most lelked vágyait szövöd.
Kürtjébe fújsz a felkelő erőnek,
megnyitod szemeit a koporsó fedélnek.
Felkelted az élőt, támasztod a holtat,
megszólítod bennünk igaz önvalódat.
Aranysisakban égi angyal harsog,
törvényét a létnek nem először hallod.
Utolsó döfését vérző láng testednek,
saját természeted kötése adja meg.
Széttört életednek bérét most elkérik,
s minden gondolatát egyenként lemérik.
Míg mulandó lét titkait faggatod,
a felejtés vízének cseppjét nyalogatod.
Koponyádat tartod kérdéseid elé,
szeretnéd megtudni, hogy rejtettek belé.
Kérdéseid élét lassan lefaragod,
hited, elved mögé kérdőjeled rakod.
Lehetőségekkel hogyan gazdálkodtál,
másokkal a másén, hogyan marakodtál?
Jó voltál a jóban, vagy csak, hogy megússzad,
kiszínezted jóvá a szorongó múltat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése