Női tarot rongyszőnyegen10.Szerencsekerék

Körbeforgó fénykörök, ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Az idő újabb feladatát kapod,
anyagba hagyhatod lelki lenyomatod.
A jelenségek örvényét űzöd,
mulandóságukra akaratod fűzöd.
Pecsétjét karod a mának,
de örömeid gyorsan tovaszállnak.
Bánatod nem tarthat túl sokká a percben,
felbukkanó vigasz léphet a helyébe.
Vonásait őrzöd egy-egy traumának,
de már az újabbak ködképei szállnak.
Forgatagból kezek emelnek, vagy húznak,
fogadd történésük mindenképpen jónak.
Maradásod gyötrik tovább űző utak,
szomjúságod oltják eléd jövő kutak.
Hiányod foltozzák, letépik ruhádat,
szétszedik és rakják, öröm koronádat.
Jelbeszédek zárnak, feltörik kódodat,
osztják és szorozzák kerek varázsodat.
Feldobnak, mielőtt a földbe döngölnek,
isteni törvények kerekébe törnek.

Női tarot rongyszőnyegen:9.Remete

Magányos fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked álmait szövöd.
Befolyások árnya ne terhelje lelked
tedd le most magadról a sokféleséget.
Egy ügy legyen most, botodra támasztva,
minden amit gondolsz, rímeljen szavadra.
Magányod legyen bölcsesség humusza,
minden tettednek ez legyen fókusza.
Állj őrt a szívekben, magányok óráján,
vigasztald meg őket haláluk óráján.
Tested üregéből vond ki energiád,
ne kívül, csak belül legyen meg a világ.
Amit megtapasztalsz  érleld felismeréssé,
így váltva magadat igazi értékké.
Kívülálló lettél, nem ad erőt a nyáj,
Nem segít az álca, nem fegyver a báj.
Magad lelkét, testét faragod és vésed,
a művelet mikéntje adja tisztességed.
Csendes pillanatát ne sivár zajokkal,
töltsd meg együtt érző, bölcs pillanatokkal.
Titkok birodalma nyílik meg előtted,
de cserében zajod kéri el belőled.

Kamasz pulover

Tükröz ez  engem. Vagyis a 15 éves énemet, ami a kor szellemében ágyazva büszkén alkotta meg ezt a mostanra már szörnyszüleménynek tűnő, minden testforma követést nélkülöző, kapucnis pulóvert. Akkor szuper ötlet volt, amit szuper kivitelezés és szuper hordozás követett. Olyan gimnazista évek, amelyek nagyrészt ebben a védőhálóban teltek. Aztán hoppá egyszer csak kiöregedtem belőle. Vagyis inkább csak felnőtt hozzá a húgom. Viharfelhők gyülekeztek a pulóver felett, hiszen egy ideig felváltva hordtuk, mint valami iker páros. Ugyanazzal a lelkesedéssel hordta mint én, aki nagylelkűen csak azért engedtem át neki, mert kissé rojtosra mosódott az alja. Mit szépítsem szakadoztak a fordulós szálak benne rendesen. Ott ahol a két szín összetalálkozik. Pedig milyen szépen kigondoltam én azt a fordulást, amikor a szuper kivitelezés kezdeti fázisában a fekete szín után az első lila szemecskéket elkezdtem bele kötögetni. Sokáig kapucni nem is volt rajta. Aztán egyszer csak kötöttem egyet. Nem is erre a pulcsira akartam rátenni, de végül....és jó döntés volt, mert így ez az absztrakt mű új életre kelt. Csavart mintát kötöttem bele. Ekkor próbáltam ki először, méghozzá egyből segédtű nélkül, ahogy azóta is teszem. A maceraságot sugallta nekem a csavart mintához  kötelezően felszámított segédtű, és én a maceraságot olyan luxusnak tartottam, amire nem tartottam igényt. Ezért a csavarni való szemeket egyszerűen csak megcsippentettem az éppen szabadon levő ujjacskáimmal. Na szóval így történik nálam a csavarás azóta is. Beidegződtem erre a csippentésre most már örökre. Sok mindennel vagyok így: megcsippentek valahogy egy hozzáállást az élethez aztán már nem is engedem, vagy az nem enged engem. Szinte nem is tudom elhinni, hogy tudnék valami segéddel is dolgozni. Sem eszközzel, sem emberrel. Macerás a szolgálatuk. Inkább improvizálom a magam életmódját pici csippentésekkel innen onnan. Tükröződőm mindenben, ami körülvesz. Ha valami idejét elmúlta bennem akkor hátrahagyom, és ha már senkinek sem kell, akkor átalakítom. Mint ahogyan ezzel a pulcsival is tettem a tavaly nyáron. Öt napon keresztül bontottam. Úgy emlékezem megkötni nem vett ki belőlem ennyi energiát. Bontáskor ugyanis, minden sorban vissza kellett csavargatni a szálakat. Vissza csavargatni. Szálanként átbújtatni és visszabújtatni. Minden tizedik sorban fel akartam adni, csak az vitt tovább, hogy eldöntöttem, hogy ez a türelemjáték szimbóluma lesz a régi sebek meggyógyulásának. Gyógyulás a múltban való visszatéréssel. Visszatérés a visszafejtéssel. Kiterítettem az udvaron a fűre és türelmet gyakoroltam. Az volt a fejemben, hogy minek...már a szú is eszi...van ennél sokkal jobb fonalam...senkinek sem fontos és főleg nem kötelező ez a tevékenységem, még magamnak sem...nyugodtan csinálhatnék valami mást. Aztán kibontakozott a kínlódás értelme. El kezdtem szőni belőle egy gyerekkori helyszíneimet ábrázoló faliképet. De ez már egy másik történet. Lényeg, hogy néha vissza kell bontani valamit az életünkből, hogy a gyerekkor egésze, hitelesebb szövedékké állhasson össze.

9. Versbe rántva

Az idő lépéseket zabál,

előre szalad majd megáll.

Mikor megáll, látok mindent,

mikor repül, élek mindent.

Voltam minden mindenese,

minden kényszer kényszerese.

Fogtam én is a parazsat,

átöleltem a lovakat.

Voltam rideg, síros, vásott,

felemelt és meggyalázott.

Gyerek voltam, ölelt anyám,

most más ölel, más a hazám.
Anyám keze ráncos, eres,

nem követel, nem is keres.

Én is leszek olyan mint ő,

épül bennem is temető.

8. Versbe rántva

Kérges keze feje alatt, bőre szikkadt, szája rés.

Édesapám egy-két szava, homlok barázdákat vés.

Ezüst pénzzel a nyelve alatt, és konoksággal a szája szélén, így született.

Öreg volt,  amikor először felsírt.

Hideg esőbe forgatja  most is a gondolatait:

"Ha lebontják a test házam,

mondjad hova mehetek?
Mi lesz akkor anyátokkal,
s mi lesz akkor veletek? "
Apámra csak rálegyintek,
válasz nincsen, élet szép.
De belátom ez a világ, nem vénnek való vidék.