most lelked vágyait szövöd.
Tűzforró pihéket remegtet a szellő,
szavakon pihen meg most a lét teremtő.
Hajvakarcsot fonat, napfonat nyalábból,
szíved közepére ráírja, hogy:bátor.
Mágusléted fénye a zeniten táncol,
részegülten pislog égő önmagától.
Teremtő erőddel ágyékukba rejtve,
képmásodat hordják pénzen kiveretve.
Virrasztó csendeknek hajnali szentsége
mutatja az ösvényt magadról mesélve.
Valóságodra, mit másoknak szenteltél,
tested melegéből pecsétet égettél.
Homokszemű isten lábnyomában járhatsz,
égő szemeiddel a jövődbe láthatsz.
Sugárzó lényedben sokan sütkéreznek,
tiszta szavaidból erőt merítenek.
Középpontja vagy most igaz önmagadnak,
de ha tétovázol csak szavak maradnak.
Tettekre váltsd most az eszmék küzdelmét,
és emeld magasra mások isten szemét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése