvtelenség, bizonyításvágy, idegesség, irigység és maximalizmus jelenhet meg. Olyan jelenbéli vagy múltbéli élmények, amelyekben úgy érezted, hogy egy másik embernek hatalma van feletted. Attól való félelem, hogy más kontrollál bennünket.Mi a feladatunk ebben a világban,miért is születtünk?A magánytól való félelem,a bizonytalanság,a függőségek,a ragaszkodások,a lelkierő hiánya,a másik elismerésétől való függés,az erőszakosság és hatalmaskodás,a túlérzékenység és az élet értelmének nem látása ehhez a csakrához köthető.Bármilyen emésztőrendszeri probléma,gyomor máj, lép, epehólyag, idegrendszer, hasnyálmirigy, cukor betegség,kimerültség és a hason lévő túlsúly mind ehhez a csakrához rendelhető. Konfliktusaink, amelyekben akadályokban ütközünk, letörik a becsvágyunk, vagy túlságosan is előtérbe kerül, ezeket a szerveket betegítheti meg.Ilyenkor jó, ha elkezdjük megválaszolni ezeket a kérdéseket.Mihez vagy kihez ragaszkodunk?Milyenek a másokhoz fűződő kapcsolataink?Képesek vagyunk-e önmagunkat képviselni?Letörtek kedvetlenek vagyunk?Elégedettek vagyunk-e az életünkkel?Van-e energiánk mindenre?Meg akarunk-e felelni mások vagy a társadalomelvárásainak? Milyen a viszonyunk önmagunkkal?Milyen lelki,érzelmi vagy fizikai függőségeink vannak? Ha bármelyik válasszal kapcsolatosan bizonytalanságaink vannak, vagy sebezhetővé tesz a megválaszolásuk akkor tudhatunk, hogy ennél a csakránál energia elakadás történt. Aki tiszteli önmagát és másokat az sugárzó életerőt áraszt és életére a nyitottság jellemző. Ennek a keréknek a harmonikus mozgását a legjobban az életvidám és tettvágytól megfeszült test jellemzi, amiben harmonikusan váltja egymást a megfeszült  akarat az elengedéssel. Ezen a szinten az egzisztencia legfőbb alapja és támasza a tapasztalatok megszerzése és azok hatékony feldolgozása.
Mivel a köldökcsakrához a mozgás, a változás fogalma társul, itt készen kell lennünk mindenfajta olyan változásra, ami a megrekedést kizárja a dolgok meglévő rendjét felborítva,

új rendet hoz. Itt történik az önmagunk átalakítása, erővel, akarattal rendelkező lénnyé. Ha ezzel a csakrával foglalkozunk, az segít a különbségek áthidalásában és a teljesség elérésében a személyiség szintjén. Nem szabad engednünk, hogy az elme (ego) elnyomja bennünk a szívet, vagy a logikát képviselő bal agyfélteke eluralkodjon az intuíciót és kreativitást jelentő jobb félteke fölött.A köldökcsakra ereje gondoskodik arról, hogy fönntartsuk kapcsolatunkat az egész emberiséggel, ám mégis egyéniségek, egyediek maradhassunk. Megfelelő működés esetén tehát: boldognak, szabadnak érezzük magunkat, úgy érezzük, helyesen cselekszünk, optimisták vagyunk, rendben van a munkánk, jó helyen vagyunk. Lelkünkben ilyenkor friss erő költözik, ami a jelen minden pillanatát a maga teljességében segíti meglátni, és tovább tud lökni a szeretet és együttérzés új dimenziói felé.

