12. Versbe rántva

Szagtalan és ízetlen lettem kenyerem javánál.

Lépéseimet kódolom. 

Merész blúz kivágásomban több a számítás,

mint az önfeledt szabadság. 

Karcsú lábszáramon szándékos a keresztbe csík. 

Hajam lágy göndörségébe belopózott a festék.

Szememből minden reggel kitörlődik az öregség.

Szájam szöglete álmosolyra mozdul.

Ájulok a tüdőm köré húzott tövis bokortól.

Eltévedtem.

Irányíthatatlan sorsomat  fejtegetem.
Szorongásaimat sötét ólukból kiterelgetem.
Maradék kenyeremet ízlelgetem.