Vándorló fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Szakadékok szélén vezet életutunk,
magunk mögött hagytuk, mindazt amit tudunk.
Szegényes batyunkban létünk csonka árnya,
kilökött bolondként életvízbe mártva.
Tört agyunkban másként fordul meg a világ,
derűtestbe öltjük magunkra a ruhát.
Túlburjánzott élet megtartása nem köt,
törvénytelenségünk bohóc álruhát ölt.
Kincset rejt tenyerünk, talpunk társ vándora,
elölti szívünket a "semmink sincs" mámora.
Életszentség része minden mozdulatunk,
külvilágtól őrzi szentelt gondolatunk.
Az utazás a válasz minden kérdésünkre,
hogy ez kint vagy bent lesz, nem tudjuk előre.
Szemünk kifeszíti az éberség törvénye,
amit belerakunk, azt kapjuk belőle.
Nemtörődömségünk csak látszat valóság,
feloldott egónkban sűrített szabadság.
Ártatlanságot kell merítenünk a léthez,
s felnövünk istenünk megcsókolt kezéhez.
Körbeforgó fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Virágfüzérszerű tánclépésed járod,
élted körbeforog,sorssá vált a táncod.
Mindenki most járja, kitágul a jelen,
ott van minden ősöd gyerek kebeleden.
Képessé kell válnunk mindent elfogadni,
árnyékként magunkat teljesnek szeretni.
Ezt a körbe táncot magunkban ugráljuk,
megolvasztva benne minden varázs álmunk.
Látjuk most a múltban a jelen gyökerét,
feloldozva tartjuk lázadó bűneit.
Látjuk a világnak minden szenvedését,
megértjük sorsunknak minden ballépését.
Eggyé válunk vele, és a tudás fája,
karjainkkal nyúlik isten oltárára.
Látjuk amit látott, halljuk ami hallott,
értjük mögötte mi ki nem mondatott.
A jövőnek vagyunk gyümölcsöző ága,
és a bomlott élet virágzó virága.
Spirál lélek szárnyon eljárjuk a táncot,
magunkból beoltva újból a világot.
Feltámadó fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Kürtjébe fújsz a felkelő erőnek,
megnyitod szemeit a koporsó fedélnek.
Felkelted az élőt, támasztod a holtat,
megszólítod bennünk igaz önvalódat.
Aranysisakban égi angyal harsog,
törvényét a létnek nem először hallod.
Utolsó döfését vérző láng testednek,
saját természeted kötése adja meg.
Széttört életednek bérét most elkérik,
s minden gondolatát egyenként lemérik.
Míg mulandó lét titkait faggatod,
a felejtés vízének cseppjét nyalogatod.
Koponyádat tartod kérdéseid elé,
szeretnéd megtudni, hogy rejtettek belé.
Kérdéseid élét lassan lefaragod,
hited, elved mögé kérdőjeled rakod.
Lehetőségekkel hogyan gazdálkodtál,
másokkal a másén, hogyan marakodtál?
Jó voltál a jóban, vagy csak, hogy megússzad,
kiszínezted jóvá a szorongó múltat?
Örömarcú fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Tűzforró pihéket remegtet a szellő,
szavakon pihen meg most a lét teremtő.
Hajvakarcsot fonat, napfonat nyalábból,
szíved közepére ráírja, hogy:bátor.
Mágusléted fénye a zeniten táncol,
részegülten pislog égő önmagától.
Teremtő erőddel ágyékukba rejtve,
képmásodat hordják pénzen kiveretve.
Virrasztó csendeknek hajnali szentsége
mutatja az ösvényt magadról mesélve.
Valóságodra, mit másoknak szenteltél,
tested melegéből pecsétet égettél.
Homokszemű isten lábnyomában járhatsz,
égő szemeiddel a jövődbe láthatsz.
Sugárzó lényedben sokan sütkéreznek,
tiszta szavaidból erőt merítenek.
Középpontja vagy most igaz önmagadnak,
de ha tétovázol csak szavak maradnak.
Tettekre váltsd most az eszmék küzdelmét,
és emeld magasra mások isten szemét.
Álomárnyú fénykörök ékesítik évköröd,
most lelked vágyait szövöd.
Lelked sérülése megtörte kedvedet,
álomképre szállva kiszúrja szemedet.
A világból kivetted minden folyományod,
ködös félelemeid tenyeredbe vájod.
Rémálmok kínozzák strapált idegeid,
összebonyolítják kusza érzékeid.
Sötétség küszöbén a szellem megremeg,
tested oszlopán kígyóként tekereg.
Ahol a méreg fáj, ott terem az élet,
napfényre kell hoznod belső sötétséged.
Középutad messze, halálodat kéri,
megtisztulásodat szenvedésbe méri.
Ideje múlt dolgok lassan felbomlanak,
új értelmet adnak a letűnt szavaknak.
Messze kell most nézned, kívül belül árnyak,
sehová sem állhatsz, ahol most nem látnak.
Kába köved sarkán bombabiztos helyed,
éberséged ajkán méz ízt csepegtet.
Hernyóléted bontja szétszakító lázad,
hogy ne csak nézd a létet, hanem meg is lássad.
