Szóval, a transzok és nem transzok is szeretnek valódi vagy képzelt nemükhöz tartozóan, a másik nemtől jól
elkülöníthető jegyeket viselve megmutatkozni.
Tettekben, ruházkodásban, vélemény nyilvánításban és miegymásba. Szóval vélemény. Itt mindjárt el is érkeztünk a második anyatermészet által meghatározott különbség tételhez, a vélemény különbségekhez. A vélemény akkor bocsátható vitára, ha jól látható körvonalai vannak, amelyek a többi véleménytől elválaszthatóak. Ami ember között szakadékos, nő és férfi között egyenesen más földrészes is lehet. Karinthy ezt nagyon bájosan úgy fogalmazta meg, hogy férfi és nő azért nem értheti meg egymást, mert nem egyet akarnak. A férfi a nőt, a nő meg a férfit akarná. Vagy nem, de ez egy másik téma. Tény, hogy a dolgok gyökerénél szétágazásokat találunk. De mi, mint agyagból gyúrtak, mindenféle összetűzésekbe bocsátkozunk, hogy a különbözőségeinket elmossuk, összemossuk. Nagyon is érthető ez a törekvés, hiszen az ember csak azt tudja elfogadni, amit ért, vagy amiről feltételezi, hogy érteni tudja. A másság gondolkodást kíván. Agymunkát. Rutin feltételezések újragondolását. Ennek első lépése, hogy elfogadjuk és megértsük az elágazásokat. Mára már tudományos kísérletek is próbálkoznak a másságok kimutatásával.
más az álláspont ahonnan elméleteiket megfogalmazzák. Erről eszem bejut az a régi indiai tanmese, aminek középpontjában egy elefánt áll. Körülötte vak emberek. Aki a lábánál áll, az váltig állítja, hogy az elefánt egy fatörzs. Aki az agyaránál áll, annak az elefánt egy dárda,aki a fülét fogja, az legyezőnek gondolja, és így tovább. Különböző helyekről, és más más élményekből, különbözőek lesznek az igazságaink is. Tény, hogy az azonos nemű embereknek nemükből kifolyólag, van egy pár olyan élményük, amelyek nemcsak hasonlóak, hanem szinte ugyanolyanok. Tény viszont az is, hogy az átéléshez maga a neme mégsem garancia. Csak nagyobb lehetőség. Megfogalmazásaikhoz és élményeikhez különböző fórumokat is igényelnek a megnyilvánuláshoz. Van egy két standard téma is, ami jelentősen magasabb arányban fakad fel a nőkben, mint a férfiakban. Van egy két ilyen szó, és érzelem is. Ezek jelentősen valamelyik nemhez köthetőek. Például azt a mondatot, hogy: " és akkor elsírtam magam" még sohasem hallottam egy férfi szájából egy film kapcsán, míg olyan nő, akivel ez nem fordult még elő szintén nem ismerek. Most nem arról beszélek, hogy egy nő nem gondolkodhat és ítélkezhet, kritizálhat és lelkesedhet azért, amiért a férfi, vagy fordítva. A férfi és nő között olyan párhuzamosság van, ami konvenciót éppúgy tartalmaz, mint a testi megélésből fakadó élményeket. A nő nem ismerheti a férfi test adta élményeket, és fordítva a férfi sem tudja milyen folyamatok lezajlását kell a nőnek élete során a testében megtapasztalnia. A férfi, ember mivoltján kívül, teljesen más szerkezeti és működési alapelveket tudhat magáénak. Nem jobb, nem rosszabb. Ezért a férfinak a legjobb és mégis a leghaszontalanabb vitapartnere, mindig egy nő. Mintha
szempont egyeztetést. A másik tenyerén lenni, adja annak biztonságát is, hogy bátran és mégis tisztelettel önmagunk lehessünk. Itt van az őszinteség fészke és élesztő pontja, mert itt mindenki tudja, hogy kimondhatja amit gondol, és befogadhatja, amit a másik közöl vele.
Így bonthatja szavaival a falakat. Ember és ember között is ez lehetne az útja, de férfi és nő között különösen. A férfi nem csak bizonyos dolgokban nem lehet a vita partnere a nőnek, hanem alapvetően nem lehet. Az ember az emberrel vitatkozhat, még akkor is ha az egyik nő, a másik meg férfi, de a nő mint nő a férfival, csak viccesen. Emberként egy bolygón élünk, de nemiségünkben két külön bolygóról érkeztünk. Ezt a dolgot, minden kultura ismeri és használja, nemcsak a patriárhátusban, hanem minden időkben. Egyenlőek lehetnek a jogaik, de egyformák nem. Bizonyítani sem kellett, hogy a férfi más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése