átfutkorássz a gyomromba.
Felpörgetve mosolyomat,
kicifrázza szavaimat.
Meglengeti szoknyám alját,
kitikkasztja lábam szárát.
Rikkant, pancsol, éget, szárnyal,
nem elégszik a magánnyal.
Fehér bőröm lángra kapja,
fejemen most a kalapja.
Kebelemet szétfeszítve,
érik száján a cseresznye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése