A férfi mint vitapartner

Már Hamvas is feltételezte, hogy csak a jól különválasztott dolgok egyesíthetőek. Régi írások tanulmányozása közben szűrte le ezt magának. Érdemesnek tartom ezt a tanulságot a tovább gondolásra. A téma szempontjából most két dologra szorítkozom. Két olyan különválasztottságra, amiket maga az anyatermészet alkotott meg különbözőnek. Ha igaz a maga örömére. Az egyik ilyen különbözőség, a férfi és nőé. Eléggé szembetűnő másságokról beszélhetünk, ha az extrémnek számító kivételeket most egy kissé félre lökdössük. Lökdösés előtt csak annyit, hogy a transz szexualitás például olyan kivétel, ami pont hogy megerősíti azt a szabályt, amiről beszélni kívánok. Ugyanis, a  testi felépítésében másságokkal küzdő férfi vagy nő, ösztöneiben, valódi nemisége megerősítésén ügyködik. Mindebben sokkal többször és erőteljesebben elhatárolódva, mint a nemét felvállaló. Számára különösen fontos a dolgok eme különválasztottsága.
Szóval, a transzok és nem transzok is szeretnek valódi vagy képzelt nemükhöz tartozóan, a másik nemtől jól
elkülöníthető jegyeket viselve megmutatkozni.
Tettekben, ruházkodásban, vélemény nyilvánításban és miegymásba. Szóval vélemény. Itt mindjárt el is érkeztünk a második anyatermészet által meghatározott különbség tételhez, a vélemény különbségekhez. A vélemény akkor bocsátható vitára, ha jól látható körvonalai vannak, amelyek a többi véleménytől  elválaszthatóak. Ami ember között szakadékos, nő és férfi között egyenesen más földrészes is lehet.  Karinthy ezt nagyon bájosan úgy fogalmazta meg, hogy férfi és nő azért nem értheti meg egymást, mert  nem egyet akarnak. A férfi a nőt, a nő meg a férfit akarná. Vagy nem, de ez egy másik téma. Tény, hogy a dolgok gyökerénél szétágazásokat találunk. De mi, mint agyagból gyúrtak, mindenféle összetűzésekbe bocsátkozunk, hogy a különbözőségeinket elmossuk, összemossuk. Nagyon is érthető ez a törekvés, hiszen az ember csak azt tudja elfogadni, amit ért, vagy amiről feltételezi, hogy érteni tudja. A másság gondolkodást kíván. Agymunkát. Rutin feltételezések újragondolását. Ennek első lépése,  hogy elfogadjuk és megértsük az elágazásokat. Mára már tudományos kísérletek is próbálkoznak a másságok kimutatásával. Egy képalkotó eljárás során a férfiak agyában levő idegkapcsolatok mintái, más alakzatokat mutattak, mint a női agyban levőké. A kísérlet, magában foglalt magasan és alacsonyan képzett nőket és férfiakat is egyaránt. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nőknél a két agyféltekét sokkal több idegszál köti össze. A férfiaknál, inkább egyes féltekéken belül jellemző a több idegsejtkapcsolódás. Ebből messze menő következtetéseket is mertek levonni. Állítolag ez magyarázza eltérő viselkedésüket, reagálásaikat, sőt képességeiket is. Szerintük ennek tudható be, hogy a nők inkább elemzéseik és megérzéseik útján, míg a férfiak tapasztalataik és észleléseik alapján jutnak el

ugyanazokhoz következtetésekhez. Majd alkotnak erről vitára érdemes véleményt. A szakemberek korábban már igazolták, hogy a nők általában, és nem kizárólagosan, de figyelmesebbek, könnyebben megjegyzik az arcokat és a szavakat, valamint szociális érzékenységük is magasabb. A férfiak pedig jobban tájékozódnak és fejlettebb a mozgás koordinációs képességük. Szintén nem kizárólagosan, de jelentősen és kimagaslóan nagyobb arányban. Mintha ezek a képességek nem is kizárnák egymást, csak lefednék a lehetőségeket,amelyek az élet során felmerülhetnek. Két ember egy feladatra, a könnyebbség nevében. Ebből máris vélemény különbségek vannak, hiszen más 

más az álláspont ahonnan elméleteiket megfogalmazzák. Erről eszem bejut az a régi indiai tanmese, aminek középpontjában egy elefánt áll. Körülötte vak emberek. Aki a lábánál áll, az váltig állítja, hogy az elefánt egy fatörzs. Aki az agyaránál áll, annak az elefánt egy dárda,aki a fülét fogja, az legyezőnek gondolja, és így tovább. Különböző helyekről, és más más élményekből, különbözőek lesznek az igazságaink is.  Tény, hogy az azonos nemű embereknek nemükből kifolyólag,  van egy pár olyan élményük, amelyek nemcsak hasonlóak, hanem szinte ugyanolyanok. Tény viszont az is, hogy az átéléshez maga a neme mégsem garancia. Csak nagyobb lehetőség. Megfogalmazásaikhoz és élményeikhez különböző fórumokat is igényelnek a megnyilvánuláshoz. Van egy két standard téma is, ami jelentősen magasabb arányban fakad fel a nőkben, mint a férfiakban. Van egy két ilyen szó, és érzelem is. Ezek jelentősen valamelyik nemhez köthetőek. Például azt a mondatot, hogy: " és akkor elsírtam magam" még sohasem hallottam egy férfi szájából egy film kapcsán, míg olyan nő, akivel ez nem fordult még elő szintén nem ismerek. Most nem arról beszélek, hogy egy nő nem gondolkodhat és ítélkezhet, kritizálhat és lelkesedhet azért, amiért a férfi, vagy fordítva. A férfi és nő között olyan párhuzamosság van, ami konvenciót éppúgy tartalmaz, mint a testi megélésből fakadó élményeket. A nő nem ismerheti a férfi test adta élményeket, és fordítva a férfi sem tudja milyen folyamatok lezajlását kell a nőnek élete során a testében megtapasztalnia. A férfi, ember mivoltján kívül, teljesen más szerkezeti és működési alapelveket tudhat magáénak. Nem jobb, nem rosszabb. Ezért a férfinak a legjobb és mégis a leghaszontalanabb vitapartnere, mindig egy nő. Mintha egy bálna és egy galamb vitatkozna arról, hogy mi lenne a jó a másiknak, hogy kellene élnie, és mit tehetne önmaga és a kettőjük boldogságáért. Egymást falnak szorítják, a maguk igazságában teljesen megmártózva. A férfi, a férfi szemponttal terhelve, esélytelenül indul egy nővel szemben, akárcsak egy nő, ha nőként és nem emberként vitatkozik vele. Férfi a nővel szemben, mint vitapartner nem állhat. Mert az zavarná a kilátásba. Mindkettőjük horizontja beárnyékolodna. Ezen csak az segít, ha vállvetve vitatkoznak, egymást a tenyerükön hordozva. Hogy a dolgokból valami jó jöjjön ki, hogy a vita sértődés nélküli belátáshoz vezethessen. A férfi, a nő tenyerén és a nő a férfi tenyerén.  Ez a helyzet adta perspektíva adja a nyerő

szempont egyeztetést.  A másik tenyerén lenni, adja annak biztonságát is, hogy bátran és mégis tisztelettel önmagunk lehessünk. Itt van az őszinteség fészke és élesztő pontja, mert itt mindenki tudja, hogy kimondhatja amit gondol, és befogadhatja, amit a másik közöl vele.
Így bonthatja szavaival a falakat. Ember és ember között is ez lehetne az útja, de férfi és nő között különösen. A férfi nem csak bizonyos dolgokban nem lehet a vita partnere a nőnek, hanem alapvetően nem lehet. Az ember az emberrel vitatkozhat, még akkor is ha az egyik nő, a másik meg férfi, de a nő mint nő a férfival, csak viccesen. Emberként egy bolygón élünk, de nemiségünkben két külön bolygóról érkeztünk. Ezt a dolgot, minden kultura ismeri és használja, nemcsak a patriárhátusban, hanem minden időkben. Egyenlőek lehetnek a jogaik, de egyformák nem. Bizonyítani sem kellett, hogy a férfi más mint a nő, nemhogy az ellenkezőjét, miszerint a nő is ugyanolyan mint a férfi. A nő ugyanolyan ember, mint a férfi, de nem férfi. Kutatók ide, vagy oda, ők is csak azt tudják bizonyítani, amit már minden kultúra ismer és tud: a világot a férfi kicsit másként látja, másként reagálja. Másképpen vagyunk ugyanolyanok: vitákban érlelt, törekvő emberek, akik egyéni sajátosságaikkal rendezik maguk köré a világukat, és keresik vagy vitatják benne a boldogságot.