most lelked vágyait szövöd.
Lelked sérülése megtörte kedvedet,
álomképre szállva kiszúrja szemedet.
A világból kivetted minden folyományod,
ködös félelemeid tenyeredbe vájod.
Rémálmok kínozzák strapált idegeid,
összebonyolítják kusza érzékeid.
Sötétség küszöbén a szellem megremeg,
tested oszlopán kígyóként tekereg.
Ahol a méreg fáj, ott terem az élet,
napfényre kell hoznod belső sötétséged.
Középutad messze, halálodat kéri,
megtisztulásodat szenvedésbe méri.
Ideje múlt dolgok lassan felbomlanak,
új értelmet adnak a letűnt szavaknak.
Messze kell most nézned, kívül belül árnyak,
sehová sem állhatsz, ahol most nem látnak.
Kába köved sarkán bombabiztos helyed,
éberséged ajkán méz ízt csepegtet.
Hernyóléted bontja szétszakító lázad,
hogy ne csak nézd a létet, hanem meg is lássad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése