A férfi mint férj

Valahogy olyasmi érzékelhető társadalmunkban, és valamiféle tényeknek látszó dolgok is azt igazolják, hogy a férfiaknak nincs túl sok kedve házasodni. Van ennek sokféle magyarázata, hiszen az elköteleződés nehezebben megy, ha szabad prédák ingerelnek, lehetőségek sorakoznak, pazar látványok gyújtogatnak. A nők, minden korban ajzólag tudtak hatni a puszta megjelenésükkel is,akkár egy kivillanó vállal, bokával, kézfejjel. Na de pár évtizede csak ámulnak és bámulnak a férfiak. Tetszetős külsők provokálják jól neveltségüket, erkölcseiket, szabálykövetésüket.  Mindez a lehető legközelebbről, a lehető legtöbb lehetőséggel kecsegtetve. A férfi állandó kísértésben él, ami az testek, illatok kavalkádjában megemeli ugyan ingerköszöbét, de gyenge perceiben elementárisan hat rá. Az inger küszöb alatt válogatásra is futja, de az elementárisban válogatás nélkül a saját nivója alatt szerez magának kielégülést. Válogatva mint egy vásárban alkudozik, felajzva pedig kibújik saját elvei alól is. Persze sokan vannak és sokfélék. Egy bizonyosnak látszi, erőt kell feszíteniük a hormonok fölé. Fiatalon főleg. Úgy szókták mondani, hogy meg kell várni amig megszelídülnek, vagy lenyugszanak. A férfi megkísérthetősége nem hiányosság, inkább lehetőség az önismeretre, majd az önmeghaladásra. Nehezen rávehetővé teszi olyan elköteleződésre, amiben beláthatatlanok a következmények. Főleg, ami a nemi vágy kielégítését illeti.  Régen a lehetőségek a házasságkötéssel nem csökkentek, hanem növekedtek a szexuális élet megélését illetően. Ha nem jó az ágy, ugyan ma könnyebb lecserélni, viszont szeretőt tartani olyan dupla meló, amire nem sok férfi vállalkozik szívesen. Főleg hosszú távon. De nem pusztán az elcsábulás a  férjé válás kerékkötője. Mára ki akarna megvenni egy élő libát a vacsorához, ha dekára veheti a felvágottat, pont azokból a részekből, amit amúgy is nagyon szeret. A kóstolók korát éljük. Meg a próba körökét. Miért ne futhatna hát a próba autóval, sőt a lehető legtöbbet kipróbálva, ha erre lehetősége van. Még a farmernadrágot is vissza lehet vinni három napon belül. Szóval éri a vád a férfit, hogy állandóan csak kóstolgat, és a liba helyett arra a bizonyos mellehúsára fáj a foga. Gondolom van aki nem vádolja őket. Azért sem, mert végül is onnan nézve, tényleg igazuk van. Sok a bajlódás a libával. De még a kiszámítható hozammal bíró tehénnel és további háztájiakkal is. Ínyencebbek fácánnak mondják, de azt is csak kóstolgatják. Ami él az helyet követel, és bánásmódot és gondoskodást. Visszabeszél. Követelőzik. Igényel és véleménye van. A jelenlétével téged is meghatároz, státusz szimbólum és mérték. Ezért is nehéz egy férfinek férjé avanzsálódni. Ha meg ezen túl van, vagy ezt pont lényegtelennek gondolja, akkor ott van mindjárt az a sok minden más, amihez idő kell, és energia. Ami miatt az elköteleződés hiánya nem erotikai, hanem pusztán logisztikai kérdés. Hol és miből? Hát igen. A szerelemben, ami hol támogat, hol lefékez a sok lehetőség hirtelen szoba konyha kérdésé válik. Miközben annyi felfedezni való van. Az ember már annak a gondolatában belefárad, hogy mennyi mindent megtehet, ha senkinek nem kell elszámolnia. Ezen kivül mennyi letöltendő jó film van, és számítógépes játék és mennyi vidéket be kell még barangolni, mennyi visszaigazolást még be kell gyűjteni arról, hogy igazi férfinak érezhesse magát.  A férfi míg hormonjai engedik és támogatják több más férfival együtt szeret falkázni, és élete eseményeiből könnyedén kihagyja a nőt. Leszorítkozva a többi férfi követelményeihez, beéri az elismerésükkel. Később is borulások és bonyodalmak nélkül szeret merítkezni a női lét varázsába. Azért is, hogyha majd ha kielégült tovább tudjon állni. Alaptermészetébe nincsen kódolva a házasság, erre meg kell erőltetnie magát. Van aki ezt nem tekinti megerőltetésnek, vagy azért mert már megunta a fiú csapatát, vagy magányos, esetleg beérett a végső elhatározásokra.  Valami, valaki beérlelte. Szenvedések akkor kezdenek jelentkezni, amikor a hormonok érzelmeket generálva fellebbentik a fátylat a lét csonkaságáról. Megkóstoltatják, majd a női hisztéria különböző válfajaiba csomagolva elveszik tőlük a teljesség érzetét. A férfi nem sír. A férfi házasság kötés előtt csak hánykolódik. Az más kérdés, hogy szívesen sírna néha. De csak bénázva fogadkozik, hogy soha többet ilyen nővel. Kortyol egyet. Majd elveszi. Vagy elhagyja, mást vesz el. Lényegtelen, mert az eredmény ugyanaz. Férj lesz belőle. És mint ilyen  nyugtalanságai teljesen átalakulnak. Nyugalma eddig nem ismert formát ölt. Újabb nyugtalanságok fókusz pontjai bukkannak fel. Mint amikor elforgatják a reflektorokat a sötétségbe. Más színben is kezdik látni magukat. A férj státusz tulajdonképpen egy szakma. Kár, hogy senki sem tanítja, és főleg senki sem tud felkészíteni rá senkit. Na te szegény, neked is bekötötték a szemedet. Farkadnál fogva vezetnek. Vagy: Jó, hogy megházasodtál, neked se legyen jobb mint nekünk. Aztán meg a vélemények, hogy az asszony így az asszony úgy, hogy verve jó, meg a fakanál mellett a helye. Szóval a férfi ha férj szeretne lenni, nem is tudja, hogy hol tájékozódjon. Például senki nem mondja el neki, hogy a házasság kötés után a nő megváltozik. Szükségszerűen és kivétel nélkül. Ha jó, lehet még jobb lesz, de inkább  rosszabb. Ha eddig követelt, és azt most el is érte, az a követelés csak újabb méreteket ölthet.  Állandóan pakol és duzzog. Úgy tűnik mintha egész hónapban menstruálna. Aztán minden ok nélkül kivirul és pajkos. Amikor úgy néz ki minden rendben, akkor újból ingerült. Mint egy hímes tojás. Szóval a férj csak zsebre dugja a kezét és eloldalogna. Még ha az elején kétségbe esetten is próbálkozott, hogy megértse előbb utóbb feladja. Aki utóbb annál van remény, még boldog is lehet. 
A tüneményt aki a nő, nem lehet csak egyszer megérteni. Sokszor sokat kell gondozni és ápolni őt, mint egy virágot, és hát aki nem egy kisherceg, annak ez elég nehéz. Főleg ha más virágok is illatoznak a közelében. A nő, aki őt egyszerű halandó férfiből, férjé avanzsálta nem éri be az esküvővel. A férj rájön, hogy érzelmicsontvázak vannak a szekrényekben. Ha olyan típus, akkor kiszedegeti, ha nem, akkor ezt a munkát másra hagyja. Sok férj szereti hinni, hogy a dolgok annélkül fognak jóra fordulni, hogy bármit is tennie kellene, főleg mert ő már megtette a legtöbbet amit meg lehet tenni: elköteleződött. A nő ezt origónak tartja, az idők kezdetének, amiben a munkát a férfin elkezdheti. Lehet persze fordítva. Kinek hogyan. Kinek milyen nő jut, vagy inkább kit milyen nő választ. Merthogy azt mondják a nő választ. Igaz lehet ez a mondás. Már csak azért is, mert a nő amikor elköteleződik akkor  nem azt gondolja, hogy van egy jó férfi aki úgy jó ahogyan van, hanem van egy férfi aki azért jó, mert csak egy két hibája van, amit sürgősen meg kell változtatni. És ennek a tevékenységnek rögtön a házasság kötés után el is kell kezdődnie. A férfiak nem önzőbbek, lustábbak, mint a nők, egészen addig, amíg meg nem házasodnak.  Persze ez érthető, hiszen  a nő szó szerint kiveszi a munkát a férfi kezéből. Kezdi intézni a közös dolgaik nagy részét, legalábbis a háztartásban, legalábbis a gyerekkel, legalábbis jó esetben. Vagy rossz esetben? A férjek sokszor nem azért nem veszik ki a részüket, mert nem akarják, hanem mert nem tudják, hogy ezt hogyan lehet a nő megbántása nélkül. Aki itt most főnök és alkalmazott és kedves és paprikás egyben. Nem tudják ezeket az érzelmi amplitudokat olyan gyorsan követni.  Régen sem tudták,de régen ez nem is volt elvárás. A férj kiment fát vágni, ellátta az állatokat, nemzett egy pár gyereket, megpöckölte a kalapját, utána meg elment háborúba. Abba, ami éppen zajlott. Ha nem volt pont semmi, akkor a kocsmába, vagy a könyvtárba. Az asszony főzte, mosta a család minden jellegű szennyesét, aztán kiteregette. Mindenki tudta mit kell. Aki eltért ettől, az a következményeket is jól ki tudta számítani. Ma már ez nincs így, vagy helyesebben nem éppen így van, és a következmények sem mindig kiszámíthatók. De alapjaiban a férfi ugyanolyan. Most sem bújnak ki jobban a felelősség alól, csak esetleg másként. Ugyanazon erők lökik, tolják kényszerítik őket férjszerűségükben, mint a század elején a nagyapáikat. A forma más, a tartalom ugyanaz, nincsen kevesebb erkölcs, csak több a kibújási lehetőség. Nagypapa is szívesen befizetett volna talán egy pipsóra, csak nem vót. Nem trehányabbak, nem tiszteletlenebbek. Csak már egy nő meghódításához nem kell az a sok körülmetélt körülményeskedés. Nem lustábbak, csak a kihívások nem feltétlenül kötik őket a hajnali órákhoz, és nem hétrét görnyedve. Nem rosszabb férjek. Nem. Nem. Az arányok ugyanolyan leosztásuak, csak sok az egyedi vonás bennük. Régebben ha egy parasztember felesége voltál nagyjából tudtad, hogy mire számíts. Szekér, gumicsizma, sár, munka a földeken. Ha ügyvédhez akkor konflis, kalapdoboz, zserbó. Ma ez nem így van. A férfi hívatása lehetőség, de nem biztosíték. Régen maga a házasság is rang volt mindkét fél részére, ma ez nem féltétlenül van így, jó esetben ez nem is baj. Nagyapáink motivációi a házasságra a század elejéig erőteljesen meghatározottak voltak. Kényszerítették a társadalmi törvények. Elvárások, amelyek megvetették a házasságon kívüli szex nyilvános gyakorlását, arra ösztönözték a férfit, hogy minél hamarabb legalizáljon egy kapcsolatot az ösztöneit kielégítendő. A férj értékét abban adták meg, hogy mennyire képes külsőségeiben ezt az ösztönt a továbbszaporodásra felhasználni. A szaporodás itt a vagyon és a birtokolt hatalom növelését is jelentette.
A férjként megélt életben ,nyilvánvalóan a nő nemcsak mint feleség és anya jelent meg, hanem mint állandó hajtóerő is. A nőtlen férfiakkal szemben egy férj erejét nagyban meg tudta sokszorozni egy jó feleség. A háttér ország megteremtője nemcsak kiszolgáló személyzet, hanem múzsa és lelki teherhordó. A férj a világban úgy értelmezheti magát, ahogyan azt a világ elvárja tőle, mivel nem kell magyarázkodnia. Kis közösségének, vagyis családjának életminőségében mutatkoznak meg érdemei és hiányosságai. Férjnek lenni szinte társadalmi közmunka is, hiszen a társadalom alapja  a család. Minősége egyenes arányban nő a családéval. Mégis a férj legfőbb műve a felesége. Közmunkájának eredményét leghamarabb nem a gyerekek, hanem a feleség érzékeli, a levett vagy éppen rárótt terhek alakjában. A dolgok nem direkt áramlásának következtében, a női szűrő azt adja tovább a gyereknek, amit a férfitól kapott vagy nem kapott. Jó esetben nemcsak azt, jobb esetben nem is kell szűrőnek lennie. A férj néha úgy működik mint egy álomfogó. Csak akkor látod a szerepét, ha veszély leselkedik, másként csak ott van, teszi a dolgát, átkarol és segít megvalósítani a közös álmot. Ha nem így lenne, akkor mégsem az álomfogó rá a legjobb hasonlat,hanem a szerepében már elavult porfogó. 

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt i


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt i


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt is


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt is


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/

A férfiak ma már egyáltalán nem tekintik olyan fontosnak a házasság intézményét, mint mondjuk akár 15 évvel ezelőtt is


FIGYELEM! A Férfihang.hu oldalain megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak!
Cikkeink utánközlését nyomon követjük az interneten!
Az írások a következő szabályok betartása mellett vehetőek át részben:
Az ön által most másolt cikkből kisebb részt idézhet a forrás (a szerző és a weblap) megnevezésével, vagy maximum az első feléig átveheti a cikket, amely esetben az átvett bevezető után az alábbi linket kell elhelyeznie:

A teljes cikk a Férfihang.hu - Antifeminista Férfimagazin oldalán olvasható:
http://www.ferfihang.hu/2013/10/01/miert-bojkottaljak-a-ferfiak-a-hazassagot-es-az-apasagot/