Tarka mellény

Szülői ház. Itt mindig van valami, amiből egy másik valami alkotható. A tárgyak kérlelnek engem. Feldolgozhatatlan mennyiségben fekszenek utamon és útszélemen, régi szobám , padlás és pince mélyén. Lomnak tartott csodák, amiben  a munka életet tud lehelni. Az időráfordítás. Á.... a jó napokon képzeletem  határtalan. Irány a padlás. Bujkálok lehajtott fejjel a gerendák között. A régi káosznak vége, minden dobozban és zsákban, fellógatva , kiteregetve, besózva, becsomagolva. Régi fonalaim egy átlátszó nylon zsákban. Kamaszfonalak ezek. Ahogy a kezembe veszem a gubancos közepüknél, és bolygatni kezdem őket, mintha megszállna valami olyan régen elfeledett érzés, aminek létezéséről  a sejtjeim még nem értesültek. Most orr és tüdő formájában múltat szippantok. Kézként múltat tapintok. És a szem...Az érzékszervektől idézést kaptam. Minden darab érzelemcsomag. Ez a kék, amiből az első poncsót kötöttem, itt a kis batyu, amit többször is szétbontottam, ez a sárga fél sál nem is olyan katasztrófa, jól jön hozzá ez az acélszürke. A lila, szürke, fekete omlós pulóver, amiben évekig suliba jártunk, először én, majd a húgom. Félig kikötött sapka, eltorzult kesztyűforma, ahol mindkét hüvelykujj balos. Mennyi félbehagyott és felesleges munka áll itt, mennyi tekerés és matringolás, kötés és bontás. A keskeny ablakú fényben, a porcsíkok között ,egy részét kiválogatom. Az udvaron izzadtan hordom a fonal mosáshoz a vizet, és áztatok, és teregetek. Este már be is szedem őket, és a lámpafénynél megtekergetem őket. Kis gömböcskék vesznek körül. Szétgurulva a konyhakövön, mint a józsefattilás üveggolyók. Még rajtuk a kamaszkor mosolya, de nincs már az emlékidéző illat. Anyám és apám is felváltva csodálja, hogy ez is milyen régen volt, hol is van a hogyishívják és, hogy emlékszel arra a kis mellényre? Nem emlékszem már. Külön emlékeink is vannak ugyanarról. Most új kép lebeg előttem. Egy tarka mellény képe. Ami még nincs. Most horgolom. Középről a háta, majd a lehagyott szemekből az ujja. Pár nap. Kész egy újabb emlék: a tarka horgolt mellény. Mert minden emlék lesz egyszer. Az is, hogy fent jártam a kamaszkor padlásán és apám, anyám körbe kerített a saját élményeivel. Női létem örömét megtűzdeltem ezzel a kis nyárbúcsúztató tarka mellénnyel. Majd ha a tél lesz életem évszaka, melegen ölelem magamhoz ezt a mellényt a szüleim foszladozó emlékével együtt.