Anahata csakra: a szívünk kereke

Az életenergia eljutott a lélek kapujába. Itt, ahol dobban a szívünk, kinyílnak az érzelmeink. Pulzálnak, áramolnak, hozzák-viszik belső és külső történéseinket, kreálva hozzá csak ránk jellemző, személyes érzésvilágot. A képek, a szavak és a hangok itt alakulnak át tényekből, érzésekké. A szegycsontunk alatt megbúvó szívcsakránk már a megismerés, és a tudatosság szintje. Olyan erőképlet van itt jelen, ami tudatosságra ösztönöz bennünket, és hajtóerőt ad ahhoz, hogy megismerjük spirituális énünket. A kis herceg óta tudjuk, hogy "jól csak a szívével lát az ember", vagyis az igazi megismerés a szeretetből fakad, és a szívből származik. A zöld és a rózsaszín, ami ennek az energiakeréknek a sajátja jól érzékelteti azt a friss és gyermeki örömet amely ennek a helynek a sajátja. Itt a mellkas közepén, szédült táncba kezd a személyesség és egyetemesség is, hiszen míg a szeretet személyessé válik,addig az egyéni érdekek egyetemessé. A negyedik csakrán keresztül jut kifejezésre az a képességünk, hogy átérezzük a lényünket, egyetértsünk önmagunkkal, együtt érezzünk és egy hullámhosszra kerüljünk másokkal. Ezen a központon keresztül fogjuk fel a természet szépségét, valamint a zene, a képzőművészet és a költészet sugallta harmóniát. Most összegyűjthetjük azokat a lelki erőinket, amit eddig szétszórtunk létünk fenntartására. Kiléphetünk önmagunk érdekeltségeiből, akár a teljes önfeladásig. Ami eddig minket táplált, azt most mások táplálására fordítjuk. Középpontban érkeztünk a szó jelképes és valódi értelmében is, hiszen alatta és, felette is három energiaközpont van a testhez kötődő szinteken. Talán nem véletlen, hogy itt a szívünk alatt hordozzuk gyermekünket is, aki a lenti három erőközpont útján egészen a szívünkig fészkeli be magát. Ez az erőközpont, átmenetet jelöl két olyan energia forgás között is, amelyek nélküle nem tudnának összehangolódni. Alatta helyezkednek el a személyes önfenntartás, túlélés, biológiai létfenntartás kerekei, fölötte a személy feletti tudatosságé. Szimbóluma a hatszög, amely világosan ábrázolja, miként érnek egymásba a három alsó és a három felső csakra energiái. A szív csakra a levegőnek, mint természeti elemnek, illetve a tapintásnak, mint érzékszervi funkciónak van alárendelve. Ez a szív mozgékonyságát a valamely irányba tartó mozgást, a kapcsolatteremtést, a megérinthetőséget és a dolgok megérintését jelenti. Itt vagyunk hát a kályhánál, ahogy szokás mondani, már csak azért is, mert itt az erő  melegséget sugároz, és megihleti az emberi szellemet. Akár egy légfújó, ami feléleszti a lángot. Itt van tehát létünk tűzhelye. Itt találkozik a földből felemelkedő női energia az égből eredő férfi energiákkal.Azzal, ahogy másokat vagy önmagunkat gondozzuk, erőket szabadítunk fel.Márpedig az a mód, ahogyan érzelmeinket megéljük, tudatosítjuk és azt másokkal megosztjuk, mind mind árulkodik életerőnk áramlásáról. Szívélyességünk szó szerint szíven érint másokat. Szűkkeblűségünk viszont, szűkké teszi az áramlás folyamát. A lelkesedésünk is innen merítkezik, hiszen lélekkel telinek lenni pontosan azt fejezi ki, ami ennek az erőközpontnak a sajátja:önmagunk középpontjában lenni az itt és most-ban. Csak ami a középen van az áramolhat, legyen szó zenéről, táncról, szerelemről, gyerekszülésről, ételkészítésről. A periféria a központ fele törekszik, és ha már ott van, akkor tud csak mások fele áramolni. Ide köthető a segítőkészség, az érdeklődés más emberek iránt, és a reményteljes vidámság. Minél inkább meg tud történni ez a könnyed örömteliség, annál inkább biztosak lehetünk abban, hogy az idetartozó szerveink egészségesek maradnak. Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg, és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit.
Valódi átalakuláshoz az ego meghaladása szükséges, mert csak így fejezhetjük ki a valódi szeretetet. A szívmeridián- a kézen ér véget, szimbolizálja, hogy a dolgok megérintenek minket. Az érzelem arra ösztönöz minket, hogy cselekedjünk. Ha a szívünk megnyílik, nem hajhásszuk többé az önös örömöket.Ilyenkor kezet nyújtunk másoknak. Érintünk, érintődünk.
Ez az erőközpont irányítja a tapintás-érzékelést, a szívet, a mellet, a bolygóideget, a vérkeringést, és az immun- és belső elválasztású mirigy rendszert. Mivel minden energia központunk kerekéhez, fizikai szinten egy-egy endokrin mirigy is tartozik, ide a titokzatos csecsemő mirigy került. Ez az egyetlen az immun szervek közül, aminek közvetlen agyi kapcsolata van. Mivel hozzá közel, a légcső és a nyelőcső közti területen futnak a nagy nyirokpályák, a csecsemőmirigy egészen különleges helyet foglal el, aktívan részt vesz szervezetünk energia-háztartásában, az idegrendszerünk és hormonrendszerünk, illetve nyirokrendszerünk és immunrendszerünk közötti kölcsönhatásban. Ha  jól működik, akkor nem alakulnak ki az emberben különböző félelmek, fóbiák, szorongások, illetve nem alakul ki túlzott szkepticizmus. Nagyon sok gyerek ösztönösen ütögeti a mellkasát, ugyanis a csecsemőmirigyet lehet, és érdemes külsőleg is aktivizálni. De mint mindennek, ami úgymond a szívünket megmelengeti kísérője a nevetés ezért ide tartoznak az olyan külső tevékenységek is, amelyek nevetésre ingerelnek. Szívcsakránk megmelegítése történhet szerelemmel, a harmóniával, és a belső átalakulással, sőt azzal is ha nem érzem magam magányosnak. Amint nehezemre esik másokkal kapcsolatot teremteni, rögtön megérezhetem ennek a keréknek az elakadását.A probléma hátterében, egy olyan gondolati séma is állhat, hogy az az érzésünk van elvesztettünk valamit vagy valakit. Elvettek tőlünk valamit, amit egyébként nem adtunk volna oda.Kiüresedtünk. Nincsen aki szeressen.Mielőtt ezeknek az érzéseknek teret engednénk, a tudatosulás első mozdulatánál vegyünk egy mély levegőt, úgymond mozgassuk meg intenzíven a mellkasi részt. Ugyanis az érzés önmagában csak egy tényt közöl: egyedül maradtam, megcsaltak, becsaptak, nem szeretnek, de a módot ahogyan mi ebbe belelovaljuk magunkat, azt mi magunk választhatjuk meg. Bármilyen furcsa, szívcsakránkon keresztül a levegő segítségével lépünk kapcsolatba a külvilággal. A levegő az az egyetemes minőség, amely mindent mindennel összeköt, pontosan olyan, mint a szeretet. Sokan azt gondoljuk, hogyha megcsalnak bennünket arra csakis  felháborodottan reagálhatunk, pedig jogosan reagálhatunk rá nyugodtan és elengedően, sőt megbocsátóan is. A kiállást a saját jogainkért, az ilyen magatartás fogja igazolni. Természetesen, egy krónikus lelki nyomorúságban tengődő hozzáállást, sokkal nehezebb megváltoztatni, hiszen ezek már megkövesültek, a szívünk tájékán lerakodtak. Talán már testi tüneteket is okoznak. Ilyenkor, a mások fele fordulás segít. Ha nem szeret bennünket az, aki a mi szeretetünk tárgya, akkor meg kell tanulnunk egész lényünkkel olyanok fele fordulni, akik szintén szükséget szenvednek a szeretetben. Szakítás után lenni, nem egyszerű érzelmi állapot, hiszen szívünket tépi a bánat, kiüresedtünk, marcangoljuk magunkat. Ilyenkor is az tesz jót, ha az első hullámok után átevezünk mások probléma tengerébe, mintegy feledve a mienket. Ez a más vizekre evezés, megtanít aztán bennünket arra, hogy hogyan kezeljük saját szívszorító történeteinket is.Külön érdekesség, hogy ennek az energia állapotnak az egyik kifejeződési formája a hisztéria. A hisztéria, mint elakadt szeretet. Úgy is mondhatnám, hogy amikor nem lehetséges a direkt beszéd arról, hogyan is érzünk, akkor ez a mások számára ijesztő magatartás veszi kezdetét.
Nyilván, ennek a csakrának az alul működése esetén képtelenek vagyunk viszonozni a szeretetet, félünk feltárni legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket.Ilyenkor meg kell keresnünk saját belső központunkat, azt a helyet ahol biztonságban töltekezhetünk, ahol megnyugszunk, ahol feltölthetjük kimerült tartalékainkat.
Észlelhetünk magunkban olyan kibillentségi helyzetet is, melynek során szeretetünkkel rátelepszünk másokra. Ilyenkor szinte zsarnokokká válunk, és birtokolni akarjuk szeretteinket. Szükségszerűen csalódunk az emberekben, mert túl sokat adunk magunkból, az energiánkból, szeretetünkből azoknak, akik nem ezen a túláradó szinten képesek érzéseinket viszonozni. Az is előfordulhat, hogy mi nem vagyunk fogadóképesek e másfajta szeretetre. Tehát szívünk energiái képesek megváltoztatni környezetünket. Egyesítik, kibékítik az embereket. Melegséget és kedvességet sugároznak magukból, ez megnyitja embertársaik szívét, lelküket bizalommal és örömmel tölti el. A segítés magától értetődő. Érzéseinket nem befolyásolják kétségek és bizonytalanság. Azért adunk, mert örömünk van benne, cserébe semmit sem várunk. Mindent amit teszünk, tiszta szívvel tesszük. Rájövünk milyen fájdalmat okoz a szeretettől való elszakadás, és átéljük az együvé tartozásból származó örömöt. Képesek vagyunk elkötelezett kapcsolatokra. Munkahelynél többet jelentő hivatásra. Ha a munka nem csak egy állás, a szívcsakra elégedett. 
Többféle elmélet született már arra, hogy a föld szívdobbanása hol hallható. Mi magyarok, szeretjük hinni, talán jogosan, hogy ez a Dobogókőnél ki is tapintható.Maga a  pilisi és visegrádi hegyvidék együttese  a térképeken is jól láthatóan szív alakot formáz. Jól látható a kissé elnyújtott szívforma, amelyet északon és keleten a Duna vize, délnyugaton pedig a Vörösvári-ároknak nevezett völgyrendszer ölel körbe. Bárhogyan is van töltekezni tudunk ezen a helyen és megdobban a szívünk ha elengedjük a fölös gondolatokat, és a kétségek helyett az egységre összpontosítunk.

Ajna csakra: a homlok kereke

Belobbantak a test törzsi szintjén az erőkörök. Megfordultak a létfenntartás, a szexualitás, majd a hatalom,  a szeretet és a kommunikáció kerekei.Az erő megmozgatott a testhez kötődő összes tevékenységünkben. Most az arcon, a két szemöldök között, elérte azt a pontot, amit  homlok csakrának nevezünk. Ezt a helyet, szinte az összes kultúra az elme lakhelyének tartja. A homlok színterén tehát új kerék fordul. Ez a csakra ugyan a két szemöldök között, a koponya és a tarkó által behatárolt térben nyugszik, de hatása az egész test szintjén érzékelhető. A szervezetben a szem, az arcüregek, a koponyaalap és a halántéklebeny tartozik hozzá. Belső elválasztású mirigye, a hipofízis az agyalapnak nevezett agyi részben helyezkedik el. Valaha az egész endokrin rendszer uralkodó mirigyének tartották, mostanra már kiderült, hogy a hipotalamusz által kiválasztott hormonok irányítják működését. Befolyásolja a növekedést, az anyagcserét és az egész szervezet kémiáját. Például azt a hormont állítja elő, amely szüléskor az összehúzódásokat okozza, és megindítja a tejelválasztást. Ezek a hormonok befolyásolják a növekedést, inzulinkiválasztást, tejképzést, testnedveket, és a mellékvesekéregre és nemi szervekre hatnak.Értelemszerűen uralja a szemeket, a koponyaalapot, arcot, fület,orrot, arc - és homloküreget, kisagyat, központi idegrendszert. A látóideg kereszteződésében van, így az érzékelést is hangsúlyozza.
 A létet fenntartó erőegyüttes itt olyan erőket mozgósít, amelyek egy magasabb tudatszint létezését teszik lehetővé. Itt történik meg tehát az észlelés, és az irányítás bonyolult folyamata. Az irányítás, feltételezi az irányt is, ahová terelni szeretne,ezért segítségével a létet tudatosan érzékeljük. Az elme, a valódi tapasztalás eszköze itt a fizikai síkon. Az érzékszervek csak az eszközei. Elménknek megadatott az, ami semmi más részünknek sem sajátja: önmagáról gondolkodhat. Születésünkkel behangolódunk a három dimenziós világ rezgésszámára, ezért teljesen azonosítjuk magunkat a fizikai testünkkel. A test csak azért van, hogy hordozzon bennünket ebben a világban. A test profi intézője, vezére és alkotója, az elme, aki ismeri az adott létsík viszonyai, vagyis tudatosságra képes. Egy élőlényt akkor nevezünk tudatosnak, ha a környezetéről egy megfelelően komplex modellt alkot, és a szerint cselekszik. A gondolatok, a világról elképzelt igazságaink, annyira szubjektívek, hogy csak egy láthatatlan közmegegyezésnek köszönhetően tűnhetnek valósnak. Világunkat magunk alkotjuk az elménk segítségével. Mi vagyunk a felelősek ezért az alkotásért.
Kiszolgáltatottságunknak és a külső körülmények kizárólagosságának, ezen a szinten szükség szerűen meg kell szűnnie. Támpontunk egyedül a saját elménk lehet. Meg kell tanulnunk azt a felelősség vállalást, amiben már senkire nem támaszkodunk, és semmilyen külső eszközt nem veszünk igénybe. 
 A képzelőerőnk nyújtotta képességeink is a homlokcsakra aspektusába tartoznak. A múlt vizualizálása, a jövőre vonatkozó pozitív képek létrehozása, valamint a fantáziálás ennek az erőtérnek a megnyilvánulásai.  Az ibolyaszínt társítjuk hozzá. Míg a „fizikai szemünkkel” az anyagi világot látjuk, addig ezzel a harmadik szemnek is nevezett energiaközponttal a fizikai feletti síkot érzékelhetjük. Mivel a telepátiával, intuícióval, álmodozással, képzelődéssel hozható összefüggésbe, szerepe és hatása túlmutat a látható eredményeken. Szerepet játszik az alkotásban és annak elismerésében, hogy a látottak jelentős hatást gyakorolhatnak ránk. Még ha nem is vagyunk tudatában, mindannyian érzékenyek vagyunk a környezetünkben látható képekre.Főleg ami érzékeny idegi vagy fizikai állapotunkban ért bennünket, vagy létünk hajnalán a gyerekkorunkban amikor még minden információra nyitottabbak voltunk. Ezért is nem ajánlatos gyerekkorban a vizualitás eszközeivel élni, hiszen a külső szájba rágós képi világ elveszi, de mindenképpen jelentősen csökkenti a belső képek megformálásának képességét. Azok a képek, amelyek meglendítik a fantáziát, azok segítséget jelentenek, mert a fantáziának kapaszkodókra van néha szüksége. Így míg a mozgókép megkönnyíti a fantázia dolgát, ki is zárja, hogy a számunkra megfelelő irányba tereljük, addig az állókép inspirációs forrás, aminek fája alatt jó megpihenni elálmodozva, tehát teremtve. Egy mese olvasása, és az ebből készült mesefilm nézése nem tűnik túl nagy különbségnek. Pedig ha egy gyerek olvas, akkor közben agytechnikailag rengeteg dolog történik. A betűket szavakká rakja össze. A szavak és mondatok képekké alakulnak át, fantáziavilágokká. Amit a gyerek agya elolvasott, az megjelenik lelki szemei előtt. Piroska megy az erdőbe. Itt egy gyerek sem a betűket látja. Ez hihetetlen fantáziateljesítmény: feketéből és fehérből egy képet megalkotni. Ezzel szemben hol van az előre legyártott, mirelit képi világ?  Mielőtt bekapcsolhatná az az ember a fantáziáját, már ott is a következő kép. Nagy igazság, hogy az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.
A homlokcsakra elégtelen működése szellemi tompasághoz, érzelmi közömbösséghez, és túlhajszoltsághoz vezethet.A túlságosan energetizált homlokcsakra fejfájásban, hallucinációban, rémálmokban és a koncentrációs készség zavaraiban nyilvánulhat meg. Vakság, különböző szempanaszok (zöld- és szürkehályog), agydaganat, agyvérzés jelentkezhet.
A folyamatosan visszatérő fejfájás általában arra utal, hogy nem vagyunk képesek az intuícióinkra hallgatni. Sok nő érzi úgy, hogy a gyermekével kapcsolatban erősek az intuíció, ezért érdekes a homlokcsakra szoros összefüggése az anyasággal.

A túl sok reális gondolkodás meggátol cselekedeteinkben, terhessé válik számunkra és fejfájást idézhet elő. Ellenkező esetben, az energiahiányos homlokcsakra jele lehet a rossz memória, a szemprobléma, a minták felismerése során tapasztalt nehézség, illetve az, ha az illető nehezen vizualizál. 
Zavarát mégis a legnyilvánvalóbban a hiányzó belátás és felismerés, zavaros érzékelés jelzi. Ilyenkor az ember elveszíti a bizalmát. Nem látja a jövőt, nincs jövőképe. Ilyenkor lehet rövidlátás,tanulási nehézség.A látászavarok többsége, így a rövidlátás, távollátás, kancsalság, kötőhártya-gyulladás mind arról árulkodik, hogy valamit nem szeretnénk látni és megtudni. A távollátó a jelenből a jövőbe szeretne menekülni, a rövidlátó a jövőtől tart, a kötőhártya gyulladásban szenvedő legszívesebben behunyná a szemét valami előtt. Ha az energiaáramlás akadályokba ütközik, csak a látható világ válik valóssá a számunkra. Életünket az anyagi vágyak, a testi szükségletek, és a meggondolatlan érzelmek határozzák meg. A lelki konfliktusokat fárasztónak és feleslegesnek találjuk, a spirituális igazságokat elutasítjuk, mert úgy véljük, ezek csak képzelgéseken alapulnak, értelmetlen álmodozások, amelyeknek nincs gyakorlati jelentésük. Gondolkodásmódunk főként a világban uralkodó vélemények és nézetek irányában fejlődik. A nehéz helyzetekben könnyen elvesztjük a fejünket. Előfordulhat, hogy nagyon feledékennyé válunk. A hatodik csakra csökkentett működésével gyakran együtt járó megértési zavarok figyelmeztetnek bennünket arra, hogy nézzünk jobban önmagunkba, s lelkünknek azokat a tartományait is ismerjük meg, amelyek a látható felszín mögött rejlenek. Nagyon súlyos esetben gondolataink összekuszálódnak, zűrzavarossá válnak, s a fel nem oldott érzelmi gócaink teljes befolyása alá kerülnek.

A földünk, mint erőtér, szintén rendelkezik homlokcsakrával. A föld úgynevezett elmeszékhelye feltételezhetően Irán és Afganisztán határán, a Kuh-e Malek Sia-hegyen található, és az emberiség közös tudatosságáért felelős. A spirituális nézetek iránt fogékonyak úgy gondolják, nem véletlen, hogy itt folynak a legvéresebb háborúk, hiszen a föld tudatát uralni a legnagyobb hatalom. Bár a hely különös erővel bír, most nem célszerű odalátogatni. Csak bízni tudunk benne, hogy hamarosan a megértés egy magasabb szintjének megélésével ez a helyzet megváltozik.Addig is tudnunk kell, hogy minden értünk történik, értünk emberekért, a mi üdvösségünkért.