Született december 8-án:Camille Claudel

Camille Claudel szobrásznő, 1864-ben ezen a napon született  Franciaország északi részén. Apja banki és jelzálog hitelekkel foglalkozik, és a telekkönyvi hivatalban dolgozik. Édesanyja egy lelkész lánya. Egy növére és egy öccse van, aki később híres költő lesz. Anyjuk nem szereti a lány gyerekeket, és mivel első fiúgyerekét elveszíti, minden szeretetét a legkisebb fiúnak adja. 12 éves, amikor elkezd az agyagból különböző kis formákat készíteni. A szomszédjuk, akinek a híres szobrász Auguste Rodin is a barátja veszi észre először a  tehetségét, és bíztatni kezdi. 17 éves, amikor Párizsba költözik az egész család, és addigra már mindenki modellt ül a szobrászkodó szépségnek. A Colarossi  Akadémián tanulja a mesterséget. Nem sok nőnek jut eszébe, agyagos sárban dolgozni egész nap. 19 évesen van az első kiállítása, ahol tehetségesnek tartják, de a kritikusok megjegyzik, hogy kár, hogy ennyire érződik rajta Rodin hatása. Camille addig nem is látott Rodin szobrot, és ezért nagyon kíváncsi lesz, ki az a szobrász, akivel ennyire egyféleképpen látják a világot. Műtermet bérel, és itt  Rodin, barátja unszolására, meglátogatja. Egymásba szeretnek. Nem szerelem első látásra, hiszen nemcsak a több, mint húsz év kórkülönbség, hanem az is elválasztja őket egymástól, hogy Rodin köpcös mogorva ember, Camille szenvedélyes, mozgékony és gyönyörű kamaszlány. Mégia a szerelem e látogatás után fellobban benne, és a férfinek tetszik ez a rajongás. Így lesz múzsa, munkatárs, szerető.Teljes egybe olvadás következik. Elsöprő erővel törnek rá ezek az érzések. Megsejti, hogy ha nem kapaszkodik, elveszhet. Írásba megesketi Rodint, hogy egyszer feleségül veszi. A férfi éppen élete legfontosabb megbízásait kapja, és jól jön neki ifjú szerelmének tehetsége és teljes odaadása. Az állami megrendelések egymást érik. Camillet nem érdekli a saját hírneve, igazából beleveszik a szerelemben és a közös alkotás örömében. Tíz évet töltenek így együtt alkótva, együtt utazgatva, a család rosszallásától távol. Rodin nem hűséges típus, más nőkkel is viszonyt folytat. Először titokban, majd nyílvánosan. Egy nap, miközben együtt élnek, elveszi feleségül egy régi szeretőjét, akitől mint kiderül már régen gyereke is van. Közben Camille is gyereket vár. Rodin vetélésre biztatja. Végül megszüli gyermekét, de az holtan születik. A történtek, és a kusza érzelmi helyzet nagyon megviseli. Az alkotásnak próbálja adni minden fájdalmát. Nem sikerül összeszednie magát. Teljesen megzavarodik, és  végül idegösszeroppanást kap. A környezete számára ez azt jelzi, hogy megzavarodott az elméje. Rodin nem sokkal később meghal, de halálát felülírja ez az árulás. Camille olyan szenvedéllyel szenved, hogy mindenkit elűz maga körül. Mivel semmi érzéke az egyedülléthez de a normálisnak mondott kapcsolatokhoz sem, teljesen perifériára sodródik a társadalmi ranglétrán. Elvonul és teljes erőbedobással alkot. Az elején apja támogatja, de miután meghal csak magára támaszkodhat. Szakít korábbi stílusával. Több képét bronzba öntik, és párat el is tud adni, de állandóan könyörögnie kell pénzért, megrendelésért, hogy étlen ne kelljen halnia. Gyönyörű nőként és ilyen szenvedélyes akarattal, sok férfi szívét megdobogtatja. Persze nem feleségnek szánják. Debussy, a zeneszerző is beleszeret, de Camillet senki férfi nem érdekli, igazából nem tud segítséget elfogadni, nem tud megalkudni. Mindenben szükölködik, és nagy magányban él, de főleg azért mert  érzékeny és sérelmeit őrizgeti. Azokkal a vádakkal kell szembesülnie, hogy Rodint utánozza, sőt ellopta ötleteit, miközben pontosan a fordítottja igaz. Elkeseredetten és megbántva dolgozik olyan nagy erővel, hogy egészségét és idegrendszerét teljesen felőröli. Eluralkodik rajta a depresszió, ezért műveinek egy részét önkívületi állapotban megsemmisíti. Családja nem tud vele mit kezdeni, ezért megengedik, hogy elmegyógyintézetbe zárják, ahol embertelen körülmények és tehetségét teljesen szétromboló kezelések veszik kezdetüket. Azzal vádolják, hogy egyedül él és túl sok macskát tart, emiatt antiszociális. Önkívületei miatt magára és másra is veszélyes. 30 évig él intézetbe zárva. Folyamatosan írja közben a családjának, főleg öccsének a segélykérő leveleket. Börtöni viszonyok között, teljesen elzárva az alkotástól, szörnyű hangzavarban, hidegben éli ezeket az éveket, elképzelhetetlen lelki gyötrelmek között. Leveleiben folyamatosan kéri családját, hogy pénzüket ne az elmegyógyintézetre költsék, hanem inkább hagyják alkotni, de ezekre a kérésekre soha sem érkezik válasz. Végül látomásai lesznek, folyamatosan skandálja Rodin nevét, és valószínú, hogy valóban az őrületbe menekül. Nagy boldogtalanságban fejezi be életét 78 évesen. Születési képletében a Skorpió aszcendens megadja temperamentumának alaphangjait,  a szenvedélyességét, a túl érzékenységet, az önmagára veszélyes magatartást, és azt ahogyan teljes odaadással szeretni tudott. Az ötös ház Neptunusz Hold együttállása mutatja, hogy az alkotásban óriási inspirációk és érzelmek, látomások és víziók versengtek a megvalósulásért. Mindez a Kos jegyében azt is jelzi, hogy ezt nagy erővel, gyorsan szenvedélyesen tette, és ahogyan alkotott úgy is tudott rombolni, amilyen erővel szeretett, pontosan úgy tudott gyűlölni is. A nyolcas ház Uránusza drasztikus változásokat vetít, amikor is egy érzelem az ellentétébe fordulhat, az élet halállá változhat, a fény meg árnyékká. A bezártság házában tartózkodó Szaturnusz jelzi, hogy ez időben is hosszú ideig tarthat. Sikereit a Nap Jupiter együttállása, párkapcsolati kátyúit a descendensen levő Plútó meséli. Ma 150 éve született.