A férfi mint beteg

Ha létezne kategória, hogy ki a legjobb és legrosszabb beteg, bizonyára ez utóbbiban magasan a férfiak végeznének. Nem azért mert a nők jó betegek, hanem mert a betegséggel járó kiszolgáltatottság érzésében, a nők sokkal gyakorlottabbak, mint a férfiak.  Míg a nagyobb kihívások szenvedéseiben, a férfi hőssé avatódhat, addig az apró-cseprőnek látszó kényelmetlenségek, sokszor maguk alá gyűrik őket. Ami szinte irreleváns. Olyan nehezen hihető, hogy az a nő, akinek nem volt dolga soha férfi beteggel, el sem hiszi. Ilyenkor az erős férfi, aki addig a hegyeket mozgatta, szípog és összecsuklik. Testét gyámoltalanul hurcolja. Humora és ereje elhagyja. Összeomlik egy megfázástól. Ájulás kerülgeti egy megvágott ujjacskától. Lehanyatlik a lehorzsolt térdecskétől. Vannak, akik egyenesen haláltusát vívnak. Ha hőemelkedésük van, rögtön nedves lepedőbe csavartatják betegséggel átitatott testüket. Bekapják a lázmérőt, figyeltetik a pulzusukat. Sebzettségüket végérvényesnek látják, és az apró tünetek megjelenését, végzetes kórságok előjeleként. Az idő kerekét ilyenkor szinte érezni, amint végzetszerűen visszafele pörög. Egyeseket egészen a csecsemőkorig taszítva. Az a nő, aki már nehéz betegséget féllábon kihordott, esetleg gyereket szült, jobb ha a közelükben sem megy, hiszen esetleges megjegyzéseivel kapcsolatuk jókedvét veszélyeztetheti. Vannak viszont olyan férfiak ,akik szinte soha sem betegek. Félig leszakadt testrészekkel, éktelen zúzodásokat cipleve, láthatatlanná válnak az ágyhoz kötött betegség számára. Ők, az amúgy markáns jeleket, hosszú ideig figyelembe sem véve, hirtelen omlanak össze. Elbagatellizált tüneteikkel, nem akarnak orvoshoz fordulni. Nem akarnak tengve-lengve, vérvételre, injekcióra, eredményekre várni. Az élet menetében, a betegség számukra olyan akadály, amit csak akkor érdemes figyelembe venni, ha csikarása tehetetlenségre ítél. Ha már leszakadt, kifakadt, szétesett. Addig rohanni, intézni, hordani kell a terheket. E két szélsőség között persze rengeteg árnyalat lézeng, mégis elmondható, hogy a férfiak nagy része, valami egyelőre homályos ok miatt, e két kategória valamelyike felé csúszik. Hallottam olyan elméletet, miszerint a férf fájdalom küszöbe, alacsonyabb, mint a nőnek. Mindez evolúciósan kódolva. Azért történhetett ez a kódolás, mert a férfi jobban meg tud oldani egy problémát, ha nagyon fáj neki.  Más meggondolásból, meg ha nem fáj neki, akkor fejjel menne a falnak, minden apróságban. Én szeretem hinni, hogy ez azért is van, mert nem a férfinak alacsony a fájdalom küszöbe, hanem a nőnek magasabb. Ami szintén evolúciós, hiszen gyereket kell szülnie, gyorsan kell betegséget legyűrnie, hogy gyerekeit elláthassa. Ezen kívül rengeteg apróságra kell naponta figyelnie, ami kibillenti betegség tudatából. A nő még mielőtt ágynak esne, ép csak ezt meg azt még elvégzi. Aztán kihordja lábon a tüdőgyuszit. Innen is látszik, hogy a betegség nem a testé. A test csak hordozza. A test csak kivetülési felület. A tudat, ami átszűri lelkünk, érzelmeink  és testi érzékeléseink milliónyi jelrendszerét, folyamatos felügyelet alatt tartja a szerveinket is. Ő dobja ki feladatsorként az adott betegség függvényt is. Mindenkinek más területen, más időpontban, más intenzitással. Az az elme, akinek a megküzdési stratégiájához a betegség tudat nem kapcsolódik szorosan, mert életvezetésében az azonnali megoldások és letisztázások híve, méltán számíthat egy egy  érzelem megoldási fázisában, gyors lefutásokra. Esetleg ritkábban is betegszik meg. A lélek nyelvére kódolt test ,nem tud a tudat segítsége nélkül betegségeket befogadni, sem megoldani. A férfi ha betegség kerülgeti ösztönösen érzi, hogy megoldatlanságaiban mindenhatóságának hiányával kell szembenéznie. Ami érthetően nehezebben megy neki, mint egy nőnek. Nehezebben, hiszen kódolásában ő vezér és nem követő. Önmagával szemben ezért ilyenkor nem olyan megértő, mint a nő, aki akár naponta szembesül saját esetlenségeivel. A nő, könnyebben igényel segítséget, hiszen sokszor ez a nőiességének is a fokmérője. A férfi, aki főleg az egyszeri nagy feladatok ellátója, nehezebben éli meg a kudarcot. A betegség tárgykörében márpedig, beletartozik kulcsszóként a megoldatlanság, és a tehetetlen másra utaltság. A leállás. A kudarc. Nem csoda, hogy a férfi betegként más programot kell lefuttasson magában, mint egy nő. Az epebeteg, például epebeteg, ha férfi, ha nő.  Mégis van külömbség. Felgyülemlett haragjukban, ugyan mindkettőjüket a kritikus hangok kimondására és átalakítására kényszeríthetheti ez a betegség, de míg egy nőben ez a férfias oldal esetleges túlburjánzását mutatja, addig egy férfiben ez a férfiúi alaptermészet meg nem élését hirdeti. Ami hát eléggé más más életérzés, és más megoldási stratégiát is kíván. Nőként ,az összegyült harag, legtöbbször a sokféle sértettség eredményeként kövül meg. Férfiként, a férfiasság területén maradékokkal, és hiányokkal megélt élet eredményeként. A férfi, ha beteg nem a saját természetében van. Ha harcban megfáradtan, vagy sérülésekkel telve fekszik az a megérdemelt pihenő. Ha beteg, akkor gyenge. Legyőzött. A férfi ösztönösen érzi, hogy a betegség krónikus formái nem passzolnak rendeltetéséhez. Az a gyerek és öregkor sajátossága. Erőteljes férfinak, tettrekézsége ad információt a saját rangjáról. A betegség rangvesztettség. Ezért válik kisgyerekké, vagy ezért tesz úgy, mint akivel semmi sem történt. A férfi így védelmezi magát a trónvesztésben. Persze nem minden férfi, és nem minden esetben. Mégis, talán nem véletlen, hogy a férfiak rövidebb ideig élnek, hiszen életük során több hirtelen és kiszámíthatatlan erőveszteség  úgy éri őket, hogy utána nincsen amiből visszatöltődniük. Az alázat ugyanis olyan erőt hordozhat, amiben az ember elengedheti magát, és ezzel feltöltődhet. Az igazi férfinek, meg ugyebár tartania kell magát. Hordoznia kell a vállán, néha a fél ország fájdalmát. Persze tudom, igazából nem csak ez az oka. Az y kromoszóma, és nemi hormonjaik, más távra rendezik be életüket, mint a nőket, mert más a gyártási folyamat, amiben részt kell venniük. Mégis a  férfi sérülékeny. Lelkének aknái máshol vannak ugyan lehelyezve, mint egy nőnek, de ugyanúgy időzítettek. Amikor robbannak, ugyanúgy szórják szét betegségek formájában, a megoldásra váró feladatokat. Arra kényszerítve, hogy jelképként értelmezzünk mindent, ami velünk történik. Jelként és egyetemesként, amit viszont mindig csak egyénre szabottan érdemes megoldani. A gyógyulás olyan erőt hordoz, amiért érdemes végig menni a betegség nyügjein, fájdalmain, és néha a kilátástalanságán is. Érdemes hát  felkiáltójelet tenni a tanulságai mögé, hiszen, ami nem öl meg, az megerősít !

14.Versbe rántva

Egy percet mondtál,

és lám eltelt már minden része,

üres ágakat himbálva,

szemem alatt marad a fészke.

13. Versbe rántva

Bomlik a nyár, ajtóm nyomja,
átfutkorássz a gyomromba.

Felpörgetve mosolyomat,

kicifrázza szavaimat.

Meglengeti szoknyám alját,

kitikkasztja lábam szárát.

Rikkant, pancsol, éget, szárnyal,

nem elégszik a magánnyal.

Fehér bőröm lángra kapja,

fejemen most a kalapja.

Kebelemet szétfeszítve,

érik száján a cseresznye.

12. Versbe rántva

Szagtalan és ízetlen lettem kenyerem javánál.

Lépéseimet kódolom. 

Merész blúz kivágásomban több a számítás,

mint az önfeledt szabadság. 

Karcsú lábszáramon szándékos a keresztbe csík. 

Hajam lágy göndörségébe belopózott a festék.

Szememből minden reggel kitörlődik az öregség.

Szájam szöglete álmosolyra mozdul.

Ájulok a tüdőm köré húzott tövis bokortól.

Eltévedtem.

Irányíthatatlan sorsomat  fejtegetem.
Szorongásaimat sötét ólukból kiterelgetem.
Maradék kenyeremet ízlelgetem.

11.Versbe rántva

Vágyakba csavarva várok.
Megpattant ujjamon forgatom

a dühöngés karikagyűrűjét.
Ha megjössz, megérintheted

homlokodon a lábfejemet.

10.Versbe rántva

 Szabad futásomat ereklyék botlasztják,

gömbölyű húsomat szekták tapogatják.

Árnyaikat vetik tudatom fényébe,

malasztot nyökögnek fülem szemérmébe.

Felhasítják bennem ösztönöm kárpitját,

megfeszített isten rongyait szárítják.

Ha egy leszek közülük, árát pénzbe kérik

dicső megtérésem fénypercekbe mérik.

Betegségnek látják megtört keresztségem,

elkezdik bemérni sovány vezeklésem.

Lenyomják a hátam félig görbült ívét,

lecsurgatják lassan lelkem édes ízét.

Nyalatják a semmit kifordított  számmal,

mártogatják elmém elhagyott hazámmal.

Ha egy leszek közülük, hátamra borzolnak,

magamtól maguknak , ájulva rabolnak.

Megnyítják a csakrám, tágítják az elmét,

testemre feszítik aurám kegyelmét.
Ha nem válok arannyá, bátran neheztelnek,

feltartott kezekkel bűnösnek neveznek.

Nehéz évnek állok szilaj magasságán,
még kilóg a lóláb mennyeknek oltárán.

De lecsutakolt részem imára hajolva,

bűnös hajlatomat életvízzel mossa.
Elmaradok lassan durcás régi fénytől,

szárnyakat fakasztok a napnak öröméből.

A férfi mint vitapartner

Már Hamvas is feltételezte, hogy csak a jól különválasztott dolgok egyesíthetőek. Régi írások tanulmányozása közben szűrte le ezt magának. Érdemesnek tartom ezt a tanulságot a tovább gondolásra. A téma szempontjából most két dologra szorítkozom. Két olyan különválasztottságra, amiket maga az anyatermészet alkotott meg különbözőnek. Ha igaz a maga örömére. Az egyik ilyen különbözőség, a férfi és nőé. Eléggé szembetűnő másságokról beszélhetünk, ha az extrémnek számító kivételeket most egy kissé félre lökdössük. Lökdösés előtt csak annyit, hogy a transz szexualitás például olyan kivétel, ami pont hogy megerősíti azt a szabályt, amiről beszélni kívánok. Ugyanis, a  testi felépítésében másságokkal küzdő férfi vagy nő, ösztöneiben, valódi nemisége megerősítésén ügyködik. Mindebben sokkal többször és erőteljesebben elhatárolódva, mint a nemét felvállaló. Számára különösen fontos a dolgok eme különválasztottsága.
Szóval, a transzok és nem transzok is szeretnek valódi vagy képzelt nemükhöz tartozóan, a másik nemtől jól
elkülöníthető jegyeket viselve megmutatkozni.
Tettekben, ruházkodásban, vélemény nyilvánításban és miegymásba. Szóval vélemény. Itt mindjárt el is érkeztünk a második anyatermészet által meghatározott különbség tételhez, a vélemény különbségekhez. A vélemény akkor bocsátható vitára, ha jól látható körvonalai vannak, amelyek a többi véleménytől  elválaszthatóak. Ami ember között szakadékos, nő és férfi között egyenesen más földrészes is lehet.  Karinthy ezt nagyon bájosan úgy fogalmazta meg, hogy férfi és nő azért nem értheti meg egymást, mert  nem egyet akarnak. A férfi a nőt, a nő meg a férfit akarná. Vagy nem, de ez egy másik téma. Tény, hogy a dolgok gyökerénél szétágazásokat találunk. De mi, mint agyagból gyúrtak, mindenféle összetűzésekbe bocsátkozunk, hogy a különbözőségeinket elmossuk, összemossuk. Nagyon is érthető ez a törekvés, hiszen az ember csak azt tudja elfogadni, amit ért, vagy amiről feltételezi, hogy érteni tudja. A másság gondolkodást kíván. Agymunkát. Rutin feltételezések újragondolását. Ennek első lépése,  hogy elfogadjuk és megértsük az elágazásokat. Mára már tudományos kísérletek is próbálkoznak a másságok kimutatásával. Egy képalkotó eljárás során a férfiak agyában levő idegkapcsolatok mintái, más alakzatokat mutattak, mint a női agyban levőké. A kísérlet, magában foglalt magasan és alacsonyan képzett nőket és férfiakat is egyaránt. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nőknél a két agyféltekét sokkal több idegszál köti össze. A férfiaknál, inkább egyes féltekéken belül jellemző a több idegsejtkapcsolódás. Ebből messze menő következtetéseket is mertek levonni. Állítolag ez magyarázza eltérő viselkedésüket, reagálásaikat, sőt képességeiket is. Szerintük ennek tudható be, hogy a nők inkább elemzéseik és megérzéseik útján, míg a férfiak tapasztalataik és észleléseik alapján jutnak el

ugyanazokhoz következtetésekhez. Majd alkotnak erről vitára érdemes véleményt. A szakemberek korábban már igazolták, hogy a nők általában, és nem kizárólagosan, de figyelmesebbek, könnyebben megjegyzik az arcokat és a szavakat, valamint szociális érzékenységük is magasabb. A férfiak pedig jobban tájékozódnak és fejlettebb a mozgás koordinációs képességük. Szintén nem kizárólagosan, de jelentősen és kimagaslóan nagyobb arányban. Mintha ezek a képességek nem is kizárnák egymást, csak lefednék a lehetőségeket,amelyek az élet során felmerülhetnek. Két ember egy feladatra, a könnyebbség nevében. Ebből máris vélemény különbségek vannak, hiszen más 

más az álláspont ahonnan elméleteiket megfogalmazzák. Erről eszem bejut az a régi indiai tanmese, aminek középpontjában egy elefánt áll. Körülötte vak emberek. Aki a lábánál áll, az váltig állítja, hogy az elefánt egy fatörzs. Aki az agyaránál áll, annak az elefánt egy dárda,aki a fülét fogja, az legyezőnek gondolja, és így tovább. Különböző helyekről, és más más élményekből, különbözőek lesznek az igazságaink is.  Tény, hogy az azonos nemű embereknek nemükből kifolyólag,  van egy pár olyan élményük, amelyek nemcsak hasonlóak, hanem szinte ugyanolyanok. Tény viszont az is, hogy az átéléshez maga a neme mégsem garancia. Csak nagyobb lehetőség. Megfogalmazásaikhoz és élményeikhez különböző fórumokat is igényelnek a megnyilvánuláshoz. Van egy két standard téma is, ami jelentősen magasabb arányban fakad fel a nőkben, mint a férfiakban. Van egy két ilyen szó, és érzelem is. Ezek jelentősen valamelyik nemhez köthetőek. Például azt a mondatot, hogy: " és akkor elsírtam magam" még sohasem hallottam egy férfi szájából egy film kapcsán, míg olyan nő, akivel ez nem fordult még elő szintén nem ismerek. Most nem arról beszélek, hogy egy nő nem gondolkodhat és ítélkezhet, kritizálhat és lelkesedhet azért, amiért a férfi, vagy fordítva. A férfi és nő között olyan párhuzamosság van, ami konvenciót éppúgy tartalmaz, mint a testi megélésből fakadó élményeket. A nő nem ismerheti a férfi test adta élményeket, és fordítva a férfi sem tudja milyen folyamatok lezajlását kell a nőnek élete során a testében megtapasztalnia. A férfi, ember mivoltján kívül, teljesen más szerkezeti és működési alapelveket tudhat magáénak. Nem jobb, nem rosszabb. Ezért a férfinak a legjobb és mégis a leghaszontalanabb vitapartnere, mindig egy nő. Mintha egy bálna és egy galamb vitatkozna arról, hogy mi lenne a jó a másiknak, hogy kellene élnie, és mit tehetne önmaga és a kettőjük boldogságáért. Egymást falnak szorítják, a maguk igazságában teljesen megmártózva. A férfi, a férfi szemponttal terhelve, esélytelenül indul egy nővel szemben, akárcsak egy nő, ha nőként és nem emberként vitatkozik vele. Férfi a nővel szemben, mint vitapartner nem állhat. Mert az zavarná a kilátásba. Mindkettőjük horizontja beárnyékolodna. Ezen csak az segít, ha vállvetve vitatkoznak, egymást a tenyerükön hordozva. Hogy a dolgokból valami jó jöjjön ki, hogy a vita sértődés nélküli belátáshoz vezethessen. A férfi, a nő tenyerén és a nő a férfi tenyerén.  Ez a helyzet adta perspektíva adja a nyerő

szempont egyeztetést.  A másik tenyerén lenni, adja annak biztonságát is, hogy bátran és mégis tisztelettel önmagunk lehessünk. Itt van az őszinteség fészke és élesztő pontja, mert itt mindenki tudja, hogy kimondhatja amit gondol, és befogadhatja, amit a másik közöl vele.
Így bonthatja szavaival a falakat. Ember és ember között is ez lehetne az útja, de férfi és nő között különösen. A férfi nem csak bizonyos dolgokban nem lehet a vita partnere a nőnek, hanem alapvetően nem lehet. Az ember az emberrel vitatkozhat, még akkor is ha az egyik nő, a másik meg férfi, de a nő mint nő a férfival, csak viccesen. Emberként egy bolygón élünk, de nemiségünkben két külön bolygóról érkeztünk. Ezt a dolgot, minden kultura ismeri és használja, nemcsak a patriárhátusban, hanem minden időkben. Egyenlőek lehetnek a jogaik, de egyformák nem. Bizonyítani sem kellett, hogy a férfi más mint a nő, nemhogy az ellenkezőjét, miszerint a nő is ugyanolyan mint a férfi. A nő ugyanolyan ember, mint a férfi, de nem férfi. Kutatók ide, vagy oda, ők is csak azt tudják bizonyítani, amit már minden kultúra ismer és tud: a világot a férfi kicsit másként látja, másként reagálja. Másképpen vagyunk ugyanolyanok: vitákban érlelt, törekvő emberek, akik egyéni sajátosságaikkal rendezik maguk köré a világukat, és keresik vagy vitatják benne a boldogságot.

A férfi mint férj

Valahogy olyasmi érzékelhető társadalmunkban, és valamiféle tényeknek látszó dolgok is azt igazolják, hogy a férfiaknak nincs túl sok kedve házasodni. Van ennek sokféle magyarázata, hiszen az elköteleződés nehezebben megy, ha szabad prédák ingerelnek, lehetőségek sorakoznak, pazar látványok gyújtogatnak. A nők, minden korban ajzólag tudtak hatni a puszta megjelenésükkel is,akkár egy kivillanó vállal, bokával, kézfejjel. Na de pár évtizede csak ámulnak és bámulnak a férfiak. Tetszetős külsők provokálják jól neveltségüket, erkölcseiket, szabálykövetésüket.  Mindez a lehető legközelebbről, a lehető legtöbb lehetőséggel kecsegtetve. A férfi állandó kísértésben él, ami az testek, illatok kavalkádjában megemeli ugyan ingerköszöbét, de gyenge perceiben elementárisan hat rá. Az inger küszöb alatt válogatásra is futja, de az elementárisban válogatás nélkül a saját nivója alatt szerez magának kielégülést. Válogatva mint egy vásárban alkudozik, felajzva pedig kibújik saját elvei alól is. Persze sokan vannak és sokfélék. Egy bizonyosnak látszi, erőt kell feszíteniük a hormonok fölé. Fiatalon főleg. Úgy szókták mondani, hogy meg kell várni amig megszelídülnek, vagy lenyugszanak. A férfi megkísérthetősége nem hiányosság, inkább lehetőség az önismeretre, majd az önmeghaladásra. Nehezen rávehetővé teszi olyan elköteleződésre, amiben beláthatatlanok a következmények. Főleg, ami a nemi vágy kielégítését illeti.  Régen a lehetőségek a házasságkötéssel nem csökkentek, hanem növekedtek a szexuális élet megélését illetően. Ha nem jó az ágy, ugyan ma könnyebb lecserélni, viszont szeretőt tartani olyan dupla meló, amire nem sok férfi vállalkozik szívesen. Főleg hosszú távon. De nem pusztán az elcsábulás a  férjé válás kerékkötője. Mára ki akarna megvenni egy élő libát a vacsorához, ha dekára veheti a felvágottat, pont azokból a részekből, amit amúgy is nagyon szeret. A kóstolók korát éljük. Meg a próba körökét. Miért ne futhatna hát a próba autóval, sőt a lehető legtöbbet kipróbálva, ha erre lehetősége van. Még a farmernadrágot is vissza lehet vinni három napon belül. Szóval éri a vád a férfit, hogy állandóan csak kóstolgat, és a liba helyett arra a bizonyos mellehúsára fáj a foga. Gondolom van aki nem vádolja őket. Azért sem, mert végül is onnan nézve, tényleg igazuk van. Sok a bajlódás a libával. De még a kiszámítható hozammal bíró tehénnel és további háztájiakkal is. Ínyencebbek fácánnak mondják, de azt is csak kóstolgatják. Ami él az helyet követel, és bánásmódot és gondoskodást. Visszabeszél. Követelőzik. Igényel és véleménye van. A jelenlétével téged is meghatároz, státusz szimbólum és mérték. Ezért is nehéz egy férfinek férjé avanzsálódni. Ha meg ezen túl van, vagy ezt pont lényegtelennek gondolja, akkor ott van mindjárt az a sok minden más, amihez idő kell, és energia. Ami miatt az elköteleződés hiánya nem erotikai, hanem pusztán logisztikai kérdés. Hol és miből? Hát igen. A szerelemben, ami hol támogat, hol lefékez a sok lehetőség hirtelen szoba konyha kérdésé válik. Miközben annyi felfedezni való van. Az ember már annak a gondolatában belefárad, hogy mennyi mindent megtehet, ha senkinek nem kell elszámolnia. Ezen kivül mennyi letöltendő jó film van, és számítógépes játék és mennyi vidéket be kell még barangolni, mennyi visszaigazolást még be kell gyűjteni arról, hogy igazi férfinak érezhesse magát.  A férfi míg hormonjai engedik és támogatják több más férfival együtt szeret falkázni, és élete eseményeiből könnyedén kihagyja a nőt. Leszorítkozva a többi férfi követelményeihez, beéri az elismerésükkel. Később is borulások és bonyodalmak nélkül szeret merítkezni a női lét varázsába. Azért is, hogyha majd ha kielégült tovább tudjon állni. Alaptermészetébe nincsen kódolva a házasság, erre meg kell erőltetnie magát. Van aki ezt nem tekinti megerőltetésnek, vagy azért mert már megunta a fiú csapatát, vagy magányos, esetleg beérett a végső elhatározásokra.  Valami, valaki beérlelte. Szenvedések akkor kezdenek jelentkezni, amikor a hormonok érzelmeket generálva fellebbentik a fátylat a lét csonkaságáról. Megkóstoltatják, majd a női hisztéria különböző válfajaiba csomagolva elveszik tőlük a teljesség érzetét. A férfi nem sír. A férfi házasság kötés előtt csak hánykolódik. Az más kérdés, hogy szívesen sírna néha. De csak bénázva fogadkozik, hogy soha többet ilyen nővel. Kortyol egyet. Majd elveszi. Vagy elhagyja, mást vesz el. Lényegtelen, mert az eredmény ugyanaz. Férj lesz belőle. És mint ilyen  nyugtalanságai teljesen átalakulnak. Nyugalma eddig nem ismert formát ölt. Újabb nyugtalanságok fókusz pontjai bukkannak fel. Mint amikor elforgatják a reflektorokat a sötétségbe. Más színben is kezdik látni magukat. A férj státusz tulajdonképpen egy szakma. Kár, hogy senki sem tanítja, és főleg senki sem tud felkészíteni rá senkit. Na te szegény, neked is bekötötték a szemedet. Farkadnál fogva vezetnek. Vagy: Jó, hogy megházasodtál, neked se legyen jobb mint nekünk. Aztán meg a vélemények, hogy az asszony így az asszony úgy, hogy verve jó, meg a fakanál mellett a helye. Szóval a férfi ha férj szeretne lenni, nem is tudja, hogy hol tájékozódjon. Például senki nem mondja el neki, hogy a házasság kötés után a nő megváltozik. Szükségszerűen és kivétel nélkül. Ha jó, lehet még jobb lesz, de inkább  rosszabb. Ha eddig követelt, és azt most el is érte, az a követelés csak újabb méreteket ölthet.  Állandóan pakol és duzzog. Úgy tűnik mintha egész hónapban menstruálna. Aztán minden ok nélkül kivirul és pajkos. Amikor úgy néz ki minden rendben, akkor újból ingerült. Mint egy hímes tojás. Szóval a férj csak zsebre dugja a kezét és eloldalogna. Még ha az elején kétségbe esetten is próbálkozott, hogy megértse előbb utóbb feladja. Aki utóbb annál van remény, még boldog is lehet. 
A tüneményt aki a nő, nem lehet csak egyszer megérteni. Sokszor sokat kell gondozni és ápolni őt, mint egy virágot, és hát aki nem egy kisherceg, annak ez elég nehéz. Főleg ha más virágok is illatoznak a közelében. A nő, aki őt egyszerű halandó férfiből, férjé avanzsálta nem éri be az esküvővel. A férj rájön, hogy érzelmicsontvázak vannak a szekrényekben. Ha olyan típus, akkor kiszedegeti, ha nem, akkor ezt a munkát másra hagyja. Sok férj szereti hinni, hogy a dolgok annélkül fognak jóra fordulni, hogy bármit is tennie kellene, főleg mert ő már megtette a legtöbbet amit meg lehet tenni: elköteleződött. A nő ezt origónak tartja, az idők kezdetének, amiben a munkát a férfin elkezdheti. Lehet persze fordítva. Kinek hogyan. Kinek milyen nő jut, vagy inkább kit milyen nő választ. Merthogy azt mondják a nő választ. Igaz lehet ez a mondás. Már csak azért is, mert a nő amikor elköteleződik akkor  nem azt gondolja, hogy van egy jó férfi aki úgy jó ahogyan van, hanem van egy férfi aki azért jó, mert csak egy két hibája van, amit sürgősen meg kell változtatni. És ennek a tevékenységnek rögtön a házasság kötés után el is kell kezdődnie. A férfiak nem önzőbbek, lustábbak, mint a nők, egészen addig, amíg meg nem házasodnak.  Persze ez érthető, hiszen  a nő szó szerint kiveszi a munkát a férfi kezéből. Kezdi intézni a közös dolgaik nagy részét, legalábbis a háztartásban, legalábbis a gyerekkel, legalábbis jó esetben. Vagy rossz esetben? A férjek sokszor nem azért nem veszik ki a részüket, mert nem akarják, hanem mert nem tudják, hogy ezt hogyan lehet a nő megbántása nélkül. Aki itt most főnök és alkalmazott és kedves és paprikás egyben. Nem tudják ezeket az érzelmi amplitudokat olyan gyorsan követni.  Régen sem tudták,de régen ez nem is volt elvárás. A férj kiment fát vágni, ellátta az állatokat, nemzett egy pár gyereket, megpöckölte a kalapját, utána meg elment háborúba. Abba, ami éppen zajlott. Ha nem volt pont semmi, akkor a kocsmába, vagy a könyvtárba. Az asszony főzte, mosta a család minden jellegű szennyesét, aztán kiteregette. Mindenki tudta mit kell. Aki eltért ettől, az a következményeket is jól ki tudta számítani. Ma már ez nincs így, vagy helyesebben nem éppen így van, és a következmények sem mindig kiszámíthatók. De alapjaiban a férfi ugyanolyan. Most sem bújnak ki jobban a felelősség alól, csak esetleg másként. Ugyanazon erők lökik, tolják kényszerítik őket férjszerűségükben, mint a század elején a nagyapáikat. A forma más, a tartalom ugyanaz, nincsen kevesebb erkölcs, csak több a kibújási lehetőség. Nagypapa is szívesen befizetett volna talán egy pipsóra, csak nem vót. Nem trehányabbak, nem tiszteletlenebbek. Csak már egy nő meghódításához nem kell az a sok körülmetélt körülményeskedés. Nem lustábbak, csak a kihívások nem feltétlenül kötik őket a hajnali órákhoz, és nem hétrét görnyedve. Nem rosszabb férjek. Nem. Nem. Az arányok ugyanolyan leosztásuak, csak sok az egyedi vonás bennük. Régebben ha egy parasztember felesége voltál nagyjából tudtad, hogy mire számíts. Szekér, gumicsizma, sár, munka a földeken. Ha ügyvédhez akkor konflis, kalapdoboz, zserbó. Ma ez nem így van. A férfi hívatása lehetőség, de nem biztosíték. Régen maga a házasság is rang volt mindkét fél részére, ma ez nem féltétlenül van így, jó esetben ez nem is baj. Nagyapáink motivációi a házasságra a század elejéig erőteljesen meghatározottak voltak. Kényszerítették a társadalmi törvények. Elvárások, amelyek megvetették a házasságon kívüli szex nyilvános gyakorlását, arra ösztönözték a férfit, hogy minél hamarabb legalizáljon egy kapcsolatot az ösztöneit kielégítendő. A férj értékét abban adták meg, hogy mennyire képes külsőségeiben ezt az ösztönt a továbbszaporodásra felhasználni. A szaporodás itt a vagyon és a birtokolt hatalom növelését is jelentette.
A férjként megélt életben ,nyilvánvalóan a nő nemcsak mint feleség és anya jelent meg, hanem mint állandó hajtóerő is. A nőtlen férfiakkal szemben egy férj erejét nagyban meg tudta sokszorozni egy jó feleség. A háttér ország megteremtője nemcsak kiszolgáló személyzet, hanem múzsa és lelki teherhordó. A férj a világban úgy értelmezheti magát, ahogyan azt a világ elvárja tőle, mivel nem kell magyarázkodnia. Kis közösségének, vagyis családjának életminőségében mutatkoznak meg érdemei és hiányosságai. Férjnek lenni szinte társadalmi közmunka is, hiszen a társadalom alapja  a család. Minősége egyenes arányban nő a családéval. Mégis a férj legfőbb műve a felesége. Közmunkájának eredményét leghamarabb nem a gyerekek, hanem a feleség érzékeli, a levett vagy éppen rárótt terhek alakjában. A dolgok nem direkt áramlásának következtében, a női szűrő azt adja tovább a gyereknek, amit a férfitól kapott vagy nem kapott. Jó esetben nemcsak azt, jobb esetben nem is kell szűrőnek lennie. A férj néha úgy működik mint egy álomfogó. Csak akkor látod a szerepét, ha veszély leselkedik, másként csak ott van, teszi a dolgát, átkarol és segít megvalósítani a közös álmot. Ha nem így lenne, akkor mégsem az álomfogó rá a legjobb hasonlat,hanem a szerepében már elavult porfogó. 

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt i


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt i


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt is


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt is


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt is


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

Január 6: A titkos karácsony ünnepe

A mai nap hármas ünnep: vízkereszt, napkeleti bölcsek és a víz borrá válásának ünnepe. Mindhárom átváltozási ünnep, amikor is megfoghatóvá válik valami, ami addig rejtve volt. Az átváltozásban valami új születik, vagy valaki új.
A Kr.u 360-ig a keresztény egyház tanításában  a vízkereszt volt a Jézus születésének ünnepe. Ezen a napon ünnepelték meg a szűzen fogant gyermek születését. Isten fiáét, aki értünk emberekért, ami üdvösségünkért emberi testet öltött, hogy a megváltásban utat mutasson nekünk. A mai nap tehát az elfeledett karácsony napja. A titkos ünnepé. Mint mindennek, ami a szentséget magában hordozza van egy olyan aspektusa, ami rejtekezni szeret. Visszahúzza magát a felületes kezek, fülek, szemek elől. Kivonja magát a rohanásból, a külsőségekből, és csendben elbujdokol az igaz szívek mélyébe. A téli ünnepkörben, mint egy templom két tornya emelkedik ki a Karácsony és a Vízkereszt. Csak, míg az egyik egy nagy városi katedrális tornyának méreteit ölti,  addig a másik egy piciny kápolnáé, valahol az erdő mélyén. Az elsőnek óriási kapui tárulnak, ahol özönleni, ujjongani lehet, fénykáprázatokkal, karácsonyi fával, beijglivel és ajándékkal. Felfokozottság és túlfütöttség. A másikban szűk ajtón lehet csak bejutni, a meditáció, lelkigyakorlat és befelefordulás segítségével. A csendes élet eme keskeny útján, a mindennapok öröme egyenletesen tartja a szívverést. Ezen a csendes úton érkeznek a három királyok. A három csillag vezette ember.
A nyugati kereszténység kultúrkörében a mai nap, ezt az eseményt helyezi fókuszba. A krisztusi kisdedet meglátogatja a három királyoknak nevezett szent ember: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Jelenlétük avatja ezt a születést, a krisztusi út egyik állomásává. Ők a katalizátorok, a felismerésük teszi már a születést is kiemelkedő eseménnyé. Napkeleti bölcsek, akik a messiás várást befejezettnek ítélik meg. Keletről és nem nyugatról jönnek. Felismerve ennek a születésnek a jelentőségét, keletiként léptek erre az útra. Az eredeti görög szó szerint, az a szó, amivel illették őket, mágust jelölt . Olyan embert, aki pap, bölcs és csillagász is egyben. A pap, mint hitbéli szolga, aki istent az embereken keresztül szolgálja. Bölcs, aki fel tudja tenni a kérdéseket, és megtudja hallani rájuk a választ. Csillagász, aki alá tudja rendelni az életét olyan felsőbb hatalomnak, akit kérdezni és szolgálni lehet. Ezek a beavatott jellemzői is: kérdez, segít, hallgat. Számukra a csillagok csak jelzőszerkezetek, amelyek nem kényszerítenek, pusztán az utat mutatják. Márpedig az utat jó ha valami mutatja, hiszen tudhatjuk akár a saját életünkből is, hogy mennyit lehet tévelyegni rajta. Mivel a mágus (magoi) kifejezés a perzsa papság legfelsőbb kasztját is jelölte, innen valószínűsítik, hogy ezek a  bölcsek perzsa papok vagy babilóniai csillagászok lehettek. Mezopotámiából, Babilóniából vagy a párthus  területekről. Olyan vagyonos és művelt emberek, akik ismerhették az egykori mezopotámiai próféta, Bálám jövendölését, miszerint csillag származik Jákobból és királyi pálca támad Izraelből. Valószínűleg e kijelentés alapján figyelték meg a Messiást jelző csillag feltűnését. Persze, ma már asztronómiai számítások bizonyítják, hogy a betlehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt

a Halak csillagképében. Az ókori babiloni csillagászok szerint a Jupiter fölkelte idején, igazságos uralkodók születnek, míg a Szaturnusz, a nyugati országok és királyok jelének feltűnése idején bölcs törvényhozók. Ez a két hatalmas vándorcsillag különösen jelentős a Halak csillagképében, amely a közeledő tavasz jele. Új élet és új remény égi hírnöke. A napkeletiek tudták ezt, ezért indultak el nagy valoszínüséggel, még a megszületés előtt. Keresésüket olyan erők támogatták, amelyeket a kereszténység később szentléleknek nevezett.  Míg a nyugati egyházban, ez a napkeleti látogatás a mai nap elmélkedésének tárgya, addig a keleti kereszténység fókuszában úgy áll ez a nap, mint Jézus megkeresztelkedése. Ezért is a neve vízkereszt. Közvetlenül nyilvános tanításának megkezdése előtt, Jézus a Jordán folyónál keresztelő Jánoshoz ment, hogy az őt megkeresztelje. Ennek akkor már megvolt a maga rítus jellege. János nem csak őt keresztelte. Keresztelésekor a leírások szerint, megnyílatkozott a szent háromság: az Atya szózata hallatszott az égből, a Fiú a Jordánban testileg volt jelen, a Szent Lélek pedig galamb képében szállt alá a megnyílt egekből. Innen ered az ünnep görög neve: Theofánia, vagyis Isten megjelenése. Mert a benne élő Krisztust ő ismerte fel elsőnek. Bizonyossága volt kilétéről, még akkor, amikor senki másnak. Felismerte a jelekből.
Vannak olyan írások, amelyek Keresztelő Szent Jánost beavatónak tartják, vagy legalábbis olyan eszköznek, akin keresztül ez a beavatási rítus megvalósulhatott.  "Aki utánam jő, az erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó". Ebben a korban is, mint mindig, léteztek beavatások amelyeket hozzáértők celebráltak. Olyanok, akik a hozzá fordulókat egy bizonyos a módon emelték a tudat magasabb síkjára, vagy ha úgy tetszik  a szellemvilágba. János a víz által keresztelt. A víz által avatott. Maga a folyamat, az apokrif írások szerint úgy játszódott le, hogy a víz alá nyomta a beavatandó fejét, és mindaddig ott tartotta, amíg az oxigénhiány be nem állt. Ilyenkor a lélek egy kicsit kicsúszott a fizikai testből. Talán egyfajta halál közeli élményt éltek át, szakavatott körülmények között. Ily módon az ember képes volt a szellemi világok megtapasztalására. Jézus is harmincévesen a vízkereszt által fogadta be magába a krisztust. Vízkereszt napját így a fény és a megvilágosodás napjának is tartják. Az ortodox kánon szerint a víz

megkeresztelése után a pap a keresztet a folyóba vagy a tengerbe dobja, és a férfiak utána ugranak, hogy kihozzák. Azt tartják, hogy ha a kereszt belefagy a vízbe, az év termékeny lesz, a nép pedig egészséges. Bizonyos vidékeken, ahol ennek nagy hagyománya volt, napfelkelte előtt a lányok és az asszonyok elmennek friss „keresztelt” vízért. A pataknál vagy a kút mellett lemossák a házi ikont és az ekevasat, és az arcukat is megmossák, hogy egészségesek legyenek. A víz átváltozásáról szól a kánai mennyegző története is, ahol Jézus a vízet borrá változtatta. Ennek a megemlékezése is a mai naphoz kötődik, lévén ez is olyan átváltozás, amiben a szentlélek ereje egy csodán keresztül, a víz által válik láthatóvá. Jézus itt adta első jelét nyilvánosan annak, hogy ki is valójában. Láthatóvá vált, hogy az ő eljövetelének célja az emberek szolgálata és jólétük elősegítése, vagyis maga a megváltói munkakör. Nem elrejtetten végezte ezeket, hanem a többi ember jelenlétében, a többi ember javára. Mindhárom történet a felismerésről szól, felismerik a bölcsek, felismeri János, felismerik az emberek. A felismerések mindig megelőzik az átalakulást, ha úgy vesszük, akkor annak szinte a feltételei. Ezzel a nappal zárul a karácsonyi ünnepkör, és veszi kezdetét a farsang. Tizenkét napra vagyunk karácsonytól. Míg a luca napok megelőzték a karácsonyt, és felkészítettek minden síkon a szeretet befogadására, addig a karácsony utáni tizenkét szent nap az újjászületésünk mellett bábáskodott. Az az erő, ami karácsony előtt megtudott nyilvánulni az életünkben, a szent éjszaka utáni 12 napon elmélyítésre vár. Fontosakká válnak az álmaink, mert ezek olyan útmutatók a világunkon túli világból, amelyek

testünkön keresztül érkeznek, a lélek szimbolumokba rejtett útján. Ezen a tizenkét szent napon ülték régen a szaturnáliát és mithrászi ünnepségeket, amelyeknek lezárása ez a vízzel szentelő nap. Ez a nap az elkövetkezendő év keskeny kapuján a bejárat. Ha végig jártuk a láthatóvá tett karácsony örömtáncát, merjünk belépni abba a misztériumban is, amit ennek az ünnepnek  jelentősége hordoz.

A férfi mint gyerek

Hosszú folyamat, mire elsajátítjuk a nemükre jellemző viselkedés módot. Van akinek ez nem kerül erőfeszítésében, és van akinek bizony élete végéig küzdenie kell azért, hogy kibontogassa magából. Azt már tudjuk, hogy a  női jelleggel születtettekből nem lesz minden esetben nő, felmerülhet így a gyanú, hogy a férfi jelleggel születtetek esetében is valami hasonló dolog történhet. A férfiak sem férfinak születnek, hanem gyereknek. Másnak, de még nem férfinak. A folyamat itt nem is hosszúsága miatt említendő meg, hanem nehézkessége miatt. Mert nézzük csak meg. Míg a kislányok jelen társadalmunkban is még mindig látnak maguk előtt tipikus női mintákat, vagy annak mondott kibontakoztató jellegeket, addig a kisfiúk mintaképe néhol egészen szárnya szegett. Itt olyan sablonosnak számító mintákra gondolok, mint a gyerek szülés és szoptatás kontra favágás és állva pisilés. De ne is legyen kontra. Bárki megpróbálkozhat mindegyikkel. Persze nem kérdés, hogy az első kettő a nőknek szokott sikerülni, a második kettő a férfiaknak. Pusztán abból kiindulva, hogy anatómiai sajátosságai ezt ajánlják fel neki. Azt látjuk az élet sokféle területén, hogy a képességeket érdemes kibontakoztatni, a potenciákat szárba szökkenteni. Így hát szökkenjen amink van. . Kibontakozásra váró. Vagy női vagy férfias. Olyan képességek ezek, a melyeket az előttünk járó példaképek aktiválnak, és a rutin tevékenységek erősítenek meg. Na de. Míg a női jelleget segítő elfoglaltságok tömegei érintik a gyerek lelket nap mint nap, addig a férfi jelleg ne legyünk szerények teljesen elmosódott. A gyerek, egy általánosnak mondott családi modellben, több impulzust kap arra, hogy milyen tevékenységek nőiesek, mint arra, hogy mi a férfias. Persze a nők sem mindig nőiesek, és vannak férfiak, akik mindezek ellenére eléggé formát tudtak ölteni. Most csak a modellt mondom. A példa kevés, amiből egy férfi részesülhet, ha még gyerek cipőben jár. Ha van, akkor  is több esetben nagyon felszínes és mondva csinált. Sör, foci, videojáték, apa vakarja a tökeit, és alig van otthon. Most ne nézzük meg, hogy azért-e mert pénzt keres, vagy mert a nagyvárosban nem lehet már vadászni, fát vágni. Most a női oldal tévedéseit se nézzük. De nem azért mert nincsen. Hanem mert tény, hogyha egy kisfiú csillogó szemekkel példaképet keres, ritkán talál valodi jelenlétet egy férfi részéről. Márpedig tudjuk, ami igazából hatással van ránk, az a jelenlét. Na meg a szülők meg nem élt élete. Szóval a csillogó szem sok nőt lát mag körül. Akik jól vagy rosszul boldogulnak, megoldanak helyzeteket és főleg jelen vannak. Apa ki be vándorol a képből. Ha erős a mintázata, és anya is fel nézz rá, akkor ő a példa, ha nem akkor marad a mozaikolás. Innen onnan. Régen is sok sebből vérzett ez a példamutatás. Na de. Ha valaki igazán férfias mintára éhezett és a családban nem volt, akkor személyes terében úgyis minden nap szembetalálkozhatott vele, hiszen a kihívások igényelték, hogy férfiként viselkedjen. Kihívások a túlélés, majd az önérvényesítés és végül érdekérvényesítéshez. Mindenki a saját jelleme és erejéhez képest vett részt benne, elbukva, vagy sem. De mi is az a férfis viselkedés? Bátorság, önfeláldozás?De hiszen ez régen is és most is, legalább annyira volt jellemző a nőkre, mint a férfiakra. Mi az a belső tulajdonság aminek külső mutatványa megnyugtathat bennünket, hogy egy gyerek bizonyosan a férfivé válás útjára lépett. Úgy gondolom, hogy ez nem egy tulajdonság, hanem egy életérzés. Életérzés, amit egy férfi a kihívások és próbatételek végén érezhet csak magáénak. Ezért kell a férfinek a harc, és a megküzdés egy helyért, egy társért. Ezért kell másnak lennie egy kisfiú játékainak, mint egy kislánynak, és ezért nem diszkrimináció, ha megkülönböztetjük őket a lányoktól. A kislányt a saját teste változása avatja nővé. Hiszen egyszercsak nőni kezd a melle. Lesz egy szerve, ami addig nem volt. Megjön a

menstruációja, ami minden hónapban tükörként mutatja a női lét örömét és terhét. Belőle fakad. A kisfiúknak szükségük van külső impulzusokra. Ha nincs, akkor keresniük kell maguknak. A gyerekből akkor lesz férfi, ha felismeri, hogy ő a védőháló. Nem a nőt küldi maga helyett, hanem önmagától vezérelve kihívásként éli meg az anyagi javak megszerzésétől kezdve a ház felépítéséig minden olyan tevékenységet, ami a nőt és gyermekét megvédi és mégis összekapcsolja a külvilággal. A férfi ereje kívülről látszik, de belső tartásából fakad, amit a dolgok megértése, elfogadása és a felettük érzett együttérzés ad. Ha ez nem így van hamar kiderül. Nem lehet falkavezér anélkül. Megérzi ezt rajta a nő, és gyengeségeit önmaga ellen fordítja. Ha úgy vesszük kifordítja. De ez egy következő téma. Már a kisgyerek is így gyakorolja ki a határait. Az a kisfiú aki erős és határozottnak látszik könnyen megbicsaklik, ha belül is olyan kemény akar lenni, mint kívül. A szövetségesek adják a férfi erejét, és ezek az erő és együttérzés vékony határ mezsgyéjén gyülekeznek. A kisfiú még tudja ezt. Bátran lép előre, és bátran lép vissza is ha kell. Amikor azt hallom, hogy egy férfi olyan mint egy kisgyerek, szeretem azt gondolni, hogy azért mert ebben az életérzésben merítkezik.

A férfi mint harcos

Az ember alapvető karaktervonásához hozzátartozik a megküzdés. A nő és a férfi alapkarakterét illetően, és az egyéni sajátosságokat nem elhanyagolhatóan ezt különbözőképpen teszi. Míg a nő erőssége éppen erőtlenségében lehet, addig a férfi karaktere harcokon keresztül edződött, amiket azért kellett megvívnia, mert ez tudta csak szolgálni túlélését. A harc a szó fizikai értelmében a tesztoszteron nevű hormonhoz kötődik, ami úgyebár mindkét nemben jelen van, de köztudott, hogy jelentős eltérésben a férfiak javára. A tesztoszteront a férfi szervezetben a herék állítják elő, így a nemi vágy születési helye egyben az agresszióé is. A kettő szorosan összefügg. A harc nemcsak fizikailag, hanem lét minden síkján, a megszerzés és leigázás manövereként, hormonálisan is igazolt.

Ígyhát nem csoda, hogy a területért, a hatalomért, a szerelemért a szó fizikai értelmében az állatvilágban is a kanok között folyik a harc. Az ember nem állat, de fizikai müködésében annak a világnak a része amelyben ő is a hím és nöstény erejét kell felhasználnia a túléléshez. A férfi harcos, akkor is ha meg sem mozdul, nincsenek már harci eszközei. Harcos mert ereje megmutatkozásra készteti, gyengesége legyőzésre predesztinálja. A nőnél a harc tehetetlenség, a férfinél szükséglet. A nőnél a gyengeség erő, a férfinél a gyengeség tehetetlenség. Ahogyan végig megyünk a történelmi korokon, láthatjuk, hogy a harc végig kiséri a férfi helyzetmeghatározását. Először csak az erő az erő ellen. Ölsz vagy meghalsz. Aztán eszköz az eszköz ellen. A férfi maga a kard. Később a ravaszság a ravaszság ellen. Végül a pénz. A gyengeség kényszerítő ereje szülte a ravaszságot.Az egyre okosabb eszközök bevetésének lett eszköze a pénz. Amikor az erő erő ellen indult, nem volt háború. Mert a háború stratégia, és ravaszság, aminek mutatója lett a pénz. Mára eljutott a háborúskodás olyan fokára, ahol nevetséges lenne olyan harcról beszélni ahol férfi a férfivel találkozik, vagyis az erő az erővel. A harc a túlélés biztosítékaként nyert magának létjogot, és pontosan ezt veszíti el egyre   biztosabban a háborúskodással. Ha a férfi saját erején belül maradt volna, soha nem kezd el háborút szervezni.

A történelem igazolta, hogy az idő múlásával egyre gyengébb karakterek kezdték a piszkálódást, amire mindig ráugrott a környékbeli összes tesztoszteron.Vagy rá lett uszítva, rá lett kényszerítve, zsarolva...Az első világháborúig is sok értelmetlen és rosszul szervezett háború zajlott, de a világháborúk kegyetlenségét addig semmi meg sem közelítette. A múlt század elején lezajlott két világháborúban  eszmék rontottak rá mindenkire aki addig eszmék nélkül merte élni az életét. Megzavarták a túléélésért vívott küzdelmeit olyan parafrázisok, amiben ő név szerint nem is szerepelt. Arctalan eszközhasználatra biztatták, ahol úgy tetté kockára az életét, a haza ,a fasizmus, majd a kommunizmus nevében, hogy annak következményeitre nem volt rátekíntése.Azóta mintha ezt is felül szeretnék múlni a világon sokfelé lezajló belharcok a jogos területért, jogos igazságért, jogos vallási elvekért. Szóval a háborúk előtt is voltak harcok. Csak azoknak volt értelme, vagy jobban lehetett érteni, hogy ha lenne, akkor mi lenne az.

Valami biztosan. Mert aztán a világháborúknak semmiféle értelme nem volt. Legalábbis azok számára akiknek végül ezt meg kellett vívni... Így mint mindennek, aminek nem találja az ember az értelmét, végül át kell élnie a súlyos következményeit. Ezek a következmények az egyetemes emberi lélek összetörésén túl más mást is hordoztak a férfiakra és a nőkre nézve is. A férfiak elmentek a háborúba. A nők otthon maradtak.Éheztek, fáztak, csecsemőkkel bujkáltak, túléltek erőszakot, gyalázatot. Összefogtak, szövetségre léptek egymással az együttérzésben és a szeretetben. Eközben a férfiak a fronton leépültek a kiszolgáltatottságban. Éheztek, fáztak, rettegtek.Tehetetlenségük kikapcsolta régebben jól bevált reflexeiket, és kiszolgáltatta őket a felettük átvonuló vérzuhatagnak.

Úgy öltek és haltak, hogy elveszett a motiváció valahol ütközben, és átvette a helyét a tehetetlenség. Mint tudjuk a tehetetlenség a férfit gyengévé teszi. Arctalan massza indult arctalannak, és sors volt az arctalanság mögött. Majd hazajöttek, vagy jeltelen sírokban nem lelik békéjüket. Akik hazajöttek,szétesett iluziókkal, meggyötörten, csonka végtagokkal, szinte halott lélekkel, azok a férfiak vajon mire érkeztek haza? Arra, hogy rájuk már nincsen szükség. Hiszen a nők túlélték. Nélkülük. Már mindent, és bármit megoldanak. Nélkülük. Hát mit csináljon most a férfi? A férfi, aki csak úgy tudta túlélni, hogy kilépett a szeretetből. Mert a szeretetben nem lehet harcolni. Kilépett onnan, és kint is maradt. Azt hiszi, nem tud a szeretetben lenni, mert rá már nincsen szükség. Akkor meg minek? Aztán a férfi már nem tudta tisztelni a nőt. Ahhoz, hogy erejét érezze, ahhoz le kell uralnia a feleségét, a kedvesét. Ahhoz, hogy újra teremtőnek érezze magát, ahhoz el kell gyengítenie, el kell értéktelenítenie a nőt. Ebben a mintában pedig a nők is benne vannak. Leértékelik, lealacsonyítják magukat, hogy megfeleljenek. Csak úgy tudják szeretni a férfit, ha megalázkodnak. Így tudnak találkozni. Vagy nem.

Mert a szeretet ezt nem engedi. Panaszkodik a férfi, és panaszkodik a nő. Azért, mert egyedül van. Mert nem tud kapcsolódni. Mert közel száz éves mintát hordoznak. Mi lehet a megoldás? Talán a nők elkezdhetnék értékelni magukat? Talán a férfiak kinyithatnák a szívüket? Talán a nők újra magukba fogadhatnák a gyengédséget? Talán a férfiak meghajolhatnának a nők előtt? Talán a nők is meghajolhatnának a férfiak előtt? Lehet. Egy biztos csak: mindkettőnek akarni kell újra találkozni. Találkozni a szeretetben. Vajon mi nők készek vagyunk erre a találkozásra?