A férfi mint gyerek
Hosszú folyamat, mire elsajátítjuk a nemükre jellemző viselkedés módot. Van akinek ez nem kerül erőfeszítésében, és van akinek bizony élete végéig küzdenie kell azért, hogy kibontogassa magából. Azt már tudjuk, hogy a női jelleggel születtettekből nem lesz minden esetben nő, felmerülhet így a gyanú, hogy a férfi jelleggel születtetek esetében is valami hasonló dolog történhet. A férfiak sem férfinak születnek, hanem gyereknek. Másnak, de még nem férfinak. A folyamat itt nem is hosszúsága miatt említendő meg, hanem nehézkessége miatt. Mert nézzük csak meg. Míg a kislányok jelen társadalmunkban is még mindig látnak maguk előtt tipikus női mintákat, vagy annak mondott kibontakoztató jellegeket, addig a kisfiúk mintaképe néhol egészen szárnya szegett. Itt olyan 
sablonosnak számító mintákra gondolok, mint a gyerek szülés és szoptatás kontra favágás és állva pisilés. De ne is legyen kontra. Bárki megpróbálkozhat mindegyikkel. Persze nem kérdés, hogy az első kettő a nőknek szokott sikerülni, a második kettő a férfiaknak. Pusztán abból kiindulva, hogy anatómiai sajátosságai ezt ajánlják fel neki. Azt látjuk az élet sokféle területén, hogy a képességeket érdemes kibontakoztatni, a potenciákat szárba szökkenteni. Így hát szökkenjen amink van. . Kibontakozásra váró. Vagy női vagy férfias. Olyan képességek ezek, a melyeket az előttünk járó példaképek aktiválnak, és a rutin tevékenységek erősítenek meg. Na de. Míg a női jelleget segítő elfoglaltságok tömegei érintik a gyerek lelket nap mint nap, addig a férfi jelleg ne legyünk szerények teljesen elmosódott. A gyerek, egy általánosnak mondott családi modellben, több impulzust kap arra, hogy milyen tevékenységek nőiesek, mint arra, hogy mi a férfias. Persze a nők sem mindig nőiesek, és vannak férfiak, akik mindezek ellenére eléggé formát 
tudtak ölteni. Most csak a modellt mondom. A példa kevés, amiből egy férfi részesülhet, ha még gyerek cipőben jár. Ha van, akkor is több esetben nagyon felszínes és mondva csinált. Sör, foci, videojáték, apa vakarja a tökeit, és alig van otthon. Most ne nézzük meg, hogy azért-e mert pénzt keres, vagy mert a nagyvárosban nem lehet már vadászni, fát vágni. Most a női oldal tévedéseit se nézzük. De nem azért mert nincsen. Hanem mert tény, hogyha egy kisfiú csillogó szemekkel példaképet keres, ritkán talál valodi jelenlétet egy férfi részéről. Márpedig tudjuk, ami igazából hatással van ránk, az a jelenlét. Na meg a szülők meg nem élt élete. Szóval a csillogó szem sok nőt lát mag körül. Akik jól vagy rosszul boldogulnak, megoldanak helyzeteket és főleg jelen vannak. Apa ki be vándorol a képből. Ha erős a 
mintázata, és anya is fel nézz rá, akkor ő a példa, ha nem akkor marad a mozaikolás. Innen onnan. Régen is sok sebből vérzett ez a példamutatás. Na de. Ha valaki igazán férfias mintára éhezett és a családban nem volt, akkor személyes terében úgyis minden nap szembetalálkozhatott vele, hiszen a kihívások igényelték, hogy férfiként viselkedjen. Kihívások a túlélés, majd az önérvényesítés és végül érdekérvényesítéshez. Mindenki a saját jelleme és erejéhez képest vett részt benne, elbukva, vagy sem. De mi is az a férfis viselkedés? Bátorság, önfeláldozás?De hiszen ez régen is és most is, legalább annyira volt jellemző a nőkre, mint a férfiakra. Mi az a belső tulajdonság aminek külső mutatványa megnyugtathat bennünket, hogy egy gyerek bizonyosan a férfivé válás útjára lépett. Úgy gondolom, hogy ez nem egy tulajdonság, hanem egy életérzés. Életérzés, amit egy férfi a kihívások és próbatételek végén érezhet csak magáénak. Ezért kell a férfinek a harc, és a megküzdés egy helyért, egy társért. Ezért kell másnak lennie egy kisfiú játékainak, mint egy kislánynak, és ezért nem diszkrimináció, ha megkülönböztetjük őket a lányoktól. A kislányt a saját teste változása avatja nővé. Hiszen egyszercsak nőni kezd a melle. Lesz egy szerve, ami addig nem volt. Megjön a
menstruációja, ami minden hónapban tükörként mutatja a női lét örömét és terhét. Belőle fakad. A kisfiúknak szükségük van külső impulzusokra. Ha nincs, akkor keresniük kell maguknak. A gyerekből akkor lesz férfi, ha felismeri, hogy ő a védőháló. Nem a nőt küldi maga helyett, hanem önmagától vezérelve kihívásként éli meg az anyagi javak megszerzésétől kezdve a ház felépítéséig minden olyan tevékenységet, ami a nőt és gyermekét megvédi és mégis összekapcsolja a külvilággal. A férfi ereje kívülről látszik, de belső tartásából fakad, amit a dolgok megértése, elfogadása és a felettük érzett együttérzés ad. Ha ez nem így van hamar kiderül. Nem lehet falkavezér anélkül. Megérzi ezt rajta a nő, és gyengeségeit önmaga ellen fordítja. Ha úgy vesszük kifordítja. De ez egy következő téma. Már a kisgyerek is így gyakorolja ki a határait. Az a 
kisfiú aki erős és határozottnak látszik könnyen megbicsaklik, ha belül is olyan kemény akar lenni, mint kívül. A szövetségesek adják a férfi erejét, és ezek az erő és együttérzés vékony határ mezsgyéjén gyülekeznek. A kisfiú még tudja ezt. Bátran lép előre, és bátran lép vissza is ha kell. Amikor azt hallom, hogy egy férfi olyan mint egy kisgyerek, szeretem azt gondolni, hogy azért mert ebben az életérzésben merítkezik.
Hosszú folyamat, mire elsajátítjuk a nemükre jellemző viselkedés módot. Van akinek ez nem kerül erőfeszítésében, és van akinek bizony élete végéig küzdenie kell azért, hogy kibontogassa magából. Azt már tudjuk, hogy a női jelleggel születtettekből nem lesz minden esetben nő, felmerülhet így a gyanú, hogy a férfi jelleggel születtetek esetében is valami hasonló dolog történhet. A férfiak sem férfinak születnek, hanem gyereknek. Másnak, de még nem férfinak. A folyamat itt nem is hosszúsága miatt említendő meg, hanem nehézkessége miatt. Mert nézzük csak meg. Míg a kislányok jelen társadalmunkban is még mindig látnak maguk előtt tipikus női mintákat, vagy annak mondott kibontakoztató jellegeket, addig a kisfiúk mintaképe néhol egészen szárnya szegett. Itt olyan 
sablonosnak számító mintákra gondolok, mint a gyerek szülés és szoptatás kontra favágás és állva pisilés. De ne is legyen kontra. Bárki megpróbálkozhat mindegyikkel. Persze nem kérdés, hogy az első kettő a nőknek szokott sikerülni, a második kettő a férfiaknak. Pusztán abból kiindulva, hogy anatómiai sajátosságai ezt ajánlják fel neki. Azt látjuk az élet sokféle területén, hogy a képességeket érdemes kibontakoztatni, a potenciákat szárba szökkenteni. Így hát szökkenjen amink van. . Kibontakozásra váró. Vagy női vagy férfias. Olyan képességek ezek, a melyeket az előttünk járó példaképek aktiválnak, és a rutin tevékenységek erősítenek meg. Na de. Míg a női jelleget segítő elfoglaltságok tömegei érintik a gyerek lelket nap mint nap, addig a férfi jelleg ne legyünk szerények teljesen elmosódott. A gyerek, egy általánosnak mondott családi modellben, több impulzust kap arra, hogy milyen tevékenységek nőiesek, mint arra, hogy mi a férfias. Persze a nők sem mindig nőiesek, és vannak férfiak, akik mindezek ellenére eléggé formát 
tudtak ölteni. Most csak a modellt mondom. A példa kevés, amiből egy férfi részesülhet, ha még gyerek cipőben jár. Ha van, akkor is több esetben nagyon felszínes és mondva csinált. Sör, foci, videojáték, apa vakarja a tökeit, és alig van otthon. Most ne nézzük meg, hogy azért-e mert pénzt keres, vagy mert a nagyvárosban nem lehet már vadászni, fát vágni. Most a női oldal tévedéseit se nézzük. De nem azért mert nincsen. Hanem mert tény, hogyha egy kisfiú csillogó szemekkel példaképet keres, ritkán talál valodi jelenlétet egy férfi részéről. Márpedig tudjuk, ami igazából hatással van ránk, az a jelenlét. Na meg a szülők meg nem élt élete. Szóval a csillogó szem sok nőt lát mag körül. Akik jól vagy rosszul boldogulnak, megoldanak helyzeteket és főleg jelen vannak. Apa ki be vándorol a képből. Ha erős a 
mintázata, és anya is fel nézz rá, akkor ő a példa, ha nem akkor marad a mozaikolás. Innen onnan. Régen is sok sebből vérzett ez a példamutatás. Na de. Ha valaki igazán férfias mintára éhezett és a családban nem volt, akkor személyes terében úgyis minden nap szembetalálkozhatott vele, hiszen a kihívások igényelték, hogy férfiként viselkedjen. Kihívások a túlélés, majd az önérvényesítés és végül érdekérvényesítéshez. Mindenki a saját jelleme és erejéhez képest vett részt benne, elbukva, vagy sem. De mi is az a férfis viselkedés? Bátorság, önfeláldozás?De hiszen ez régen is és most is, legalább annyira volt jellemző a nőkre, mint a férfiakra. Mi az a belső tulajdonság aminek külső mutatványa megnyugtathat bennünket, hogy egy gyerek bizonyosan a férfivé válás útjára lépett. Úgy gondolom, hogy ez nem egy tulajdonság, hanem egy életérzés. Életérzés, amit egy férfi a kihívások és próbatételek végén érezhet csak magáénak. Ezért kell a férfinek a harc, és a megküzdés egy helyért, egy társért. Ezért kell másnak lennie egy kisfiú játékainak, mint egy kislánynak, és ezért nem diszkrimináció, ha megkülönböztetjük őket a lányoktól. A kislányt a saját teste változása avatja nővé. Hiszen egyszercsak nőni kezd a melle. Lesz egy szerve, ami addig nem volt. Megjön a 
kisfiú aki erős és határozottnak látszik könnyen megbicsaklik, ha belül is olyan kemény akar lenni, mint kívül. A szövetségesek adják a férfi erejét, és ezek az erő és együttérzés vékony határ mezsgyéjén gyülekeznek. A kisfiú még tudja ezt. Bátran lép előre, és bátran lép vissza is ha kell. Amikor azt hallom, hogy egy férfi olyan mint egy kisgyerek, szeretem azt gondolni, hogy azért mert ebben az életérzésben merítkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése