most lelked vágyait szövöd.
Virágfüzérszerű tánclépésed járod,
élted körbeforog,sorssá vált a táncod.
Mindenki most járja, kitágul a jelen,
ott van minden ősöd gyerek kebeleden.
Képessé kell válnunk mindent elfogadni,
árnyékként magunkat teljesnek szeretni.
Ezt a körbe táncot magunkban ugráljuk,
megolvasztva benne minden varázs álmunk.
Látjuk most a múltban a jelen gyökerét,
feloldozva tartjuk lázadó bűneit.
Látjuk a világnak minden szenvedését,
megértjük sorsunknak minden ballépését.
Eggyé válunk vele, és a tudás fája,
karjainkkal nyúlik isten oltárára.
Látjuk amit látott, halljuk ami hallott,
értjük mögötte mi ki nem mondatott.
A jövőnek vagyunk gyümölcsöző ága,
és a bomlott élet virágzó virága.
Spirál lélek szárnyon eljárjuk a táncot,
magunkból beoltva újból a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése