Anahata csakra: a szívünk kereke

Az életenergia eljutott a lélek kapujába. Itt, ahol dobban a szívünk, kinyílnak az érzelmeink. Pulzálnak, áramolnak, hozzák-viszik belső és külső történéseinket, kreálva hozzá csak ránk jellemző, személyes érzésvilágot. A képek, a szavak és a hangok itt alakulnak át tényekből, érzésekké. A szegycsontunk alatt megbúvó szívcsakránk már a megismerés, és a tudatosság szintje. Olyan erőképlet van itt jelen, ami tudatosságra ösztönöz bennünket, és hajtóerőt ad ahhoz, hogy megismerjük spirituális énünket. A kis herceg óta tudjuk, hogy "jól csak a szívével lát az ember", vagyis az igazi megismerés a szeretetből fakad, és a szívből származik. A zöld és a rózsaszín, ami ennek az energiakeréknek a sajátja jól érzékelteti azt a friss és gyermeki örömet amely ennek a helynek a sajátja. Itt a mellkas közepén, szédült táncba kezd a személyesség és egyetemesség is, hiszen míg a szeretet személyessé válik,addig az egyéni érdekek egyetemessé. A negyedik csakrán keresztül jut kifejezésre az a képességünk, hogy átérezzük a lényünket, egyetértsünk önmagunkkal, együtt érezzünk és egy hullámhosszra kerüljünk másokkal. Ezen a központon keresztül fogjuk fel a természet szépségét, valamint a zene, a képzőművészet és a költészet sugallta harmóniát. Most összegyűjthetjük azokat a lelki erőinket, amit eddig szétszórtunk létünk fenntartására. Kiléphetünk önmagunk érdekeltségeiből, akár a teljes önfeladásig. Ami eddig minket táplált, azt most mások táplálására fordítjuk. Középpontban érkeztünk a szó jelképes és valódi értelmében is, hiszen alatta és, felette is három energiaközpont van a testhez kötődő szinteken. Talán nem véletlen, hogy itt a szívünk alatt hordozzuk gyermekünket is, aki a lenti három erőközpont útján egészen a szívünkig fészkeli be magát. Ez az erőközpont, átmenetet jelöl két olyan energia forgás között is, amelyek nélküle nem tudnának összehangolódni. Alatta helyezkednek el a személyes önfenntartás, túlélés, biológiai létfenntartás kerekei, fölötte a személy feletti tudatosságé. Szimbóluma a hatszög, amely világosan ábrázolja, miként érnek egymásba a három alsó és a három felső csakra energiái. A szív csakra a levegőnek, mint természeti elemnek, illetve a tapintásnak, mint érzékszervi funkciónak van alárendelve. Ez a szív mozgékonyságát a valamely irányba tartó mozgást, a kapcsolatteremtést, a megérinthetőséget és a dolgok megérintését jelenti. Itt vagyunk hát a kályhánál, ahogy szokás mondani, már csak azért is, mert itt az erő  melegséget sugároz, és megihleti az emberi szellemet. Akár egy légfújó, ami feléleszti a lángot. Itt van tehát létünk tűzhelye. Itt találkozik a földből felemelkedő női energia az égből eredő férfi energiákkal.Azzal, ahogy másokat vagy önmagunkat gondozzuk, erőket szabadítunk fel.Márpedig az a mód, ahogyan érzelmeinket megéljük, tudatosítjuk és azt másokkal megosztjuk, mind mind árulkodik életerőnk áramlásáról. Szívélyességünk szó szerint szíven érint másokat. Szűkkeblűségünk viszont, szűkké teszi az áramlás folyamát. A lelkesedésünk is innen merítkezik, hiszen lélekkel telinek lenni pontosan azt fejezi ki, ami ennek az erőközpontnak a sajátja:önmagunk középpontjában lenni az itt és most-ban. Csak ami a középen van az áramolhat, legyen szó zenéről, táncról, szerelemről, gyerekszülésről, ételkészítésről. A periféria a központ fele törekszik, és ha már ott van, akkor tud csak mások fele áramolni. Ide köthető a segítőkészség, az érdeklődés más emberek iránt, és a reményteljes vidámság. Minél inkább meg tud történni ez a könnyed örömteliség, annál inkább biztosak lehetünk abban, hogy az idetartozó szerveink egészségesek maradnak. Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg, és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit.
Valódi átalakuláshoz az ego meghaladása szükséges, mert csak így fejezhetjük ki a valódi szeretetet. A szívmeridián- a kézen ér véget, szimbolizálja, hogy a dolgok megérintenek minket. Az érzelem arra ösztönöz minket, hogy cselekedjünk. Ha a szívünk megnyílik, nem hajhásszuk többé az önös örömöket.Ilyenkor kezet nyújtunk másoknak. Érintünk, érintődünk.
Ez az erőközpont irányítja a tapintás-érzékelést, a szívet, a mellet, a bolygóideget, a vérkeringést, és az immun- és belső elválasztású mirigy rendszert. Mivel minden energia központunk kerekéhez, fizikai szinten egy-egy endokrin mirigy is tartozik, ide a titokzatos csecsemő mirigy került. Ez az egyetlen az immun szervek közül, aminek közvetlen agyi kapcsolata van. Mivel hozzá közel, a légcső és a nyelőcső közti területen futnak a nagy nyirokpályák, a csecsemőmirigy egészen különleges helyet foglal el, aktívan részt vesz szervezetünk energia-háztartásában, az idegrendszerünk és hormonrendszerünk, illetve nyirokrendszerünk és immunrendszerünk közötti kölcsönhatásban. Ha  jól működik, akkor nem alakulnak ki az emberben különböző félelmek, fóbiák, szorongások, illetve nem alakul ki túlzott szkepticizmus. Nagyon sok gyerek ösztönösen ütögeti a mellkasát, ugyanis a csecsemőmirigyet lehet, és érdemes külsőleg is aktivizálni. De mint mindennek, ami úgymond a szívünket megmelengeti kísérője a nevetés ezért ide tartoznak az olyan külső tevékenységek is, amelyek nevetésre ingerelnek. Szívcsakránk megmelegítése történhet szerelemmel, a harmóniával, és a belső átalakulással, sőt azzal is ha nem érzem magam magányosnak. Amint nehezemre esik másokkal kapcsolatot teremteni, rögtön megérezhetem ennek a keréknek az elakadását.A probléma hátterében, egy olyan gondolati séma is állhat, hogy az az érzésünk van elvesztettünk valamit vagy valakit. Elvettek tőlünk valamit, amit egyébként nem adtunk volna oda.Kiüresedtünk. Nincsen aki szeressen.Mielőtt ezeknek az érzéseknek teret engednénk, a tudatosulás első mozdulatánál vegyünk egy mély levegőt, úgymond mozgassuk meg intenzíven a mellkasi részt. Ugyanis az érzés önmagában csak egy tényt közöl: egyedül maradtam, megcsaltak, becsaptak, nem szeretnek, de a módot ahogyan mi ebbe belelovaljuk magunkat, azt mi magunk választhatjuk meg. Bármilyen furcsa, szívcsakránkon keresztül a levegő segítségével lépünk kapcsolatba a külvilággal. A levegő az az egyetemes minőség, amely mindent mindennel összeköt, pontosan olyan, mint a szeretet. Sokan azt gondoljuk, hogyha megcsalnak bennünket arra csakis  felháborodottan reagálhatunk, pedig jogosan reagálhatunk rá nyugodtan és elengedően, sőt megbocsátóan is. A kiállást a saját jogainkért, az ilyen magatartás fogja igazolni. Természetesen, egy krónikus lelki nyomorúságban tengődő hozzáállást, sokkal nehezebb megváltoztatni, hiszen ezek már megkövesültek, a szívünk tájékán lerakodtak. Talán már testi tüneteket is okoznak. Ilyenkor, a mások fele fordulás segít. Ha nem szeret bennünket az, aki a mi szeretetünk tárgya, akkor meg kell tanulnunk egész lényünkkel olyanok fele fordulni, akik szintén szükséget szenvednek a szeretetben. Szakítás után lenni, nem egyszerű érzelmi állapot, hiszen szívünket tépi a bánat, kiüresedtünk, marcangoljuk magunkat. Ilyenkor is az tesz jót, ha az első hullámok után átevezünk mások probléma tengerébe, mintegy feledve a mienket. Ez a más vizekre evezés, megtanít aztán bennünket arra, hogy hogyan kezeljük saját szívszorító történeteinket is.Külön érdekesség, hogy ennek az energia állapotnak az egyik kifejeződési formája a hisztéria. A hisztéria, mint elakadt szeretet. Úgy is mondhatnám, hogy amikor nem lehetséges a direkt beszéd arról, hogyan is érzünk, akkor ez a mások számára ijesztő magatartás veszi kezdetét.
Nyilván, ennek a csakrának az alul működése esetén képtelenek vagyunk viszonozni a szeretetet, félünk feltárni legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket.Ilyenkor meg kell keresnünk saját belső központunkat, azt a helyet ahol biztonságban töltekezhetünk, ahol megnyugszunk, ahol feltölthetjük kimerült tartalékainkat.
Észlelhetünk magunkban olyan kibillentségi helyzetet is, melynek során szeretetünkkel rátelepszünk másokra. Ilyenkor szinte zsarnokokká válunk, és birtokolni akarjuk szeretteinket. Szükségszerűen csalódunk az emberekben, mert túl sokat adunk magunkból, az energiánkból, szeretetünkből azoknak, akik nem ezen a túláradó szinten képesek érzéseinket viszonozni. Az is előfordulhat, hogy mi nem vagyunk fogadóképesek e másfajta szeretetre. Tehát szívünk energiái képesek megváltoztatni környezetünket. Egyesítik, kibékítik az embereket. Melegséget és kedvességet sugároznak magukból, ez megnyitja embertársaik szívét, lelküket bizalommal és örömmel tölti el. A segítés magától értetődő. Érzéseinket nem befolyásolják kétségek és bizonytalanság. Azért adunk, mert örömünk van benne, cserébe semmit sem várunk. Mindent amit teszünk, tiszta szívvel tesszük. Rájövünk milyen fájdalmat okoz a szeretettől való elszakadás, és átéljük az együvé tartozásból származó örömöt. Képesek vagyunk elkötelezett kapcsolatokra. Munkahelynél többet jelentő hivatásra. Ha a munka nem csak egy állás, a szívcsakra elégedett. 
Többféle elmélet született már arra, hogy a föld szívdobbanása hol hallható. Mi magyarok, szeretjük hinni, talán jogosan, hogy ez a Dobogókőnél ki is tapintható.Maga a  pilisi és visegrádi hegyvidék együttese  a térképeken is jól láthatóan szív alakot formáz. Jól látható a kissé elnyújtott szívforma, amelyet északon és keleten a Duna vize, délnyugaton pedig a Vörösvári-ároknak nevezett völgyrendszer ölel körbe. Bárhogyan is van töltekezni tudunk ezen a helyen és megdobban a szívünk ha elengedjük a fölös gondolatokat, és a kétségek helyett az egységre összpontosítunk.